Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Bertényi Iván: Az országbírói intézmény pecséthasználata a XIV. században / 113–143. o.

122 Bertényi Iván törve kinyitotta, majd — saját ,, pecsétfőj ével" újra lezárva visszaküldte az országbírói kúriába.

62 Ilyen esetekben természetesen az újabb megpecsételésnél alkalmazott pecsét nyoma (töredéke) is az oklevélen látható.

63 Egyes, bonyolultabb ügyben szerepelt, többször is felnyitott és ismét lezárt okleveleken három pecséttöredék illetve nyom is előfordulhat.

64 Persze hiteleshelyi oklevélen is találkozhatunk második pecsétként országbírói pecséttel, minthogy a kúriában is érvényesítettek újabb lezárással hiteleshelyi oklevelet, s így más oklevelén is előfordulhat második pecsétként az országbírói sigillum.

65 3. A pecsétek jellemzői Az országbírói intézmény által használt pecsétek anyaga kivétel nélkül viasz. Nincs adatunk arra, honnan szerezték be az országbírói irodák viasz-szükségletüket, de feltételezhetjük, hogy — legalábbis az 1370-es években — erdélyi viaszt használhattak, amelyet szebeni és brassói kereskedők szállítottak az ország fontosabb városaiba. 66

A pecséthez használt viasz ára nem lehetett túlságosan magas

67

, a felek nyilván a megpecsételésért fizetendő összeggel együtt egyenlítették ezt is ki.

68 A viasz színe leggyakrabban — a nagyobb pecséteken mindig — „természetes" (enyhén szenynyezett sárgás-barnás-fehér) volt, de ez a szennyezettség mértékétől, az egyes alkotórészek arányának esetenkénti változásától függően változhatott;

69 olykor nehéz eldönteni, „természetes" szín szennyezettségével, vagy tudatos színezéssel állunk-e 62 1337: Bánffy I. 96. p„ 1374: Zichy III. 564. p. — id. Hajnik: Perjog, 298. p. 67. lábjegyzet; 1380: Hazai Okmánytár I. 281. p. * 63 1331: Dl. 50905, 1352: Dl. 74466, Dl. 101671, 1355: Dl. 97980. — A második pecsét töredékén egy sas ábrázolása figyelhető meg. Az oklevelet kiadó Drugetli Miklóst követő Szécsi Miklós országbíró pecsétje sast ábrázol. 1355: Dl. 58538 — a hátlap jobb felső sarkán levő 17 mm átmérőjű töredék ábrájából vasmacskaszerű jel vehető ki. 1355: Dl. 99427 — Szécsi Miklós országbíró oklevelének „második pecsétjén" egy alak fejét és törzsének felső részét is ki lehet venni. — 1364: Dl. 52025., — Bubek István oklevelének egyik példányán is láthatunk az országbíró kisebb pecsétje mellett teljesen ép pajzson kétfejű sast ábrázoló töredékes „második pecsét"-et. 1364: Dl. 87387; stb., stb. 64 1348: Pál országbíró birtokvisszavételt elrendelő parancslevele. — Hazai Okmánytár I. 203. p. 1360: A csanádi káptalanhoz intézett, határfelmérést és birtokfeiosztást parancsoló országbírói parancslevélen Bubek István országbíró kisebb pecsétje mellett egy nagyobb és egy kisebb átmérőjű pecsét kivehetetlen töredéke látszik. — Dl. 91549. 65 1366: a jászói konvent inkvizíciós jelentésének a hátlapján Szécsi Miklós országbíró pecséttöredéke látható. Hazai Okmánytár, I. 252. p. 66 1373-ban Lajos király „pro fidelibus et gratuitus famulatibus fidelium civium et Saxonum ... de Cybinio partis Transilvaniae ... exhibitis" megengedi, ,,ut iidem cives ... a modo in antea ceram sub púra liquefactione in fundendi et sub impressione sigilli, seu signi eiusdem civitatis quocunqe in regno nostro voluerint et signanter in Albam regálém venditonis causa deferendi ipsamque ceram absque iterata liquefactione tarn nostris regnicolis, quam extraneis mercatoribus quibus maluerint venditioni exponere vei commutare liberam et absolutam habeant facultatem". — F. Zimmermann— C. Werner—G. Müller: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Hermannstadt, 1897. (Urkundenbuch), IL 403. p. 1374-ben Lajos király a brassói polgároknak is megengedi „ceram in dicta civitate Brassoviensi liquefacere et fundere", s Budára vagy más városba szállítani. — Urkundenbuch II. 416—417. p. S7 Raimond de Bonofato pápai adószedő (1332—1337) a valamennyi püspök Budára idézéséhez szükséges pergamenért és pecséthez való viaszért 5 garast fizetett. — Monumenta Vaticana 1/1. Rationes collectorum pontificiorum in Hungária. Budapest, 1878. 406. p. 68 Az erre utaló „solvit" jelekhez lásd: Bónis: Kúriai irodák, 204-—205. p. 69 1352. május 8-án Szécsényi Tamás oklevelén zöldes árnyalatú (Dl. 51612), augusztus 8-án sárgás árnyalatú a pecséttöredék. (Dl. 51619). , 1