Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.

A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború 217 in Hungária), s megállapította keletkezésének terminus ante quem)ét is (1525).

14 Eléggé érthető egyébként, hogy e kódex nem kapcsolódott be a kutatás áramkörébe. Bár a 17—18. század fordulója körül — mint látni fogjuk — még a szerzetesek birtokában, sőt használatában volt, feltehetően hamarosan magánkézbe került, lappangott, míg 1934-ben a könyvtár egy antikváriustól meg nem vásárolta.

15 Nem ismerhették tehát sem a 18. századi — részben kéziratos — ferences rendtörténetek, sem Karácsonyi János, akinek két kötetes rendtörténete egy évtizeddel a kódex felbukkanása előtt jelent meg (1924); azóta pedig érdemleges forráskutatás e tárgykörben nem folyt. De érthető e kódex rejtőzködése azért is, mert az egyébként is szerény küllemű kis kötetben a tartalmi vonatkozások is mintegy a formulás célzat mögé „elrejtve", jórészt dátumok, nevek nélkül fenntartott szövegekben lappanganak, ahonnan e vonatkozások olykor nem kis fáradsággal fejthetők ki. Kifejtésük viszont megéri a fáradságot, mert ezáltal nem csupán — váratlanul — 1514 problematikájához kapjuk meg itt-ott a kulcsot, hanem egy olyan szervezet későközépkori történetére nézve jutunk számottevő forráscsoporthoz, amelynek egyháztörténeti, sőt tágabban művelődéstörténeti jelentősége fő vonásaiban ismert.

16 Ezen túl pedig, minthogy maga a kódex egy késő középkori forrástípus olyan sajátos kiagazását képviseli, amely a maga nemében egyedülálló (egy szerzetesrend belső írásbeliségének igényeit szolgáló formuláskönyv), szerepe nem korlátozódik arra, hogy a középkor végi írásbeliség egy kevéssé ismert rétegéből tartott fenn számottevő mennyiségű tö, redékeket, hanem egyszersmind a diplomatikában nyilván nem tartott iratfajtákra is irányítja a figyelmet, jelentősége tehát irattani szempontból sem lebecsülendő. Más szóval legalábbis négy olyan — a köztörténet, egyháztörténet, eszmetörténet és diplomatika sajátos aspektusaiból kirajzolódó — témakörről van itt szó, amelyek egymásba-átnyúlnak, körvonalaik egymást metszik, sjórészt 1514 történeti problematikájában futnak össze. Minthogy maga a szóban forgó kódex éppen e metszőpontok tájékán helyezkedik el, szinte önmagától kínálkozik a témakörök egybekapcsolására. E körülmény ugyan egyfelől szerencsés, másfelől azonban a feldolgozás szempontjából bizonyos korlátozásokat kíván meg. Ha figyelmünket e metszőpontok találkozásának környékére fordítjuk, már egyszerűen terjedelmi okokból is le kell mondanunk arról, hogy a szóba jövő témakörök külön-külön jóval tágabb körvonalait figyelemben részesítsük. Maga 1514 is csupán e találkozások pontjain kerülhet szóba. A parasztháború kezdeteinek és ideológiája kialakulásának dinamikája természetesen sokkalta tágabb problémakör, semhogy ezúttal átfogására akárcsak kísérletet tehetnénk. Másfelől a ferences obszervancia késő középkori történetére nézve már maga az említett kódex is jóval többet tartalmaz, az itt csak jelzésszerűen érintendő eszmetörténeti vonatkozások pedig (szociális tanok, bizonyos elŐreformációs jelenségek) bővebb kifejtést kívánnak,, mint amire itt egyáltalán mód van. Minderre részleteiben más alkalommal és keretek között kívánunk visszatérni, sőt nem egy vonatkozásban ezúttal kénytelenek vagyunk beérni a quod est demonstrandum kényszerű hivatkozási alapjával.

17 Hasonló okokból le kell mon14 Codices manu scripti Latini. I. Codices Laiini Medii Aevi. Bp. 1940, 388—390. " OSzK. Növ. Napló 1934/5. 18 L. legutóbb összefoglalóan Mályusz E., Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1971, kül. 274—304, 354—356. 17 A tágabb tematikai összefüggéseket, amelyekbe az itt kifejtendők is beilleszkednek, már bemutattam (egyelőre persze szükségképpen csak vázlat formájában) a Magyar Tudományos Akadémián, a nemzetközi Dózsa-ülésszak keretében 1972. szept. 13-án tartott előadásomban. Nyomtatásban megjelent: Dózsa parasztháborújának ideológiája. Valóság 15/11 (1972), 12—39.