Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Padányi Gulyás Gyuláné: Archivum, Vol. XVII., XIX. / 172 - Ress Imre: Archivist, g. 1969. / 172–174. o.

Folyóiratszemle 173 kibocsátott levéltári törvény határozza meg. A Jugoszláv Levéltári Tanács egységesíti a levéltári anyag nyilvántartását, átvételét, rendezését, megőrzését, kutathatóságát. A levéltári törvény Jugoszlávia Levéltárának gyűjtőkörébe utalta a föderáció szempontjából jelentős valamennyi szerv iratanyagát, a Köztársasági Elnöki Hivatalnak a JKSZ Központi Bizottságának és a szövetségi bel-, kül-, és hadügyminisztérium anyagának kivételével. A föderáció levéltári rendszerén a szerző szerint nem szükséges változtatni, viszont köztársasági szinten meg kell valósítaniuk a levéltárak gyűjtőkörének, az anyag kutathatóságának egységesítését, valamint az igazgatási funkció tökéletesítését. — JOZE ZONTAR a levéltári szakemberképzés problémáival foglalkozik. A középkáderek számára a középiskolai, a tudományos dolgozók részére a történészi szakképzéssel párosuló egyetemi végzettséget tartja általánosan kötelező érvényűnek. A levéltárak tudományos káderhelyzetét akkor tartaná optimálisnak, ha e területen megfelelő arányban tevékenykednének felsőfokú jogi és közgazdasági ismeretekkel rendelkező szakemberek is. — KRESEMIR NÉMETH a jugoszláv levéltári terminológiai szótár összeállításának kapcsán a szakkifejezések és az általános érvényű fogalmak viszonyának kérdéseihez, valamint a definiálandó fogalmak mennyiségéhez fűz megjegyzéseket. •— BOGDAN LEKIC A társadalmi-politikai szervezetek levéltári anyaga c. cikkében a szocialista korszak társadalmi-politikai szervezeti iratanyagának archiválása során felmerült kérdésekkel foglalkozik, s értékeli a témával kapcsolatos rendeletek eredményeit, hatékonyságát. Szövetségi és köztársasági, ill. tartományi megosztásban sorra veszi az egyes társadalmi szervezetek és a JKSZ különböző szintű szervei iratanyagának átvételére jogosult intézményeket, és ismerteti a már archivált iratanyag rendezettségi fokát és levéltári segédletekkel való ellátottságát — MILOS" KONSTANTINOV a megszállt Macedónia és Szerbia egyes területein 1941—1944 között működött bolgár hatóságok iratanyagát ismerteti, és rövid áttekintést ad a korabeli Bulgária hivatalszervezetének felépítéséről. — VINKÓ FORETÍC a dubrovniki levéltárat mutatja be, kitérve a középkorban kialakult levéltár történetére és az ott őrzött anyag eredetére. A nyolc szekcióra tagolt intézmény anyagának legbecsesebb részét a középkori Dubrovniki Köztársaság fondjai képezik, melyek közül különösen a városi tanács üléseinek 1301-től meglevő jegyzőkönyvei s a város követeinek jelentései és a részükre szóló utasítások tartalmaznak értékes adatokat Délkelet-Európa történetére. Érdeklődésre tarthat számot a kereskedő családok iratanyagának és a különböző török iratoknak gyűjteménye is. A szerző felveti a XIX. sz. folyamán Bécsbe került dubrovniki levéltári anyag visszaszármaztatásának problémáját. — Broj 2,: A folyóirat második száma levéltári rendezvényekről tájékoztat, s a közölt két cikk is a Jugoszláv Levéltárak Szövetsége ohridi tanácskozásán elhangzott referátumokon alapul. — SERGEJ VILFAN a jugoszláviai kommunális levéltárak kérdésével foglalkozik. Röviden áttekinti a polgári kori községi fejlődést, majd a szocialista korszak közigazgatásának fejlődését elemzi, melynek során Jugoszláviában a középszintű területi államigazgatási egységek, a járások fokozatos megszüntetésével a közigazgatás a községekre épült. Annak ellenére, hogy a közigazgatási funkció erősödésével a községek száma összevonások révén jelentősen csökkent, a község nem válhatott a kommunális levéltárak elsődleges bázisává. Megoldásra két lehetőség kínálkozott: egyrészt a községek területén működő történeti levéltárak lettek a községi hatóságok és más szervek iratanyagának gyűjtőivé, másrészt több község részvételével ún. községek közötti archívumokat, gyakorlatilag regionális levéltárakat hoztak létre. Befejezésül összehasonlítja és értékeli a községek levéltári anyagának megőrzését biztosító levéltári rendszereket és az e területen mutatkozó új tendenciákat. —• DINKO FORETÍC, SREDOJE LALIC, BOGDAN LEKIC közös referátuma a munkásmozgalomra és a Népfelszabadító Háborúra vonatkozó levéltári anyag összegyűjtésével kapcsolatos problémákat vizsgálja. A második világháború befejezése után a múzeumok és egyéb társadalmi szervek megkezdték a korszakra vonatkozó levéltári anyag gyűjtését, amelybe hamarosan a köztársaságok újonnan alakult munkásmozgalmi intézetei is bekapcsolódtak. Mennyiségi szempontokat tekintve mindez jelentős eredményekhez vezetett, azonban a nagyszámú gyűjtő szerv megnehezítette az összegyűjtött levéltári anyag számbavételét és szakszerű feltárását. 1958-ban megkezdték az összegyűlt anyag nyilvántartásba vételét, majd 1968-tól hozzáláttak az anyag nagyobb levéltárakba és tudományos intézményekbe történő koncentrálásához, amely előfeltételét jelenti annak, hogy megfelelő szintű levéltári segédletek készülhessenek. — A folyóirat több köztársasági és tartományi levéltári egyesület megalakulásáról, számos nemzetközi levéltári rendezvényről számol be. Makettel illusztrált rövid leirás ismerteti Macedónia levéltárának új épületét. God. XX. (1970) Sv. 1.: A számban két tanulmány foglalkozik a forrásközlés módszertani kérdéseivel. MILOS MILOSEVIC a forráskiadás általános alapelveit és a kritikai apparátussal szemben támasztott követelményeket foglalja össze, VITOMIR GRBAC pedig a Népfelszabadító Háború dokumentumainak publikálása kapcsán felmerült konkrét problémákat elemzi. — E szám tartalmazza a jugoszláv levéltári intézmények és szervezetek 1945—1968 között megjelent kiadványainak bibliográfiáját. — Sv. 2.: BOZIDAR MANIC a szocialista korszak levéltárügyének 25 évét méltatja és értékeli. A folyóiratban több szerző tollából terjedelmes áttekintést kapunk a korábban különböző államalakulatokhoz tartozó jugoszláv területek