Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.

238 Szűcs Jenő E ponton érkeztünk el egy kritikus kérdéshez, ahol egy pillanatra el kell időznünk, sőt átmenetileg el kell távolodnunk mind a ferencesektől, mind kódexünktől (hogy majd éppen e kerülővel visszajussunk oda): tulajdonképpen mikor és hol érlelődött meg a felkelés a kereszteshad burkában? A ma közkeletű elképzelés alapja Márki Sándor rekonstrukciója. Eszerint az elégedetlenség már a pesti táborban, május első felében forrpontra jutott volna, Dózsában megérlelődött a felkelés gondolata. Ezért május 14-én (!) a király, eltávolítandó a forrongó sereget, parancsot adott a horvátországi Knin ellen való vonulásra, majd a következő nap a „kormány" parancsot küldött Dózsához (!): „a vezért és társait ellenség gyanánt tekinti, ha néhány nap alatt kötelességéhez vissza nem tér". Ennek következménye, hogy Dózsa „1514. május 15-én jelt adott a forradalom kitörésére", május 16-án seregével megindult, útközben Cegléden megállt, elmondta beszédét és kiadta — május 18 körül — kiáltványát, „itt kezdte szervezni a népfölkelést". Az országos parasztháború azután annak nyomán bontakozott ki, hogy a vezér megadta a jelt.

70 *E közkeletű kép és kronológiai sor valamennyi eleme a forráskritika alapkövetelményeit nélkülöző módszertelen tallózás eredménye, az elemek összekapcsolása ötletszerű. Alapja egyrészt néhány kései elbeszélés (főként Tubero, Iovius, Brutus, s leginkább a 16. század végi Istvánffy) szuggesztiójának kritikátlan elfogadása, másrészt a pesti táborban május 24—25 után történteknek vissza vetítése május közepére, végül egy logikai önkény: az ex Czegled kibocsátott, de keltezés nélküli, másolatban fennmaradt hadbahívó parancs („ceglédi kiáltvány") beillesztése ebbe az eseménysorba. Márki S. nem vette észre, hogy e ponton kiáltó ellentmondás mutatkozik az elsődleges források (az eseményekkel egyidejűleg keletkezett levelek, tudósítások és oklevelek, valamint emlékirat-jellegű visszaemlékezések) tömege és néhány későbbi humanista elbeszélése közt, ahogy azt sem vette észre, hogy a Wunderzaichen c. egykorú röplap beszámolójának május 25-i híreit minduntalan belekeveri az általa jó tíz nappal korábban elképzelt szituációba. Szögezzük le mindenek előtt, hogy a Knin felmentésére vonatkozó parancs merőben kései kombináció, arninek forrásszerű alapja nincs.

71 Állapítsuk meg továbbá, hogy valamennyi egykorú hiteles helyszíni, azaz budai beszámoló (május 25. után) csak annak a 3—5000 főnyi maradék-seregrésznek a kezdeti lázongásairól tudósít, amely Dózsa távozása után a Pest melletti táborban maradt. Ezek a kirobbanó elégedetlenséget mind a kereszteshad május 24-i végleges visszavonásával hozzák összefüggésbe.

72 A keresztes toborzás első, május 15-i felfüggesztését nem a „kormány" adta ki parasztfelkelés ellenében „a forradalom elnyomására", gondolták volna segítségül hívni, (így véli Márki, 176.). Ezzel szemben logikusan beleillenek egy olyan tervbe, amely a Balkánra irányuló kereszteshad hátát akarja biztosítani. — Ugyanezen a napon a király 1045 aft. kölcsönt vett fel „pro expediendis arduis necessitatibus nostris presentibus" Ákosházi Sárkány Ambrustól a budai harmincadjövedelmek terhére. Hazai Okmánytár. IV. Győr 1867, 445. 70 Márki, 156, 158, 174—184. 71 A horvátországi Knint 1514 februárjában csakugyan ostromolták mintegy 10 000 főnyi sereggel á törökök, de március első napjaiban már Horvátországból, márc. 7 és 9-én Spalatóból, mára 24-én Ragusából jelentették Velencébe, hogy a török felhagyott az ostrommal és elvonult. (/ Diarii di Sanuto, XVIII. 32, 51, 63, 109.) É tény legkésőbb április elején ismeretes kellett, hogy legyen Budán. •— A „Knin elleni parancs" motívumának kialakulása világos. Az ostrom ténye ismeretes volt a 16. sz. történetíróinál, említi azt Iovius (222.), Sambucus (J. G. Schwandtner, SRH I. Vindobonae 1746, 409.) és Brutus (259.) is, anélkül, hogy bármi oksági kapcsolatba hoznák Dózsa táborbontásával. Az oksági kapcsolatot merőben kombinatorikus alapon a 16. sz. végén Istvánffy teremtette meg: „...[Dózsa] intellexisset regi in animo esse, ut exercitus, cui praeerat, in Croatiam ad ferenda adversus Turcas Tininensi urbi acerrime incumbentes auxilia, primo quoque tempore duceretur..." Istvánffy, 42b. (Ez különben Istvánffy ejlárására számos ponton jellemző.) — Merőben sajátságos Márki eljárása (i. m. 156.): e „parancs" igazolásául Horváth M. régi tanulmányára hivatkozik (Tudománytár 1841, 221), amely viszont e téren egyedül Istvánffy előadásán alapul... (Hogy a május 14-i dátumot Márki honnan vette, rejtély; bizonyára egyike önkényes kronológiai találgatásainak.) 72 Ide tartozik mindenekelőtt a Wunderzaichenbea fenntartott május 25-i, Budáról Bécsbe írt polgárlevél, amely kizárólag a rákosi („ain meyl von Pest gelegen") tábor 5000 főnyi maradék részének dolgairól számol be (maga a két zászló története, a „csodajel" előző nap, május 24-én következett be, s nem Dózsa indulásakor, mint Márki, 174).. Az első környékbeli kisebb összetűzések „am freytag vergangen" (máj. 19.) Vácott és „am sambstag" (máj. 20.) Budától ötmérföldnyire zajlottak le. — Ezekről az eseményekről számol be egy selmeci származású polgár, Joseph Stek május 26-i levele (Dl. 47 076, Okit), ezekre utal Vajay Ferenc május 28-án (Dl. 73 360, Okit). Az események egymásutánjának e jellegzetes „budai szemlélete", perspektívája még olyan össze-