Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Bertényi Iván: Az országbírói intézmény pecséthasználata a XIV. században / 113–143. o.
118 Bertényi Iván országbíró a kúriától távol, ill. magánbirtokán ad ki oklevelet. 36 Lehet, hogy 1391-ben Bubek Imre annularis pecsétjét azért nevezik gyűrűs és titkos pecsétnek, mert az országbírói író szerv személyzete nem férhetett hozzá (ti. maga az országbíró viselte az ujján). 37 A századközéptől — a nagyobb pecsétektől eltekintve — az egyes pecsétek azonosítása egyre nehezebb. Ennek legfőbb oka, hogy a rányomott kisebb pecsétek többsége részben vagy teljesen- letöredezett, sokuknak csak a nyoma maradt ránk. 1349-ig Nagymartom Pál irodája kisebb pecséthez is jellegzetes, pajzs alakúra kiképzett nyomót használt, ami az azonosítást megkönnyíti. A következő országbírák azonban (a kor többi méltóságviselőjéhez hasonlóan) már kör alakú pecséteket vésettek, s mivel igen gyakori volt, hogy az okleveleket a hiteles helyek vagy az egyes kúriai bíróságok pecsétéivel újra lezárták, az elmosódó pecsétnyomok azonosítása igen nehéz. Ott, ahol több, párhuzamosan használt kisebb pecsét nyoma fordul elő, (mint például Szepesi Jakab országbíró), olykor azt sem nagyon lehet biztosan tudni, hogy a több, kis átmérőjű pecsét közül melyik volt a gyűrűs pecsét. (Előfordulhatott, hogy bármelyik typáriumot gyűrű formájában hordták.) Csak akkor tudunk e kérdésben egyértelműen dönteni, ha valamelyik pecsétről az oklevél corroboratiójában megemlítik, hogy az „sigillum annulare", vagy ha az igen kicsiny átmérőjű pecsét alatt az országbíró saját birtokán (lakóhelyén) állítanak ki oklevelet. A pecsétek azonosításánál mutatkozó nehézségeket fokozza, hogy 1350-től az országbírói irodában számolnunk kell az ítelőmester saját pecsétjével is, ami azt jelenti, hogy az országbírói irodának is legalább háromféle átmérőjű kisebb pecsétje (országbírói kisebb és gyűrűs pecsét, ítélőmesteri pecsét) szerepelhet egymással párhuzamosan. (Többnyire ezeknek a nyomával találkozunk.) Igaz, hogy inkább csak kivételként fordult elő, de az 1350-es évek vége felé volt példa arra is, hogy — a kúriai bíráskodásból ekkor már kiszorult és csak elvétve szereplő — alországbíró pecsétjét használták az ítelőmester és vele az országbírói pecsét távollétében. 38 Sokkal fontosabb és gyakrabban használt pecsét volt a század második felében az országbírói ítelőmester saját pecsétje. Eddig ismert első előfordulása 1350-ből való, mikoris Pető ítelőmester urával, Szentgyörgyi Tamás országbíróval Bajorországba ment, közben az országbíró Budán kiállított oklevelére az ítelőmester pecsétjét nyomták 39 , s ettől kezdve a vizsgált időszakban végig igen gyakorivá vált — nem örökérvényű okleveleken — az ítelőmester otthon hagyott saját pecsétjének a használata. 40 Hogy az ítelőmester önálló, nem ura címerét viselő pecsétet használt, a néhány ránkmaradt ítélőmesteri pecsét töredékes ábráján túl36 Pl. .1362: Dl. 77308, ed. Zichy III. 212. p. id: Szentpétery: Oklevéltan, 239. p.; 1374: Dl. 6233 37 Egy olyan birságügyben kiadott oklevélen szerepel, ahol az országbírói ítelőmester is érdekelt volt. A corroboratios formula: „presentes autem propter absentiam nostri sigilli quo in causis utimur sigillo nostro annulari et secreto fecimus consignarí." — Dl. 60472. Regesztája: Mályusz Elemér: Zsigmond-kori Oklevéltár, I— II. Budapest, 1951—1956. (ZsiO.) I. 1929. sz. — más vonatkozásban hivatkozik rá: Bónis: Jogtudó értelmiség, 191. p. 38 1357: Debreu-i Miklós mester alországbíró 22 mm átmérőjű pecséttöredékével. Dl. 41300, ed.: FejérIX/2 642. p., 1357: Dl. 41303; 1358: Anj. O. VII. 127—128. p.; —utóbbit idézi Bónis: Kúriai irodák: 206; 1358: Anj. O. VII. 178. p. 39 Átmérője kivehetetlen. •— Dl. 51573, Zichy II. 437. p. — id. Bónis: Kúriai irodák, 206. p. 40 Vö. ehhez Szentpétery: Oklevéltan, 228. p., Bónis: Jogtudó értelmiség, 67—70. p. —'• Eredetiben is elég jó állapotban fennmaradt 1387-ből (Dl. 52556), illetve 1389-ből (Dl. 65810) Szentszalvátori János ítelőmester pecsétje.
