Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára egyes adatainak gépi segítséggel történő feldolgozása / 3–32. o.

A MOL Diplomatikai' Levéltára egyes adatainak gépi feldolgozása 5 anyagához nemcsak iratokig, hanem az azokban található egyes adatokig lemenő, gépi segítséggel használható segédletrendszer készüljön. Egyelőre csak kiválasztott, elsősorban gyakran kutatott, egyes levéltári fondok, állagok meglevő segédletrendszere lehet a kísérlet tárgya. Egy-egy ilyen kísérlet eredményeinek — legyenek azok akár pozitívek, akár negatívok — értékelése után kerülhet sor újabb, immár nagyobb, összetettebb feladatokat tartalmazó kísérletekre. Az eredményektől függően kerülhet sor azután olyan kísérletekre, amelyek immár nem a meglevő adatanyagra, hanem részben vagy egészben a levéltári anyagból újonnan kigyűjtendő adatokra épülnek. Ekkor már figyelemmel kell lenni arra is, hogy az adatgyűjtés és feldolgozás rendszere necsak egy fond anyagára vagy homogén jellegű anyagcsoportra legyen figyelemmel, hanem gondoljon olyan átfogó, a levéltári anyag minél szélesebb körére kiterjedő rendszer kiépítésére, amely a továbbiakban az intézmény központi információs rendszerének magja lehet. — Megvalósítható célként lehet kitűzni olyan rendszer kiépítését is, amely nem egy intézmény minél több fajta anyagát kívánja bevonni az információs rendszerbe, hanem meghatározott homogén levéltári anyagot állít a munka központjába és az adatgyűjtést terjeszti ki mindazokra a levéltárakra és más gyűjteményekre, amelyek ilyent őriznek nemcsak belföldön, hanem külföldön is. — Természetesen a két koncepció kombinálására is van lehetőség. * Az alábbiakban fel kívánom vázolni egy, magyar vonatkozásban első levéltári kísérlet menetét annak érdekében, hogy azok a levéltárosaink, akik még nem kerültek kapcsolatba a gépi adatfeldolgozással, rövid betekintést kapjanak azokba a lehetőségekbe, amelyeket korunk egyik technikai vívmánya, a gépi adatfeldolgozás ezen a kísérleti fokon kínál a levéltáraknak. A Magyar Országos Levéltár közel kilenc évtizede külön gyűjteményben, az ún. Diplomatikai Levéltárban őrzi a kezelésében levő levéltári fondokban található, 1526. augusztus 29-e (a mohácsi csata napja) előtt kelt valamennyi oklevelet, iratot, levelet stb., vagyis teljes Mohács előtti levéltári anyagát. A gyűjteményben őrzött egységek (közkeletű, de diplomatikailag nem pontos kifejezéssel élve: oklevelek) száma jelenleg (1971) meghaladja a 107 ezret. A gyűjteményt elgondoló Pauler Gyula és az azt megalkotó Óvári Lipót már a szervezés stádiumában világosan látták, hogy a gyűjteményhez elengedhetetlenül szükséges egy időrendi mutató. Tekintettel az oklevelekben található viszonylag nagy számú átírásra (transsumptum), továbbá arra, hogy az okleveleket a legrégibb átírt oklevelek keltének rendjében helyezték el, a gyűjtemény megalapításától kezdve ez a segédlet volt hivatva arra, hogy kronológiailag áttekintést nyújtson az egyre gyarapodó gyűjteményről. E felismerés birtokában a gyűjtemény szervezésével párhuzamosan megkezdték az oklevélszövegekhez egy kartotékrendszerű időrendi mutató készítését. Ezt a mutatót a Diplomatikai Levéltár őrei immár több generáción át — némi módosításokkal — a mai napig vezetik. Ez a segédlet segíti mindazokat a levéltárosokat és tudományos kutatókat, akik időrendi adatra támaszkodva kívánnak kutatni a gyűjteményben. A mutatólapok száma — tekintettel az átírt oklevélszövegekre — jelenleg megközelíti a 160 ezret. (A mutatólapok neve a házi zsargonban: kék cédula, minthogy az első évtizedekben a lapok színe kék volt.) Egy ilyen időrendi mutatólap nemcsak az oklevél keltét és azt a jelzetet tartalmazza, ahol a megjelölt keltű oklevél található, hanem még más adatokat is. A mutató-