Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.
A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború 219 zattá erősödött {fraticelU mozgalom) és csapott át Itáliából az Alpokon túlra. Ennek legharcosabb ellenfelei és inkvizitorai immár az obszervánsok közül kerültek ki. A ferences obszervancia tehát kétoldalú küzdelemben vált megizmosodó európai áramlattá (s e kettős arculatát tartotta meg a továbbiakban is): egyfelől váltakozó élességű harcot folytatott a rend mérsékelt, konventuális ágával, mint egyfajta „mérsékelt spiritualizmus" képviselője, másfelől mint a radikális spiritalizmus, a fraticellizmus, s általában mindenféle eretnek áramlat (pl. a huszitizmus) üldözője, az ecclesia militans 15. századi legfőbb hadseregét szolgáltatta. E közbülső helyzetéből következzen természetesen szüntelenül küzdenie kellett a saját soraiban jelentkező — hol ebbe, hol abba az irányba mutató — divergens áramlatokkal szemben. Mindazonáltal a mozgalom a reformációig szüntelenül erősödött és szervezetileg is határozottabb kereteket öltött. Bár a ferences rend egysége elvileg — de csakis a csúcson, a minister generalis személyében — fennmaradt, a konventuálisokkal az 1430-as években kiélesedő harcok nyomán, s főként IV. Jenő pápa bullái (1443, 1446) után a rend obszerváns ága (Família, ill. gyakran Ordo Fratrum Minorum de Observantia vagy Reguláris Observantiae) de facto önálló szerzetesrendnek tekinthető. Két nagy rendtartományában (Provincia Cismontana és Ultramontana) a 15. század második felében csaknem 1200 kolostorban 20—22 000 barát, a teljes —jogi értelemben — szétválás időpontjában (1517) csaknem 30 000 barát élt. 18 A magyarországi obszervancia gyökerei az itáliai kezdetekkel csaknem párhuzamosan, a 14. század utolsó évtizedeibe, a Délvidékre nyúlnak vissza, ahová viszont a mozgalom a boszniai ferences helytartóságból terjedt át. A patarenizmus leküzdésére alapított (1339) vicaria Bosnae szerzeteseihez I. Lajos találta meg a kapcsolatot, midőn bulgáriai hódításai idején térítőket keresett (1365—69). Ennek az együttműködésnek az eredménye az első öt kolostor felépítése előbb az Al-Duna vidékén, majd (1369 után) négy további kolostor alapítása a Temesközben, itt már per> sze elsődlegesen e vidék szerb és román „szkizmatikusainak" térítése céljából. E kolostorok a magyar ferences szervezettől függetlenül a boszniai helytartó, Alverni Bertalan felügyelete alá tartoztak, aki ugyanazt a regulát vezette be, mint amit az obszervancia egyik úttörője, Paolo Trinci honosított meg Itáliában (1368). Ez a magyarázata annak a következő században is élő hiedelemnek (pl. Bernardino d'Aquila krónikájában), hogy az obszervancia a Magyarországra is átnyúló boszniai vikáriában keletkezett. A magyarországi mozgalom délvidéki eredetét őrizte meg különben az a másik — e formában ugyancsak téves — hagyomány, hogy a magyar obszervánsok népszerű középkori „cseri barát" megjelölése e korai kolostorok egyikének (Cseri, utóbb elpusztult helység Temesvártól keletre) nevéből ered. (Valójában e szláv eredetű szó az obszervánsok szürke kámzsáját jelölte, azaz: „szürke barát".) A Délvidék felől terjedt el aztán az obszervancia az ország belseje felé, főként olyan nagybirtokosok támogatásával (Maróthy János, Ozorai Pipo, a Kórógyi, Kusalyi Jakcs, Losonczi stb. család), akiknek kolostoralapításait vegyes lakosságú birtokai18 A ferences obszervancia egyetemes történetére máig'a legadatgazdagabb feldolgozások: Holzapfel, H., Handbuch der Geschichte des Franziskanerordens. Freiburg im Br. 1909.; Heimbucher, M., Die Orden und Kongregationen der Katholischen Kirche. I. Padeborn 1933 3 , kül. 680—718. Jó összefoglalást nyújt Hofer, J,, Johannes von Capestrano. Ein Leben im Kampf um die Reform der Kirche. Innsbruck —Wien —München 1936, 77—141. A fraticellikre Öliger, L., Documenta inedita ad históriám Fraticellorum spectantia. Archívum Franciscanum Historicum 3—6 (1908—1913) köteteiben.
