Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - IRODALOM - Vörös Károly: Urbaria et conscriptiones. Művészettörténeti adatok. 1–3. füzet. (1–25, 26–35. fasc.) Budapest, 1969–1970. Acta Cassae parochorum. Művészettörténeti adatok. 1–3. füzet. Budapest, 1969–1971. (A Művészettörténeti Dokumentációs Központ [Az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának] forráskiadványai. IV-VII.) / 147–149. o.

148 Irodalom Visszatekintve az elmúlt évekre: bár levéltárainkban már több tematikai feltárási kampány is lezajlott, publikálásra ezeknek eredményei csak igen kevéssé kerültek: nagyobb részük egyedi cédulán, kartotékon áll a felhasználók már e tény által is eleve szűkre számított körének rendelkezésére ; inkább még mindig azzal a célzattal és annak lehetőségére számítva, hogy a felhasználó a hivatkozott adatot a helyszínen őrzött levéltári anyagban bármikor részletesen kibontva meg is találhatja. Éppen ezért tarthat különös érdeklődésünkre számot az a nagyszabású kiadványsorozat, mely egy ilyenfajta adatfeltárás eredményeit: a néha csak rövid néhány szóból (bár máskor oldalas hosszú szövegben) kibomló adatot közzé is téve, annak a felhasználó szempontjából önmagában is teljes értékű voltát feltételezi — s persze így azt ennek megfelelő formában prezentálja is. Arról a kiadványsorozatról szólunk, mely a Művészettörténeti Dokumentációs Központnak, ill. 1970 óta az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának az Országos Műemléki Felügyelőséggel közös kiadásában immár 6 terjedelmes füzetben az Országos Levéltár Magyar Kamarai Levéltára Urbaria et Conscriptiones c, ill a Helytartótanácsi Levéltár Acta Cassae Parochorum c. állagának művészettörténeti — gyakorlatilag elsősorban építészettörténeti — szempontból érdekes adatait teszi közzé. A tárgy jelentősége nem szorul részletesebb méltatásra. Nyilvánvaló, hogy egy adott társadalomra épitményei bizonyos szempontokból legalább annyira jellemzők, mint más szempontból pl. irodalmi termékei: tükrözik a társadalom legfőbb funkcióit s az azok kielégítését szolgáló épületeken, azok mennyiségén, minőségén, jellegén át e társadalom gazdaságát, kultúráját, sőt sokszor' még politikai szerkezetét, tagjainak életmódját s ebben tükröződő vagyoni erejét, viszonyait is. Az egy társadalom egy adott korszakára jellemző épületállomány ismerete így a szűkebben építészettörténeti vagy művészettörténeti tanulságoknál jóval bővebb tanulságokat is képes nyújtani minden, a múlttal foglalkozó tudomány számára. Ezért csak nagyon egyet lehet érteni a művészettörténeti kutatás 1951-ben kialakult és megvalósítani is csakhamar megkezdett álláspontjával, mely a fenti szempontból kiindulva első feladatként az U et C átnézését tűzte ki — mint a XVI— XVII. sz. elsősorban világi művészetére és ezen belül is főleg építészetére vonatkozó forrásanyag legbővebb tárházáét —, majd ezt az egyházi vonatkozású adatok feltárására az Acta Cassae Parochorum feltárásának megindításával egészítette ki. Az U et C anyagából eddig közzétett 3 kötet az állag 315 + 11 fasciculusából az 1—25. és a 25—35. fasciculusokban található adatokat tartalmazza, a helységek eddig kétszer újrakezdődő betűrendjében. Ez a betűrend (melyben a helységnév a közzétett anyagon belül legkorábbi előfordulásának formájában szerepel) az adatok köteten belüli rendezésének alapja. A helynév (s több azonos helyről származó adat esetén ráadásul az időrend) által meghatározott helyű adatról a közlés megadja az irat keltét, eredeti vagy a feltáró által adott címét s aláírójának (készítőjének) nevét. Ezután jön az adat betűhív (néha csak néhány szavas, máskor több oldalas) idézet formájában, majd végül a pontos jelzetet olvashatjuk. Lényegében ugyanez a rendszer az Acta Cassae Parochorum állagából eddig az egri egyházmegye 4 csomónyi, 59 numerus alá összevont anyagát feldolgozó 1-2., és a székesfehérvári, kalocsai, csanádi s győri egyházmegyék 10 fasciculusnyi, 85 numerusnyi anyagát tartalmazó 3. füzet esetén is: az adatok itt is a helynév szerint csoportosulnak, azon belül felekezetenként külön-külön kerülnek közlésre a templomra és a paplakra (valamint esetleg még más egyházi objektumokra) vonatkozó eredeti szövegezésű adatok. Mind itt, mind az U et C esetén az adatok szigorúan a fent ismertetett egységes rendszer és formák szerinti közlése a köteteket rendkívül áttekinthetőkké teszi, egyelőre mutató nélkül is könynyen kezelhetőkké: olyan kiadványokká, melyeknek e módszere más hasonló ilyen nemű feltárások számára is mintául szolgálhat — akár levéltáron kívüli, akár a levéltáron belül folyó munkáról legyen is szó. A könnyű és gyors áttekinthetőség már csak azért is lényeges tényező e kötetek értékelésénél, mert mindkét vállalkozás igen értékes, és történeti kutatásunk számára sokban ismeretlen adatokat tár fel. Fokozza a munka értékét az, hogy valóban teljes feltárás teljes közléséről van szó: olyanról, amely valóban s megnyugtatóan mentesíti az olvasót az eredeti anyag áttanulmányozása alól. Az U et C adatai kétségtelenül színesebbek, sokrétűbbek: várak, kastélyok, kúriák, városok vagy városi házak leírásait olvashatjuk itt sokszor a hozzájuk tartozó majorok, műhelyek néha az építkezés módját, technikáját is pontosan ismertető leírásaival, utalásokkal (a szövegben itt nem közölt) berendezésekre, használati tárgyakra, munkaeszközökre; a leírások néha szinte a dokumentumfilm részletességével és pontosságával hatnak, amint a szöveget olvasva nyomon követjük az összeírót padláson, pincén, szobákon, termeken, előszobán, istállókon, csűrökön, pajtákon — vagy éppen bástyákon át haladó útjában. A fogarasi vár 1656. és 1632. évi összeírásai, Ecsed 1647. évi leltára vagy a jelentéktelen gerendi kis kastélynak (Torda m.), vagy Csegekátai Kátay Ferenc tornai kúriájának 1671. évi leírása — hogy csak néhány vaktában kiemelt példát említsünk — a kor anyagi kultúrájának bizonyos szektoraiba mindennél mélyebb és pontosabb bepillantást tesznek