Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Bertényi Iván: Az országbírói intézmény pecséthasználata a XIV. században / 113–143. o.

Az országbírói intézmény pecséthasználata a XIV. században 117 ben hozzáférhető oklevelek közül, a legkorábbi, amelyen kisebb pecsétet találtunk, ugyanaz az 1331. november 18-án kelt, Nyakas Pál és Nagysemlyéni László perében történt perhalasztás, amely egyben az első papírra írt országbírói oklevél is. A pecsét érdekessége (egyben ez teszi lehetővé biztonságos azonosítását is), hogy a kor heraldikai és szfragisztikai gyakorlatában elég ritka módon, — Nagymartom Pál országbíró nagypecsétjéhez hasonlóan — kerekített oldalú,/?a/z.s-alakban lett kiképezve. Szélessége 23, magassága 29 mm. Ábrája teljesen lepergett.

29 Egy 1331. július 8-i, tehát korábbi bírságoló levélen a rányomott nagypecsét nyoma alatt láthatjuk már ugyan egy teljesen lepergett, hozzávetőlegesen 29 mm átmérőjű kör alakú pecsét nyomát, ez azonban semmi esetre sem lehet azonos a fentebb említett országbírói kisebb pecséttel, hiszen nem pajzs alakú.

30 Valószínűleg a kisebb pecsétet kell egyben az országbíró középpecsétjének („sigillum mediocre") is tartanunk, minthogy nagyságát tekintva a nagyobb („sigillum maius") és a nála kisebb gyűrűs pecsét („sigillum annulare") között helyezkedhetett el.

31 Ugrin fia Miklós alatt (1359-ben) valószínűleg a nagyobb pecséttel állítják logikai párhuzamba, amikor „kisebb" pecsétnek nevezik.

32 Esetleg arra is lehetne gondolni, hogy a sigillum mediocre az országbíró azonos típusú pecsétjei közül időrendben jelentené a középsőt, de Nagymartom Pálnak nem volt sem három nagyobb, sem három kisebb, sem három gyűrűs pecsétje, így ennek a lehetősége elesik. A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Gyűjteményének 50990 számú, 1335-ben kelt oklevele hátlapjának a jobb szélén látható pajzs alakú pecsétnyomot nagysága alapján (szélessége 47 mm, hozzávetőleges magassága 52 mm) esetleg még tarthatnánk az Önálló országbírói sigillum mediocre lenyomatának (a nagyobb és kisebb pecsét közti méretei miatt), minthogy azonban a nyom szélei teljesen elmosódtak, jogosan feltételezhető, hogy itt is a nagyobb pecsét lenyomatáról van szó. Ezt támogatja az a tény is, hogy a leggondosabb kutatással sem sikerült a nagyobb pecsét méreteitől eltérő további, a kisebb pecsétnél nagyobb pajzs alakú lenyomatot találnunk. Az országbíró gyűrűs pecsétje, amely már 1263 óta bizonyíthatóan megvolt, a XIV. században is használatban maradt. 1318-ból és 1326-ból már idézett alkalmazásai mellett ismerünk rá adatot 1356-ból

33

, 1373-ból

34

, stb., stb. Minthogy gyakran készült körirat nélkül, alkalmas volt arra, hogy az új méltóságba kerülő országbíró rögtön használatba vegye, s míg a tisztség számára vésetett nagy, illetve kisebb pecsétek el nem készültek, leggyakrabban a gyűrűs pecsét szerepelt.

35 Eredetiben a gyűrűs pecsétet főleg olyankor tudjuk nagyobb valószínűséggel azonosítani, ha az 29 Dl. 50910. — Első, ép lenyomata: 1332. június 22: DU 50926 39 Dl. 50905 31 Vö. a Pál országbíró 1343. évi pátenséről Kumorovitz által mondottakkal. — Pecséthasználat, 69. p. — További példák a „sigillum mediocre"-ra: 1345: Nagy Imre: Sopron vármegye története. Oklevéltár, I—II. Sopron, 1889—1891. (Nagy: Sopron), I. 182. p,; 1350: Dl. 39185. — Mindkettőt idézi Bónis: Kúriai irodák, 206. p. — Wilhelm Ewald (nyugati vonatkozásban) a középpecsétet egy külön, harmadik—a „sigillum magnum" és „parvum" közt levő — pecsétfajtának tartja. — Siegelkunde, München und Berlin, 1914. Handbuch der Mittelalterlichen und Neueren Geschichte. (Ewald), 87. p. 32 S[IGILLUM] MI [NUS] NICOLAI IUDICIS CURIE REGIS. — Dl. 58551. 33 Anj. O. VI. 437. p. 31 Zichy III. 499. p. 35 így 1373: Zichy III. 499. p., 1386: Zichy IV. 312. p. stb.