Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Bertényi Iván: Az országbírói intézmény pecséthasználata a XIV. században / 113–143. o.
116 Bertényi Iván felső részét, a „pecsétfőt" (caput sigilli") nyomták rá a nem örökérvényre szánt oklevélre. 22 Ilyen megoldást láthatunk például Lampért 23 és Pál országbírók oklevelein 24 . A kisebb pecsétek elterjedése után a pecsétfő leginkább olyan esetekben szerepel, amikor a peres eljárás során a már feltört zárópecsét helyett az országbírói iroda (újból) ezzel zárta le az oklevelet. 25 Ekkorra már a kifejezés húszas években volt értelmezése elhomályosulhatott, mert elég gyakran találunk „caput sigilli"-vel lezárt okleveleken többnyire kisebb pecsétnyomokat, amelyek teljes pecsét nyomának látszanak. Sajnos, az ügymenet során később a „caput sigilli"-t is feltörték s így ez a kérdés egyértelműen nem dönthető el. (Itt említjük meg, hogy — saját pecsétfőjükkel — az egyes hiteles helyek is zártak le és küldtek vissza az országbírónak vagy a királynak címezve okleveleket.) 26 Minthogy a rányomott nagyobb pecsét oklevélre erősítésének a módja és használatának köre hasonló a kisebb pecsétekéhez, e kérdéseket a kisebb pecsétekkel összevontan tárgyaljuk. b) Kisebb pecsétek A század első negyedében az országbírói ítélőszék által kiadott oklevelek menynyisége — a következő időszakhoz viszonyítva — még nem túlságosan nagy, így megpecsételésükre — úgy látszik — egyelőre elegendő a nagypecsét. Kisebb országbírói pecsétre ebből az időszakból nem találunk adatot: a nagypecsét távollétében Lampért és Sándor országbírók egyaránt gyűrűs pecsétjüket használták fel nem örökérvényre kiadott okleveleik hitelesítésére. 27 A századelő zavaros belpolitikai viszonyainak a megszűntével a feudális uralkodóosztály tagjai az erőszak helyett egyre inkább „törvényes" úton kényszerültek megvédeni érdekeiket. Növekedett a bíróságok ügyforgalma, ami természetszerűen a kiállítandó oklevelek számának a növekedésével járt együtt. Minden bizonnyal az országbírói intézmény által kiállítandó oklevelek számszerű szaporodása hozott magával két jelentős újítást: egyrészt a papír oklevélanyagként való megjelenését, másrészt a nagypecsét, valamint az eddig kivételképpen használt gyűrűs pecsét mellett további pecsétek rendszeres alkalmazását az oklevelek hitelesítésénél. Az első országbírói kisebb pecsétet a szakirodalom 1328-ból említi, 28 a számunkra eredeti22 A „caput sigilli" használatához lásd Kumorovitz: Pecséthasználat, 40—41. p. 23 1321: Dl. 50699 24 1330: Dl. 40590 25 1340: MES: III. 363. p. 1341: MES: III. 405. p„ 1366: „quasdam litteras capituli ecclesie de Kw abcisas., capiteque sigilli nostri reinclusas" említ Bubek István országbíró: Dl. 58575; 1377: Dl. 42042. 26 1337-ben az egri káptalan [ Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez (1217—1457) Budapest (Bánffy Oklevéltár), I. 96. p.] 1374-ben [Nagy Imre— Nagy Iván—Véghely Dezső— Kammer er Ernő—Lukcsics Pál: A ... gróf Zichy család idősebb ágának okmánytára. Budapest, 1872—1931. (Zichy), III. 564. p. —idézi Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt, Budapest, 1899. (Perjog), 298. p. 67. Íj.] és 1380-ban a győri káptalan (Hazai Okmánytár I. 276. p.) 27 Lampért országbíró perhalasztó levelében: 1318: „Presentes autem propter absentiam maioris sigilli nostri annulari sigillo fecimus communiri" — Dl. 40377. Hasonló Sándor országbíró közbenszóló ítéletet tartalmazó oklevelében: Zichy I. 282 p. — idézi Bónis György: A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században. Levéltári Közlemények XXXIV. (1963) (Kúriai Irodák, 206. p. és uő: Jogtudó értelmiség, 67. p. — a korábbi adatok ismeretében azonban nem állhat meg az a feltételezés, hogy a nagybírák közül először Köcski Sándor országbíró hivatkozik hatalmi jelvényének a hiányára; mint láttuk, már 1263-ban és 1318-ban is van példa nagy bírói kisebb (gyűrűs) pecsét használatára. 2S 1944-ben a bécsi Staatsarchivban őrizték (Rep. I. 1328) — id. Kumorovitz: Pecséthasználat, 69. p.
