Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.

A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború 233vegben megnevezett helytartói és általános káptalanokra való utalások,

52 részben a magyar és a cismontán általános helytartók nevei.

53 Segítségükkel további 59 szöveget biztonsággal datálni tudunk az alapul szolgáló irat keletkezési éve szerint,

54 21 szöveget pedig legalább bizonyos szűkebb évkorok szerint határozhatunk meg.

55 Ha már most ide vonjuk azokat az iratokat, amelyeknek dátuma megmaradt, összesen 99 datált vagy datálható szöveget kapunk, ami az összes (183) egykori iratot fenntartó szövegegységnek több mint fele, mintegy 54 százaléka. Ebben a vonatkozásban a Formularium már olyan másolati könyvnek tekinthető, amely megbízhatóan felhasználható történeti forrásokat tartott fenn. Elég végigpillantani a meghatározható szövegegységek során annak megállapításához, hogy bár akadnak itt hellyel-közzel korábbi — főként a 15—16. század fordulója körüli két évtizedből származó — iratok másolatai is, a mennyiség szembetűnően megemelkedik 1512 táján, majd különösképpen kiemelkedik az 1514—15. év. Még feltűnőbb e jelenség, ha csak a kódex eredeti szerkesztője, A scriptor tevékenységét tartjuk szem előtt, akinek kereken 90 datált és datálható másolata közül 16 származik Pécsváradi Gábor kétszeri helytartósága idejéből (1509—11,1511—13), azaz másolatainak 17,7 százaléka, majd pedig 63 darab (70 százalék) Dézsi Balázs ugyancsak kétszeri helytartósága évkoréból (1513—15, 1515—17). Az arányok immár számszerűen is elátámasztják azt a korábbi következtetésünket, hogy a kódex első szerkesztője, aki 1517-ig dolgozott a kéziraton, előbb Pécsváradi, majd Dézsi jegyzője volt, alighanem azonos Ivanicsi Istvánnal, aki tehát saját hivatali működésének idejéből vette alapul a formularium elkészítéséhez jórészt (a meghatározható iratok 87 százalékában) azokat az iratokat — igen sok esetben a helytartó nevében elküldött rendeletek és levelek fogalmazványait —, amelyek mintegy „kéznél voltak". 52 A capitulum vicarialék (provincialék) helyét és időpontjait jórészt napi pontossággal ismerjük a kódex által átfogott időszakból a ferences rendi krónika szövegéből. Ezeket az adatokat mindenütt megerősítik kódexünk iratai is, amennyiben — nem is ritkán — maguk is megadják a pontos adatokat. (Vö. Cronica seu origó, 251—297.; ennek nyomán Karácsonyi, I. 352—384.) A kódex szövegeinek datálásához fontos lista: Szántó 1485; Buda 1487; Buda 1489; Gyula 1490; Paks 1491, Újlak 1493, Atya 1495. jún. 7.; Pest 1497. máj. 14.; Atya 1499. máj. 19.; Buda 1501. máj. 30.; Buda 1503. jún. 4.; Buda, 1505. máj. 11.; Esztergom 1507. márc. 14.; Űjlak 1509. máj. 27.; Atya 1511. jún. 8.; Visegrád 1514. máj. 1.; Buda 1515. máj. 27; Futak 1517. máj. 2.; Buda 1520. máj. 27.; Buda 1523. febr. 1.; Szőllős 1525. jún. 4. — A capitulum generalék időpontjai Wadding alapján (XV. 109, 175, 265, 319, 360, 451, 481, 519, 539, XVI. 47.): Aquila (S. Bernardini) 1495. jún. 5.; Milano 1498. júl. 13.; Urbino (S. Donáti) 1501. jún..1.; Mantova 1504. máj. 24.; Roma (Ara Coeli) 1506. máj. 31. (cap. generalissimum); Assisi (S. Mariae Angelorum) 1507. máj. 22.; Ferrara (S, Spiritus) 1509. jún. 8.; Nápoly (S. Maria Nova) 1512. máj. 30.; Assisi (S. Mariae Angelorum) 1514. jún. 24.; Roma (Ara Coeli) 1517. máj. 31, (cap. generalissimum) 53 A vicariiprovinciales a fenti források alapján: Sárosi Zazymus Bertalan (1485—87, 1487— 89, 1489—90), Sárosi Bertalan (1490), Sopronczai István (1491—93, 1493—95, 1495—97), Laskai Osvát (1497—99, 1499—1501), Nyári Balázs (1501—3, 1503—5), Ceglédi Egyed (1505—7), Laskai Osvát (1507—9), Pécsváradi Gábor (1509—11, 1511—13), Dézsi Balázs (1513—15, 1515—17), ministri provinciales Dereszlényi Albert (1517—1520), Somlyói Bernardin (1520—23), Pécsváradi Gábor (1523—25). — Vicarii generales: Hieronimus Torniellus (1495—98, 1501—4, 1507—8), Ludovicus a Turre (1498—1501), Franciscus Zenus (1504—7,1509—12), Thimoteus Lucensis (1512— 13), Christophorus Foroliviensis (1514—17). 54 Az olykor meglehetősen hosszadalmas meghatározásokat itt terjedelmi okokból mellőzni kényszerülünk, be kell érnünk a végeredményekkel. (A témánk szempontjából fontosabb iratok esetében, miként hellyel-közzel már eddig is tettük, a továbbiakban is megadjuk részleteiben a datálás szempontjait.) Az év szerint datálható iratok (zárójelben az iratok száma): 1493 (1), 1495 (1), 1502 (2), 1504 (1), 1506 (1), 1508 (2), 1510 (2), 1512 (6), 1513 (1), 1514 (32), 1515 (6), 1517 (4). J* 1447—55 (1), 1491—97 (1), 1505—7 (1), 1509—10 (1), 1512—14 (5), 1513—17 (7), 1517—20 (1), 1520—23 (1), 1523—25 (1), 1513 után (1), 1516 előtt (1).