Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.

/ A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború 237 {mint X. Leo rendeletében állt) közvetlen előzményként kínálkozott, hogy a keresztprédikáció országos feladatát is az obszerváns ferencesek kapják meg. Miközben április legvégén és május első felében rohamosan meggyorsult a keresztesek gyülekezése mind a Pest melletti, rákosi táborban,

63 mind a ferences biztosok működése nyomán, presertim extra civitates Budensem et Pesthiensem, a vidéki gyülekezőhelyeken,

64 Dézsi Balázs helytartó rendeletéből május 1-től 3-ig Visegrádon összegyűltek a szavazóatyák a rendtartomány rendkívüli gyűlésére, hogy megválasszák az Assisibe júniusra kitűzött általános káptalanra küldendő választmányi tagot (discretus), s a helytartó is kijelölje a maga Itáliába küldendő biztosát.

65 E gyűlés iratai ínég mit sem tükröznek abból, hogy parasztfelkelés lenne készülőfélben. De nem tudnak efféléről még a következő két hét budai beszámolói sem. Wolffgang Tierner egy selmeci barátjához írt levelében május 8-án részletesen beszámol a fiiss hírekről: már 15 000 ember vette fel a keresztet (,,s a nép csak most áramlik igazán..."), az érsek Cseh- és Lengyelországba, Poroszországba és Oroszországba, Erdélybe és a Havasalföldre készül követeket küldeni, leszerelte a hadjáratot ellenző bárókat, sőt kiátkozást helyezett kilátásba minden ellenkezővel szemben, és így . tovább. A budai „közhangulat" a keresztes készülődés lázát mutatja, ami nem független attól a legújabb hírtől, hogy a török nagy erővel készülődik, legutóbb ezer emberrel benyomult Horvátországba.

66 A Budán tartózkodó Sternberk cseh kancellár ugyanezen a napon írt levelében hasonlóképpen nem tud bármiféle nyugtalanságról még, sőt másnap Frangepán Gergelyhez, a kalocsai érsekhez készül.

67 Május 13-án Velence budai követe, Antonio Suriano még mindig csak a kereszteshadjárat készülődéseiről tud beszámolni, sőt értékelése is mindössze arra korlátozódik, hogy ezúttal „olcsó" hadjáratról van szó.

68 De még a király május 15-i oklevelei sem hozhatók összefüggésbe a készülődő felkeléssel vagy annak tudomásával, sőt Telegdi István' elküldése követként a moldvai vajdához még nyilvánvalóan a kereszteshadjárat biztosítását szolgálta: a szultán adófizetőjének semlegesítését

69 63 1514. máj. 8., W. Tierner levele Budáról (7. jz.): „...vnd das folckh laufft erst recht zue." 64 Lásd Bakócz 1514. máj. 15. és 24. okleveleit (fentebb, 2. jz.). 65 E gyűlés lefolyására Cronica seu origó, 284—285. (vö. Karácsonyi, I. 370). — A gyűlésen kelt iratok: Formularium f. 60, 63—63 v, 87—91 v. Az Assisibe („patribus vicariis provincialibus, custodibus ac discretis...in proxima generali congregatione futura XXI die Iunii anni presentis, vi delicet M. D. CIIII apud Assisium in Ioco Sancte Marie de Angelis concelebranda capitulariter congregandis") Visegrádról („nostra capitularis congregatio in loco Wyssegradiensi prima die May et sequentibus diebus... celebrata") kiküldött discretus Esztergomi Mihály budai gvárdián volt; megbízólevele („Datum in loco memorato die III prelibati mensis"): Formularium f. 87—88. A helytartó commissariusa, Dereszlényi Albert megbízása: uo. f. 63—63 v. 66 E fontos, eddig ismeretlen levél először az Oklt.-ba.n fog megjelenni (vö. 7. jz.) ' 67 Palacky V/2. 301. 68 E máj. 13-i követjelentés még adókivetésről is tudni vél („et che lí in Hongaria era stä posta vna imposition di ducati 5 per fuogo..."), majd a kereszteshadról a Sanuto-féle sommario: „Item, la cruciata messa nel Regno di Hongaria, non si trazeva molti danari". / Diaríi di Sanuto, XVIII. 240. 69 II. Ulászló 1514. máj. 15-én megparancsolta a szászok egyetemének, hogy Moldvába küldött követének, Telegdinek a királyi jövedelmek terhére 800 aranyforint értéket adjanak át részben készpénzben, részben aranyozott ötvöstárgyak formájában. Berger, A., Urkunden-Regesten aus dem alten Bistritzer Archive. II. 38. — A követküldés valószínű hátterére lásd a lengyel király márc. 31., Vilnából Ulászlóhoz írt levelének e passzusát: „De vojevoda verő Moldawie providebitur, ut nullám causam querulandi habeat..." stb. stb. (Acta Tomiciana III. 62.) A moldvai vajda ekkor már a szultán adófizetője, akinek viszonylag jelentős hadereje volt (lásd Descriptio potentie Turcie 1514-ből, uo. III. 170.). Teljesen elképzelhetetlen, hogy a követküldés, az ajándékok azt szolgálták volna, hogy éppen e „megbízhatatlanként" nyilvántartott, „szkizmatikus" fejedelmet egy érlelődő