Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.

254 Szűcs Jenő levelében csak e felkiáltásban tudta összefoglalni: „bárcsak örökre rejtve maradna"! Mindez, azzal a szereppel együtt, amit Várad játszott a parasztháború legkezdetén. már május dereka táján, s ami a ferences helytartónak ebbe az Őrkerületbe „statáriális" jogkörrel kinevezett vizsgálóbiztosa kinevezése hátterében gyanítható, továbbá azzal együtt,, hogy Lőrinc pap minden jel szerint Várad felől csatlakozott Békés— Gyula tájékán május 22. után Dózsához, a legnagyobb mértékben arra enged következtetni, hogy Lőrinc pap eredetileg váradi obszerváns ferences szerzetes lehetett,,

138 Ezt támasztja alá két látszólag jelentéktelen, de annál többet mondó motívum. A ferencesből lett reformátor, Benczédi Székely István tartotta fenn Lőrinc pap „nagybotit" jelzőjét. A kolduló obszerváns szerzetesek felszereléséhez tartozott a vándorlásuk alkalmával a kolduló bot (baculum), s éppen az az 1515. évi helytartói káptalan, amelyen — mint hamarosan rátérünk — egy sor fegyelmi intézkedés az elmúlt évi parasztháborúval függött össze, az önkényes keresztprédikációt eltiltó rendelkezést közvetlenül megelőzőleg mondta ki: a baculumők a jövőben ne legyenek „oly szabálytalanul nagyok"; ha bárki ilyet készít az elöljárók ítélete szerint nyerje el büntetését, s a meglevők is vétessenek el.

139 A másik körülmény, hogy midőn Kolozsvárott, kivégzése előtt Lőrinc papot megmotozták, az oltári szentséget találták nála.

140 A vándorprédikációra és misézésre ad contratas kivonuló obszerváns „cseri barátok" hordták így, kámzsájuk alatt magukkal az oltáriszentséget. Az argumentumok köre ily módon szorosra zárult: Lőrinc pap igen nagy valószínűséggel eredetileg obszerváns ferences volt, éspedig minden jel szerint á váradi kolostorban, akit azonban bizonnyal azért neveznek olykor egyszerűen papnak, olykor szerzetesnek, amiért dunántúli társát un capo, statofrate megjelöléssel illettek: egyike lehetett ő a ferences obszerváncia „aposztatáinak". Végigtekintve ezek után a parasztháború legfőbb hadműveleti színterein, Dózsa főhadának Maros-vidéki harcain és Temesvár ostromán kívül a júniusi kifejlet idején a következő területek bontakoznak ki: a Délvidék Dunán inneni (Bodrog és Bács megyei) és túli (Szerémség) két tömbje, továbbá a június eleji hadműveletek

141 ágaiként a bihari (később Erdélybe is átnyúló) hadjárat, a Maros vidékről visszainduló, a Tiszán június közepe táján átkelő seregcsoportok előrenyomulása Pest, illetve a hevesi részek felé, Pest és Debrő ostroma. Ehhez képest a dunántúli, szabolcsi, ungi stb. frontok csak alárendelt mellékhadszínterek voltak. A kortársakban mindenesetre úgy rögződött meg, hogy nyolc nagyobb paraszti hadseregcsoport működött a parasztháború idején. Éppen nyolc kiemelkedő parasztkapitányt, „keresztes hadnagyot" ismerünk név szerint is. Dózsa Györgyön kívül négy világi személy van köztük: Dózsa Gergely (a pesti hadművelet parancsnoka), Nagy Antal, Pogány Benedek és Nagy Radoszláv (a Délvidék különböző pontjain), s a fő frontokon három szerzetes, Lőrinc pap (Bihar, Szilágyság, erdélyi részek), Mihály (Bács, Szerém137 Lásd fentebb, 8. jz. 138 Hogy Lőrinc pap eredetileg váradi ferences szerzetes lehetett, nagyjából a hivatkozott forrásbázison (de a fentebb vázolt forráskritikai szempontok, a hagyománytorzulás útjának kibontása nélkül) először Fekete Nagy A. fejtette ki kiadatlan kéziratában; eredményeit összefoglalta Barta G. i. m. (11. jz.), 112—113. 139 „Item simili modo baculi non fiant sic excessivae magnitudinis; et si qui fecerint, similiter puniantur [ti. ad arbitrium praelatorum], et ab eis quoque, qui habuerint, auferantur." Batthyány, Leges III. 668. 140 „Et Laurencium exuerunt, et corpus diuinum aput se reperissent, et cum hoc damnauerunt ad mortem". Szeretni, 70. 141 Vö. Szűcs i. m. (17. jz.), 28.