Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - IRODALOM - Komjáthy Miklós: Helmut Rumpler: Miniterrat und Ministerratsprotokolle 1848–1867. Behördengeschichtliche und aktenkundliche Analyse. (Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 1848–1867. Einleitungsband) Wien, 1970. / 151–156. o.

Irodalom 151 ségnek tulajdonítható, hogy még a XII. század második felében is tovább élnek karoling formák, s a gótikus írásra való áttérésnek csak szórványos jelei vannak. Ezzel szemben a gótikus írás a XIII. században egy csapásra hódította meg Erdélyt is, s mint azt Hajnal István már megállapította, KeletKözép-Európa formai tekintetben is az általános európai színvonalon állt. Erdélyben a Párizst járt magisterek mellett elsősorban a premontrei és cisztercita szerzetesek terjesztették el a gótikus írást. Ennek fejlődése is gyors volt, a XIII. század második felétől kezdve már itáliai (Bologna, Pádua, Ferrara) hatásokat mutat, majd a XIV. század közepétől fogva főleg Bécs, Krakkó és Prága egyetemeinek írásgyakorlata nyomja rá bélyegét, egyben erősen német jelleget kölcsönözve neki. A gótikus írás típusai és variánsai közül Erdélyben a kódexírásban a textualis formata uralkodik, de a textualis simplex is előfordul. Az írástudás terjedéséről és társadalmi szükségletté válásáról tanúskodik, hogy a kódexírásba igen hamar benyomult az oklevélírásban használatos notula, némi textualis hatással. A kódexírásban leginkább alkalmazták a notulá-nak cursiva formata változatát, mely a szintén gyakori cursiva textualissal együtt gondosan kivitelezett, jól olvasható. A cursiva currens, s még inkább a cursiva notularis viszont gyors, nehezen olvasható változatok, s a kódexírásban való megjelenésük már az írás társadalmasodásának igen figyelemreméltó bizonyítása. A fentiekben benne foglaltatik az oklevélírásban uralkodó notula és változatai felsorolása. A cursiva currens a XIV. század közepén, az okleveles gyakorlat gyors növekedésével kezd teret hódítani a korábbi cursiva diplomatica és notula formata rovására, majd a XV. század elejétől kezdve, hasonló okból, a még gyorsabb, egyben még olvashatatlanabb cursiva notularis válik általánossá. „A XIV. század végén az írás Erdélyben is megszűnt többé-kevésbé titkos művészet vagy tudomány lenni, s egy gyakorlati jelrendszerré vált a társadalmi szükségletek szolgálatában" (134. 1.). Igen érdekes az egykorú havaselvi és moldvai kancelláriák latin írásgyakorlatáról szóló fejtegetés, mely a nyilvánvaló erdélyi kapcsolatok mellett helyi írnokréteg kialakulására is rávilágít. A gótikust felváltó humanista írás Erdélyben a könyvírásban jelentkezett, feltételezhetőleg először Vitéz János váradi scriptoriumában. A kurzív formák csak ezután hatoltak be, de a XVI. század közepén a humanista kurziva és az ettől befolyásolt kancelláriai írás már általános volt. Ugyanakkor az erdélyi szászok továbbra is ragaszkodtak a gótikus kurzivához, ami az erdélyi latin írásgyakorlatot-tartósan két ágra szakította. A XVII. század közepétől kezdve azután megindult a modern, egyéniségeket is szabadabban érvényesítő humanista írás, ill. írások kialakulása s egyben a barokk formák terjedése. Ha valami kívánnivaló marad még e tartalmas, sok tekintetben új eredményeket hozó írástörténeti munkálattal szemben, az a modern írás létrejöttének bővebb tárgyalása lenne, különösen iskolák, külföldi hatások, társadalmi rétegződés tekintetében. De hálátlanság volna ezt kifogásként hangoztatni, inkább a jövő kutatás lehető irányait szeretnők jelezni. Az utolsó, negyedik nagy fejezetben Jakó Zsigmond a „segédrendszerekről", éspedig a rövidítésekről, titkos írásokról, a központozásról és egyéb írásjelekről értekezik, igen hasznosan. Egészében véve Jakó Zsigmond és Radu Manoíescu paleográfiai írástörténeti műve magas nemzetközi színvonalon, rendkívül gazdag anyag és korszerű szempontok alapján készült, tudományos és pedagógiai értéke kimagasló, amit csak növel a jól olvasható írásminta-album. A magyar történetírás hálásan nyugtázza ezt a sok segítséget és indítást nyújtó alkotást. Makkai László HELMUT RUMPLER MINISTERRAT UND MINISTERRATSPROTOKOLLE 1848—1867 BEHÖRDENGESCHICHTLICHE UND AKTENKUNDLICHE ANALYSE (Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 1848—1867. Einleitungsband) Mit einem Vorwort von Friedrich ENGEL

—JÁNOSI und Tabellen zur personellen Struktur des Ministerrates und der Ministerratskanzlei von WALTRAUD HEINDL Wien, 1970. 131 lap, 11 fényképmásolat, 4 táblázat A kiadványsorozat kezdeménye, amelynek bevezető kötetét szándékozom folyóiratunk sajátos szemszögéből ismertetni, voltaképpen még az ötvenes évek első felében indult magyar vállalkozásra megy vissza. Akkoriban bízta meg, Ember Győzőnek, az Országos Levéltár főigazgatójának javaslatára, a Magyar Tudományos Akadémia II. osztálya e sorok íróját azzal, hogy egy munkakö-