Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői II. Józseftől a polgári forradalomig, 1780–1848 / 327–395. o.
áj A Magyar Kamara tisztviselői II. Józseftől a polgári forradalomig 1780—1848 333 jesítő Kamaránál. A helyzet alapjában csak akkor változott meg, mikor II. József halála után részint más állásokból idekerülő új tisztviselők, — mint például Hajnóczy József, ki a Szerem megyei alispánságot volt kénytelen elcserélni a szerényebb kamarai- titkársággal — részint fiatal, II. József idején állásba került hivatalnokok kezdik az új idők eszméit népszerűsíteni. Ezek, külszolgálatból vagy vidékről érkezve, a közállapotokat általában jobban is ismerték mint a város életében is kevéssé részt vevők, a számvevőség vagy az iroda napi munkával lekötött robotosái. Nem véletlen, hogy elsősorban ezek az újonnan a Kamarához került tisztviselők voltak azok, akiket a Martinovics-összeesküvés részeseiként letartóztattak vagy kihallgattak, elsősorban magát Hajnóczyt, azután Szecsanácz Jakabot és Delivuk Márkust, Hajnóczy titkártársait; az alsóbb tisztviselők közül csak Ujgyörgyi (Neumiller) József irattári j áruinokot (ki helyett tévedésből először Neumayer Ignác számtisztet tartóztatták le.) Velük együtt fogták el Szén Antal helytartótanácsi számtisztet is, ki szintén részt vett a mozgalomban. Mások is rokonszenveztek a jakobinusokkal a Kamaránál: Meth József számtiszt s Kovacsics Márton György levéltári indikáns, de nekik nem lett különösebb kellemetlenségük 14 Hajnóczy életével fizetett; Szecsanáczot állhatatos tagadása sem mentette meg az elbocsátástól, míg Delivuk 1800-ig állásában maradt. Ujgyörgyi a hírhedt Spilberg börtönébe került, ott raboskodott. 15 A Kamara tiszt viselőkara felett Németh János ügyigazgató szelleme lett úrrá, kinek már pusztán jelenléte is bizonyára fékezően hatott a továbbiakban abban az irányban, hogy a hivatalnokok a forradalmi eszmék iránt való esetleges rokonszenvük tanújelét adják. Voltak, akik talán meggyőződésből szálltak szembe az újat akarókkal, például a már említett Bikkessy Károly tanácsos 16 ki még a vesztőhelyre induló kollégától, Hajnóczytól is elfordult — de a legtöbben valószínűleg a megfélemlítés hatására zárták magukba véleményüket. Németh nagyarányú terve a királyi hivatalnokság lecserélésére különben a Kamarát kevéssé érintette 17 az elnök Szécsen Sándor is, a jakobinusokkal rokonszenvező alelnök, Orczy László is helyükön maradtak, s nem kerül sor nagyobb arányú elmozdításokra az alsóbb tisztviselői karban sem. Itt már elvi kérdésről volt szó; a tisztviselőket — meggyőződésüktől függetlenül — védte a királyi kinevezés, az a jog, hogy vizsgálat nélkül, puszta vád alapján nem bocsáthatók el. 18 Kérdéses azonban nagyobb arányú vizsgálat vezetett-e volna a Kamara hivatalnokai közt jelentősebb jakobinus szervezkedés nyomára? Nem látszik valószínűnek. Tény, hogy a kamarai jakobinusok inkább kívülről érkezett, fiatal emberek voltak, pályájukat szinte mind II. József alatt kezdték, az ismertek közül egyedül Meth József volt régi, Mária Terézia korabeli tisztviselő. A francia forradalom eszméi tehát itt is a hivatalnoki karban a dolog természete szerint elsősorban az ifjúságra hatottak erősebben. Ez a légkör a hivatalnokok életére nyomasztóan hatott. Már Sándor Lipót főherceg memoranduma is különösen kedvezőtlen képet fest a Kamara tisztviselői karáról: kiemeli az ügyvitel hanyagságát, a gazdasági kérdésekben fogyatékos ismereteket, a túlzott adminisztrációt, általában a fölösleges túlterhelést és sorait e kérdésről azzal zárja, hogy „a nyomorgó, tudatlan személyzet nagy megterhelése miatt 14 BENDA KÁLMÁN: A magyar jakobinusok iratai. III. k. Bp. 1952. 36, 65, 112, 131, 148, 413 és 419. 1. 15 Uo. 36,131, 419.1. és Schematismus I. R. Hungáriáé 1795—1800. 16 Uo. 148 és 413. 1. 17 DOMANOVSZKY i. m. I. k. 1. r. (1944) 181.1. 18 Uo. 198—199. I.
