Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.

' - 234 Szűcs Jenő Hogy aztán a meghatározható iratok közül 45 éppen 1514—1515-ből való, az részben a kutatás szerencséje, részben azonban a formulárium szerkesztésének technikájából következik. A kódex jellege és célzata magyarázza egyfelől, hogy tematikailag összefüggő iratok a szerkesztés folyamán gyakran egymástól távol kerültek (s egyáltalán az iratok keletkezésrendje, keltezése elvileg semmiféle szerepet nem játszott a másolás sorrendjében), másfelől azonban az is észrevehető, hogy genetikusan összetartozó iratok nem egy esetben még akkor is együtt maradtak, ha a „formulás" szempont ezt éppen nem indokolta. Sőt, egy ilyen — négy darabból álló — iratcsoporttal kezdődik egyáltalán a kódex, mint már rámutattunk:

56 noha a szerkesztő gondosan kirajzolt betűkkel közölte szándékát, hogy most „exhortatiok következnek", mégis az első mintadarabként választott (1512 tavaszi) buzdító körlevélhez nem csupán annak kísérőlevelét másolta mindjárt oda, hanem még két iratot is, amelyek pedig „formulás" szempontból más helyre kívánkoztak volna (institutio commissarii), de keletkezésük körülményei és időpontja révén függtek össze az elsővel. Kézenfekvő, hogy az iratok (ill. ez esetben azok fogalmazványai) együtt voltak á szerkesztő kezeügyében, s minthogy ismerte belső összefüggéseiket, akarva-akaratlanul saját elvét is áthágva, egy „tárgyi" iratcsoportot másolt be mindjárt a kódex elejére. Ilyen csoportok, „iratbokrok" máshol is kitapinthatók, éspedig éppen az 1514. és 1515. évekből. Utóbbi esetben nem is annyira az elv áthágásáról van szó, hanem arról, hogy a formális szempontjait a szerkesztő úgy érvényesítette, hogy a mintadarabok egy-egy csoportját a közelmúltból válogatta ki. A kódex írása idején a rendtartomány életének legutolsó — az „irattermelés" szempontjából döntő — eseményei az 1514. évi rendkívüli gyűlések és az 1515. évi káptalan voltak. Szüksége volt az írónak az általános káptalant megelőző iratváltás mintadarabjaira? Beemeli — mint látni fogjuk — egy 6 darabból álló csoportot az 1514. május 1—3-i visegrádi helytartói káptalanon fogalmazott darabokból, amelyek a júniusi, Assisibe meghirdetett általános káptalanra való előkészülettel függtek őszes (f. 87—91 v). A viztiáció rendjét szabályozó iratfajtákat akarta bemutatni? Beemelt egy 8 darabból álló csoportot az 1514. augusztus 15-i gyűlés után keletkezett iratok közül (f. 67—76 v). Hasonlóképpen járt el a helytartói káptalan előkészítésével összefüggő iratfajták esetében, ahol is 5 másolat az 1515. május 27-i budai káptalan előkészületeiből származik (f. 78 v— 81 v), vagy a fegyelmi ügyek vonatkozásában, ahol a mintadarabok közül 4 vagy 5 e káptalanon keletkezett (f. 50 v—54) — és így tovább. Ily módon jutott váratlanul kezünkbe egy forráscsoport, amelynek jó néhány darabja közvetlenül vagy közvetve az 1514. évi parasztháború némely lényeges mozzanatának, sőt részben eszmetörténeti hátterének felismeréséhez segít hozzá. 3. A keresztprédikációtól a megtorlásig. Szerzetesek a parasztháborúban Mindenekelőtt, ami a pápai keresztes bulla országos kihirdetését és a kereszteshad toborzásának mechanizmusát illeti, ezután már nem kell homályban tapogatóznunk. Kódexünk fenntartotta egy helytartói körlevél csaknem ép másolatát, amelyet a vicarius (ugyanaz a Dézsi Balázs, aki április 9-én Budán tolmácskodott a bulla kihirdetésénél) intézett a tíz őrkerülethez, közölve az őrökkel, hogy Bakócz Tamás érsektől és pápai legátustól megkapta az apostoli bulla hiteles másolatát a 56 Vö. 34. jz.