Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Bertényi Iván: Az országbírói intézmény pecséthasználata a XIV. században / 113–143. o.
Äz országbírói intézmény pecséthasználata a XIV. században 121 vényű ítéletet tartalmazó okleveleket. Feltűnő, hogy az ilyen pecséthelyettesítéseknél milyen gyakran szerepel Bubek(-Bebek) György királynéi tárnokmester pecsétje. Ezt egyrészt Bubek György rendkívül hosszú tisztségviselése javára írhatjuk (1361-től 1389-ig töltötte be a királynéi tárnokmesteri tisztséget 56 ), másrészt az ő kúriája nem nagyon folytatott rendszeres oklevéladást, tehát könnyen tudhatta nélkülözni pecsétjét. Hogy van-e valamilyen politikai barátság is az ilyen pecsétkölcsönzési esetek mögött, nem dönthető el egyértelműen. 57 Az országbírák is többször „visszaadták a kölcsönt": pecsétjeiket más méltóságviselőknek az oklevelein látjuk viszont. 58 Szép számmal fordulnak elő olyan esetek, amikor nem az országbírói pecsét helyett, hanem mellett találkozunk más kúriai tisztségviselő, vagy más intézmény pecsétjével. 1390-ben Bubek Imre országbíró oklevelére annak pecsétje mellé Garai pecsétjét is rányomták, hogy elejét vegyék minden kétségnek, ami az országbíró kancelláriájának — az ügyben érdekelt — Szentszalvátori János ítélőmester által való őrzéséből eredhetett volna. 59 A pecsétet őrző, az ügyben érdekelt személy javára szóló oklevél megerősítésére — a nádoré mellett — egyébként Bubek Imre pecsétjét is felhasználták. 60 Szükség lehetett további pecsétek alkalmazására olyankor is, ha valamely ügy okleveleit tartósabban az országbírói kúriában őrizték, s el kellett hárítani annak a gyanúját, hogy az országbírói pecsétek kezelői azokat felnyitják. Egy — hamisítás leleplezésére irányuló — nyomozás során például Tamás országbíró a kérdéses oklevelet az ország báróinak a pecsétje alatt őriztette magánál az ügy folytatásáig. 61 Igaz, hogy a kérdéses oklevél Lajos király nevében kelt, de nyilván hasonló módon jártak volna el akkor is, ha országbírói oklevél hitelessége kerül gyanúba, s így elképzelhető, hogy az országbíró nevében kelt oklevelekre is * nyomhattak rá hasonló esetekben — ellenőrzésként, lezárásra — más pecséteket. Igen gyakoriak az olyan esetek, amikor azért fordul elő több pecsét (illetve napjainkban már csak pecsétnyom) az egyes okleveleken, mert a perfolyam során kiállított zárt országbírói okleveleket a címzett — hogy elolvashassa — a pecsétet fel58 Hóman Bálint—Szegfű Gyula: Magyar történet. Budapest, é. n. III. 48—49. p. (Táblázat) 57 Fügedi Erik Bubek György királynői tárnokmester pecsétjének Bubek Imre országbíró oklevelén való alkalmazásában (1386: Zichy IV. 318. p.) „a családi címer érvényesítését" látja — A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása, Budapest, 1970. (Történeti Statisztikai Kötetek), 14. p. —, e tekintetben azonban óvatosságra kell intenie annak a ténynek, hogy más a (nem Bubek Bebek családhoz tartozó) országbírák is előszeretettel alkalmazták György tárnokmester pecsétjét. Szepesi Jakab például nem volt Bubek György vérrokona, mégis egy sereg alkalommal erősítette meg okleveleit az ő pecsétjével. Pl. 1373: Dl. 77551, Zichy III. 499. p.; 501. p. 1374: Dl. 77585, Zichy III. 571. p., Dl. 96487; 1375: Nagy: Sopron I. 416. p.; Dl. 6326; 1380: Fejér IX/6. 157. p. 58 Királynéi tárnokmesternek: 1361: Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi család Oklevéltára. A család megbízásából kiadja gróf Károlyi Tibor, Budapest, I. kötet 1882. 251. p., 1362: Dl. 51960 és 51962. Erdélyi vajdának: 1376: Esztergomi Székesfőkáptalan Országos Levéltára, Capsa 18. fasc. 8. nr. 18.: Magyar Országos Levéltár, Filmtár, 575. doboz. 39 ZsiO. I. 1496. sz. — ítélőmester, 200. p. 60 Vö. 12. lábjegyzet. Az adományt 1406-ban átíró és megerősítő újabb királyi oklevél szerint ez „ad removendum et exprobandum cuiuslibet hesitationis et ambiguitatis scrupulum et errorem ... post ... sigíllum nostrum more stili cancellarie nostre in medio privilegialiter appensum" történt. Vö. Kumorovitz finom megfigyelését, amely szerint leggyakoribb az idegen pecsét a királyi okleveleken akkor, amikor a kancellária valamelyik tagja vagy a király rokonai kapnak adományt. — Pecséthasználat, 78. p. 61 „Thomas ipsas litteras sub baronum regni sigillaribus inpressionibus apud se reservando discussionem finalem ipsius cause pro maturiori deliberatione certiorique investigatione veritatis vei falsitatis earundem litterarum ad aliquas dies distulisset." — Drugeth Miklós 1354. évi oklevelében: Dl. 104923
