Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.

A FERENCES OBSZERVÁNCIA ÉS AZ 1514. ÉVI PARASZTHÁBORÚ. EGY KÓDEX TANÚSÁGA 1. Bevezetés Néhány támpontot már eddigi forrásismereteink is nyújtottak arra nézve, hogy a ferences rend szigorúbb (obszerváns) ágának valami szerepe lehetett az 1514. évi parasztháború körül. A pápai keresztesbulla kihirdetésekor, április 9-én, a budai Szent György téren, a magyar obszervánsok elöljárója (helytartója), Dézsi Balázs volt a tolmács.

1 Ma már, hogy a parasztháború készülő oklevéltára jóvoltából teljes szövegében ismert és kiadásra vár ama két döntő jelentőségű parancs, amelyekkel Bakócz Tamás esztergomi érsek pápai legátusi minőségében felfüggesztette (május 15), majd végleg visszavonta (május^ 24) a kereszteshad szervezését, a kezdeti körülményekről is többet tudunk, mint az eddigi feldolgozások.

2 Eleinte, április 9-t követően Budán és Pesten Bakócz érsek biztosai (commissarii in Budensi et Pesthiertsi civitatibus) hirdették meg a keresztes hadat, akik azonban kezdetben éppen nem a ferencesek közül, hanem Bakócz kíséretéből, Rómából vele együtt érkezett papokból és esztergomi környezetéből kerültek ki, s magának az érseki oklevélnek szavaival „igen kevesen voltak".

3 E kíséret tagja lehetett az a bizonyos 1 Egy feltehetően szemtanútól származó közel egykorú kéziratban (Bécsi Kódex, 273.): „Et archiepiscopus Strigoniensis...Bude in piatea Sancti Georgii martyris in Domica Palmarum per quendam episcopum latiné interpretante fratre Blasio ordinis Sancti Francisci de obseruantia predicare fecit..." E fráter Blasius azonosítására vö. Karácsonyi, I. 370. 2 Az 1514. évi parasztháború oklevéltára Fekete Nagy A. mintegy két évtizedes gyűjtése és előmunkálatai alapján Érszegi G., Kenéz Gy. és Solymosi L. szerkesztésében készen áll és kiadásra vár. A kéziratot annak egyik lektoraként volt módomban használni; felhasználásáért e helyütt is köszönetet mondok. Minthogy a közlendő okleveleknek végleges sorszáma még nincs, a lehető legösszevontabban megadom a lelőhelyet, majd az utána következő (Okit.) utalással jelzem, hogy a szöveget a kézirat alapján volt módomban használni.—Bakócz máj. 15-i oklevele :Kassa v. lt., Suppl. H. 300. (Okit.). A május 24-i parancs: Leleszi kápt. orsz. lt., A. a. 1514,11. és Dl. 82 401 (Okit.) Az előbbi csak a Kaprinay-féle másolatokból, hiányos és pontatlan szöveggel, ill. értelmezéssel volt ismeretes az irodalomban (vö. Márki, 104.); az utóbbi csak hiányos magyar fordításban volt hozzáférhető (Török közlése nyomán pl. Márki, 198—199.; tévesen május 23-ra téve.) 8 1514. máj. 24. (1. előző jz.): „Noveritis, quod...nos in quadragesima proxime transacta [febr. 28—ápr. 15] ...cruciatam...publicari per commissarios nostros in Budensi et Pesthiensi civitatibus feceramus...". Alább: „per commissarios nostros in dictis civitatibus Budensi et Pesthiensi, qui pauci admodum fuere..." E budai és pesti commissarii mind ebben, mind a korábbi, május 15-i oklevélben fogalmilag szembenállnak a ferences biztosokkal. — Bakócz érsekkel szép számú itáliai kíséret érkezett 1514. márc. 23-án Budára. L. Suriano követjelentését márc. végéről (Sanuto, I Diarii, XVIII. 174.), továbbá W. Tierner máj. 8-i levelét: „vnsser patriarch von Gran hat vil gueter legaten vnd pischolff mit imb pracht vnd doctores von Rom" (Selmecbánya v. It. 454. Okit.) és Zuanne aug. 11-i összefoglalóját: „a dí 23 marzo, zonse de qui el cardinal Strigoniense con bella compagnia..." (Sanuto, XDC. 15.) — A Bécsi Kódexben említett püspök valószínűleg Simon modrusi püspökkel azonos, aki április 3-án Budán mint „iudex et executor ad infrascripta specialiter requisitus" átíratta a pápai keresztesbullát (Dl. 82 390, Okit.). E körhöz tartozott nyilván az a r