Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.
A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború 253 legjobb színvonalú (de forrásszempontból legrosszabb) elbeszéléssé, olyan eredménnyel, hogy szuggesztiója alól a forráskritika követelményét kevéssé ismerő modern történetírók sem voltak képesek kivonni magukat. De Istvánffy sem tudta minden ízében átszerkeszteni a történeti valóságot; a hitelés hagyomány elemei át- meg átütnek konstrukcióin. Ami Lőrinc papot illeti, e fontos hagyományelem — mint az imént láttuk —, az az el nem dolgozott varrat elbeszélésében, hogy a pap „consilium"-ai tulajdonképpen mégis csak a „Kőrös és a Maros közt" (azaz Gyula és Nagylak közt) befolyásolták Dózsa György elhatározását... Marad végül egyetlen információ, amely Istvánffy Lőrinc papra vonatkozó elbeszélésében nem té^s identifikációra, hagyománytorzulásra és korábbi források kombinatív értelmezésére vezethető vissza, minthogy egyedül nála szerepel: a ceglédi utalás. Csakhogy Istvánffy sem azt mondja, hogy Lőrinc „ceglédi pap" lett volna, hanem ezt: Laurentius sacerdos e Cegledio oppido. Az efféle megjelölések az ő elbeszélő stílusában többnyire származáshelyet jelölnek (pl. egyik legfontosabb helyén: Georgium Siculum, Dósam cognomine, e Dalnoco oppido...oriundum). Ez esetben kétféle megoldás lehetséges. Vagy csakugyan tudomása volt Istvánffynak arról, hogy a legendás pap ceglédi származású (de nem „ceglédi pap") volt, vagy pedig egy újabb egybemosást követett el, ezúttal egy Dózsa seregében részt vett ceglédi pappal. Bármennyire is hajlunk az előbbire (Istvánffy legmegbízhatóbbnak éppen a nevek terén mutatkozik, ami erőteljes genealogikus beállítottságával, az ilyen irányú hagyományok gyűjtésével magyarázható) 134 , bizonyosat e tekintetben nem mondhatunk, annyira elszigetelten áll Istvánffy ezzel az állításával. Sajnos, e forráskritikai jellegű exkurzust nem takaríthattuk meg ahhoz, hogy lehántva a parasztháború második legjelentősebb személyiségéről a, később hozzátapadt, téves és hamis elemeket, némi kerülővel visszajussunk témánkhoz. Figyelemre méltó ugyanis, hogy Lőrincet a források többsége ugyan papnak, mondja (presbyter, sacerdos, prete, pop stbj, némelykor azonban határozottan szerzetesnek mondják. 135 Erre látszik utalni a pálos krónika említett helye is. A két Lőrinc konverzációja .mögött a szerzetesi misztika lappanghat. 136 Márpedig a parasztvezér Lőrinc nem lehetett pálos, mert a rendi krónika ezt feltétlenül megemlítené. Kápolna környékén, a gyakori „látogatások" mögött pedig egyetlen kolostor jöhet-számításba: a váradi obszerváns ferences kolostor. Erről véletlenül azt is tudjuk, mint már elöljáróban említettük, 137 hogy gvárdiánja juttatta el — merőben „szabálytalanul" — a keresztesbullát Erdélybe, aminek következményeit az erdélyi alvajda június 7-i 134 Istvánffy genealogikus beállítottságára jó fényt vet a Benda K. által újabban közölt levele is (fentebb, 128. jz.) Ez tükröződik egyébként saját és mások által készített jegyzeteiben, művéhez végzett anyaggyűjtésében is. Vö. Berlász J., Istvánffy Miklós könyvtáráról. OSzK Évkönyve, 1959. Bp. 1961, kül. 206—209, 221, 224. 135 Lev Zdenek z Rozmitálu írja 1514. aug. 21-én budai hírek alapján, hogy „az a szerzetes, akinek kapitánysága alatt Magyarországon néhány tízezer ember volt, vereséget szenvedett". Lehetséges azonban, hogy a hírben már összekeveredett Lőrinc pap és a délvidéki szerzetes kapitány személye (vö. 111. jz.), mert tovább azt írja, hogy „Budára vitték, s ott katlanban megfőzték". Archiv Cesky 7 (1887), 76—77. (A cseh szöveg fordítását e helyütt köszönöm meg Gyivicsán Máriának.) — Miksa császár 1514. aug. 5-i utasításának (Gmunden) legfrissebb magyarországi híre viszont kétségetlenül Lőrinc papra vonatkozik; eszerint „der bauern haupt, genant Jörg Zeckel" kivégeztetett, de „so soll derch glich auch ain ander haubman an sein stat, vnnd nemlich ain munch furgenomen vndd yczt inn dieser sach sein". Staatsarchiv, München. A. A. Akten Nr. 716. Fekete Nagy A. hagyatékában). — Verancsis, 10.: „Hetedik keresztes [hadnagy] támada, egy barát Erdélyben...kit az János vajda megfogata és megsettete Kolozsvárott' (hogy itt az emlékíró Lőrinc pap alakját „osztotta ketté", lásd 119. jz.) — Taurinus, IV, 267—269.: „Tu verő, belli dux improbe, pessime claustri transfuga, Laurenti, sociis cum fratribus et vos satrapae, ad insanos torturi stabitis ignes..." — Tubero, 334.: „...Martinus quidam et Laurentius uterque religione sacri..." — Brutus, 360. (akinek ugyan e helyütt nincs önálló forrásértéke): „...Laurentium quendam...et Martinum eiusdem ordinis hominem, qui cucullo et sacra vesta* indutus, palám in mendícantium collegio sacra fecisset..." 136 Lásd Kardos T. fentebb (125. jz.) id. tanulmányát és uö. A magyarországi humanizmus kora. Bp. 1955, kül. 385—386.
