Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.

236 Szűcs Jenő ket e viszonylag kései elhatározásra, hogy a püspökök egy része — mint ismeretes — nem volt híve a kereszteshadjáratnak, s talán a várható következményekből is valamit sejtve, ki sem hirdette a bullát (amint azt Várday esetében például bizonyosan tudjuk is)? — csupán magyarázati lehetőség. Talán azért nem fordult már kezdetben a ferencesekhez, mert ezek éppen a közelmúltban, 1512—13 körül, a jubileumi búcsúpénzek országos gyűjtése és kezelése kapcsán — mint a rendi krónikából tudjuk — „gyűlöletessé váltak mind a prelátusok, mind [egyéb] szerzetesek előtt".

60 Ugyanakkor Bakócz bizonyos lehetett abban, hogy ha egyszer működésbe lendíti ezt az egyedüli országos szervezettel rendelkező, központosított mechanizmust, a maga 1500—1700 szerzetesével, kimozdíthatja a kátyúból a keresztes toborzás ügyét. Sőt alighanem léteztek itt olyan közvetlenebb szálak is, amelyek az obszerváns ferencesek szerepét a keresztestoborzásban mintegy kézenfekvővé tették. Fennmaradt kódexünkben Dézsi Balázs egy másik körlevele is az őrkerületekhez, mely szerint X. Leo pápa egy brevéjével megújította a II. Gyula-féle jubileumi búcsút oly módon, hogy a befolyt pénzösszeg egészében a török ellen, az ország javára fordítandó, „hacsak a király békét nem köt a hitetlenekkel", s a végrehajtással a magyar rendtartomány szerzeteseit, mint pápai biztosokat (commissarii) bízta meg. E körlevél leginkább 1513 utolsó hónapjaira, vagy 1514 elejére datálható.

61 Van valami támpontunk arra nézve is, hogy a ferencesek 1514 februárjában csakugyan tevékenykedtek ilyen értelemben.

62 A spirituálé subsidhtm átfordítása temporalis contributioba 60 Cronica seu origó, 283. (Vö. 42. jz.) 61 Vicaríus seribit c[ustodi] c. „...Fráter Blasius de t. [Dees] eiusdem ordinis provincie Ungarie vicarius...Pateat per hoc scriptum, quomodo sanctissimus dominus noster Leo papa X volens pastorali ex officio occurrere periculo a Turcis Christiani nominis inimicis huic regno Hungarie imminenti, indulgentias felicis recordationis Julii 2

i

...innovavit, ac nos super exequucione indulgenciarum et facultatum huiusmodi per litteras suas sub forma brevis datas quo ad dictam Hungarie provinciám suos commissarios constituit, fructusque a Christifidelibus exinde proveniendos in subsidium huíus regni converti annuit, si saltem Serenissimus rex noster pacem non inierit cum infidelibus. Et quum iustum et rationabile est...omni cum sollicitudine

et cura nos intendere mandatis apostolicis, mitto propterea tue p[aternitati] copias bulle commissionis, instruccionis...cum diversis facultatibus spirituális subsidii commutandi in temporalem contribucionem ad defensionem predicti regni nostri convertendam" stb. Formularium f. 119—119 v. — E pápai breve (vagy bulla?) a Hergenröther-féle regestákban nem található; kétségtelenül 1513. márc. után (X. Leo) és 1517. máj. előtt (Blasius de [Dees)] kelt. Elképzelhető ugyan elvileg később is, leginkább azonban 1513 utolsó hónapjaira és 1514 elejére illik, amikor is a II. Ulászló-féle békekísérletek folytak. A király követe, Barlay Balázs 1513 nyara óta tartózkodott a szultán mellett (Acta Tomiciana III. 57.), s 1513 szeptemberétől 1514 márciusáig Velence budai követe gyakran jelentette a budai „békepárt" törekvéseit, olykor hírek érkeztek a béke megkötéséről is (/. Diarii di Sanuto XVII. 79, 344, 471, 538, 562. stb.), sőt 1514 február derekától a márc. 8 előtti napokig egy török követ tárgyalt Budán (uo. XVIII. 36, 64.) Végül márc. vége felé [márc. 21—ápr. 7 közt] jelentette Velence budai követe: „Item la trieva col Turcho, si tien, seguira, si non al modo di Hongari, al modo dil Turcho" (uo. XVIII. 174.) 62 Fennmaradt kódexünkben két oklevél •— sajnos elég csonka — másolata: a budai ferences gvárdián [Esztergomi Mihály] kérésére II. Gyula pápa bizonyos okleveleinek Laskai Miklós viddini püspök és az

; óbudai lectoratus commendaíariusa által eszközölt 1514. évi átiratai (Transsumptum cum, ül. sine instrumenta címen: Formularium f. 96—97 \). A közelebbi datálást lehetővé teszi, hogy ugyanennek az átírás-sorozatnak egy darabja eredetiben is fennmaradt, amelynek formulás részei szó szerint azonosak kódexünk okleveleivel: 1514. február 15., Óbuda. Ferences Levéltár, Középkori oklevelek, 97- sz. — Az egyik átírt oklevél (f. 96 v—97) a pápai thesaurarius generalis oklevele, amelyben a budai gvárdián mint commissarius in hac parte deputatus szerepel. E körülmény, annak ellenére, hogy magának a pápai oklevélnek csak intitulatioja maradt meg a szövegben, határozottan arra utal, hogy ez esetben a jubileumi pénzek kezeléséről van szó (vö. fentebb, 42. jz.) Ezt támasztja alá, hogy a másolatok a Circa Jubileum c. „fejezetben" foglalnak helyet. i