Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.

232 Szűcs Jenő [6] ( E „fejezetnek" nincs összefoglaló címe, minthogy egészében 1517 utáni folytatóktól származik. Az első irat címéből (Alia exhortatio anni 1514) azonban elvonható egy ilyen összefoglaló cím: Alia exhortatio nes. Ide tartozik az a hat exhortatio (1514 és 1523—25 [1524?] közt), amelyeket már fentebb, az [1] résznél felsoroltunk. A kódex összesen 245 szövegegységet tartalmaz. („Szövegegységnek" nevezünk a formulás célzattal bemásolt iratokon túl minden olyan vegyes bejegyzést is, amely tartalmi egységként fogható fel.) Ha most már elkülönítjük a két említett kései, 17—18. századi bejegyzésen túl az A scriptor fentebb felsorolt, vegyes tartalmú saját feljegyzéseit, továbbá a puszta töredékeket, záradékformulákat és stílusgyakorlatokat,

46 a missiles csoportból azokat a tulajdonképpeni „formuláé solemnes styli" célzatával kiragadott levélrészleteket, ahol remény sincs a levélíró és a keletkezési idő megállapítására,

47 nem különben az inscriptiok sorozatait (ezeket összefüggő nagyobb egységekként egy-egy szövegegységnek véve),

48 azaz összesen 57 szövegegységet, akkor 188 szövegünk marad, amelyek egykor létezett valóságos iratok többé-kevésbé ép vagy csonka másolataiként foghatók fel. Ezekből is le kell számítanunk Clairvaux-i Szt. Bernát említett két levelét, Szt. Bonaventura két exhortatioj&t és Aquinoi Szt Tamás egy levelét, amelyek egyébként kiadásokból mind ismertek,

49 hogy maradjon végül is 183 szöveg

: egység, amelyek a ferences obszervancia magyarországi működésének írásos emlékei, vagy más szóval: a budai konvent elpusztult levéltárának több-kevesebb mértékben itt fenntartott töredékei.

50 Ebben a vonatkozásban tekinthető a Formularium e

gy — jóllehet hiányos — „másolati könyvnek", leveleskönyvnek. E 183 egykori irat közül mindössze 19 esetben maradt meg a formuláriumcélzatú felhasználás során a dátumból legalább az év (ritkábban a hónap és nap).

51 Mindazonáltal a bemásolt szövegrészek csaknem mindegyikében megállapítható az oklevéladónak (az irat kiadójának, a levélírónak) legalábbis a rangja, igen sok esetben konkrét személye is, s az iratok jelentékeny hányada esetében bemásoltattak olyan szövegrészek, amelyek a keltezést is lehetővé teszik, legalábbis az év vagy évkor szintjén, olykor azonban szűkebben is. A támpontok legtöbb esetben részben a szö46 Ide tartoznak egyszerű infra ill. srdascriptiok (f. 60, 72 v), iratok csonka, formulás kezdőrészei (f. 71 v, 72 v), különféle záradékformulák (beiktatott cédulán: f. 93—93 v, továbbá több ilyen clasula f. 173 v—175), valamint puszta stílusfordulatok (f. 171 v, 175 v, 180 v—181 v). 47 A críptortól: f. 76—176 v, 178 v—179, 180—182; B scriptortól: f. 164—171. 48 A scriptortól: f. 33, 236—236 v; C scriptortól (beiktatott cédulán): f. 74—74 v. 49 Vö. Bartoniek i. m. 388, 389. 50 Ebből is aránylag kevés az „idegen" oklevéladók okleveleinek másolata; II. Ulászló (1501), egy meg nem nevezett nádor, Bakócz érsek (1514. szept. 2.), Várday Ferenc kincstartó [1509—1510] említett oklevelei, az alkincstartók és Fugger-faktorok két nyugtája a jubileumi pénzekről [1512—14]. Laskai Miklós címzetes viddini püspök, az óbudai lectoratus commendatariusa két átíró oklevelének részletei (1514, Óbuda) és egy végrendelet (1514). Ily módon 174 szöveg szűkebben a ferences belső levelezés ebből is csak 16 származik itáliai elöljáróktól (általános helytartó, biztosok, milanói és boszniai h^ytartó), a többi 158 a magyar helytartóság belső levelezése. 51 Fennmaradt dátumok: 1451 (f. 172), 1488 (f. 23 v), 1501 (f. 164), 1505 .ápr. 30, Tárnok (f. 142), 1507 (f. 118), 1508. jún. 21., Várad (f. 87), 1508 (f. 82), 1509. ápr. 21, Pest (f. 76 v), 1512. jún. 12., (f. 55), 1513. máj. 29. (f. 49, 1514. máj. 3., Visegrád (f. 88), 1514. szept. 2., Esztergom (f. 151), 1514 (f. 63), 1514, Óbuda (f. 6 v), 1514, Óbuda (f. 97 v), 1514 (f. 98), 1514 (f. 184), 1514 [helyesen: 1515] (f. 66), 1515 (f. 46 v).