Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Borosy András: The American Archivist, Vol. 32. (1969) / 363–365. o.

Folyóiratszemle 363 vetkező témaköröket öleli fel: Wrangel szétzúzása; egy elmaradt kivégzés (1905); újabb adatok Mihail Glinszkij felkelésére (1508); végül XV—

XVI. századi akták. — A tapasztalatcsere című fejezetben olvasható cikkek közül egyik a Harkovi Területi Levéltárnak darabszintű segédletkészítési (katalogizálási) munkáját ismerteti (négy szovjet korszakbeli fondon kezdik meg ezt a munkát). A többi cikk tárgya a levéltári anyag felhasználása a sajtóban, egy kazah területi levéltár fióklevéitárának munkája, végül a hivatalok ügyvitelében alkalmazott kartotékok. — 6. sz.: A bevezető cikk Oroszország villamosításának lenini tervét méltatja a GOELRO 50. évfordulója alkalmából. — N. P. BOGDANOV visszaemlékezést ír a szovjetek XX. kongresszusáról (1920), amelyen Lenin kihirdette az ország villamosításának nagyszabású tervét. — A. A. NOVIKOVA a Szovjetunió Központi Állami Népgazdasági Levéltárában őrzött és az energetikus szakemberek személyi fondjaiba tartozó iratanyagot ismerteti. — V. N. ZELENYECKAJA a Szovjetunió villamosításának a levéltárakban őrzött forrásanyagát mutatja be. — Engels születésének 150. évfordulója alkalmából a folyóirat Marx és Engels orosz barátja, G. A. Polatyin tevékenységéről szóló iratokat publikál. — I. F. KOVALJOV arról számol be, hogy miképp üldözte a cári cenzúra Marx és Engels műveit. — V. R. GERASZIMJUK folytatja a „Lenin és a bolsevik sajtó" című tanulmányát (ezúttal az 1917—1923. évi anyagról van szó; az előzményekről az 1970. évi 2. sz. füzetben olvashatunk). ->- N. G. GEORGIJEVA a tömeges történeti források forrástani tanulmányozásáról értekezik. — I. J.VOROBJEVA és V. N. SZAMOSENKO az „Üzemi újságok mint történeti forrás" címen azzal foglalkoznak, hogy miképp használhatják fel ezeket a forrásokat az üzem- és ipartörtéríészek. — V. G. BJELOV a technikai eszközök levéltári alkalmazásáról tájékoztat. A fényképezési felszerelésen kívül ismerteti a kibernetikus felszerelések területén szerzett szovjet tapasztalatokat is. — A forrásközlemények témakörei a következők: V. G. Korolenko orosz író; a fronts7Ínházak (1918—1920); és Ukrajna pénzforgalma a XVII. században. — A tapasztalatcsere c. fejezetben az Oroszország központi hivatalaiban az 1900-as évek elején alkalmazott irodai nyilvántartási segédletekről, a Turkmen Szovjetköztársaság Központi Levéltárának munkájáról és a diafilmek összeállításáról olvashatunk. Bélay Vilmos THE AMERICAN ARCHIVIST. VoJ. 32. (1969) No. L: CLIFFORD K. SHIPTON a kutatószolgálat munkájának megnövekedéséről ír bevezető cikkében. Az amerikai történészek roppant termelékenységének egyik oka az amerikai levéltárak igen gyors kutatószolgálata; ehhez képest az amerikai kutatók szerint az európai levéltáraké lassú. Utóbbiak viszont arról panaszkodnak, hogy nem győzik kiszolgálni az amerikai kutatók áradatát. Az amerikai levéltárakban a mikrofilm is gyorsítja a kutatást. Sok újkori amerikai történész otthon ülve, postán megrendelt mikrofilm-másolatokból néhány év alatt meg tudott írni egy könyvet, melyet a hagyományos kutatási módszerrel egy életen át írt volna. Eredményei ellenére a fotomásolás jelenleg alkalmazott módszere nem jó: Igen sok a szükségtelen, sok a téves fotómásolat. Sokszor félreértik a kutató megrendelését, gyakran az érthetetlen is. A következőkben néhány újítást sorol fel, melyek a fotomásolást célszerűbbé, hatékonyabbá tennék. (Megjegyzendő, hogy a szerző az utolsó 12 évben mikrofilmre vett minden könyvet és nyomtatványt, mely 1640 és 1806 közt az Egyesült Államok területén megjelent: összesen 50 000 darabot.)— CHARLES M. SNYDER egy kevéssé ismert amerikai elnök, Millard Fillmore (1850—1853) iratait ismerteti (ő fogadta Kossuthot Amerikában — Szerk.), melyekből sok újat tudhatunk meg működéséről. — DAGMAR HORNA PÉRMAN arról ír, hogyan lehet felhasználni a computereket a társadalomtudományok bibliográfiájában. Elsősorban a Library of Congress és a National Archives végzett ilyen irányú kísérleteket — de példájukat követve más szervek is. A computerek használata a társadalomtudományok bibliográfiájában már elkerülhetetlen, mert egyébként nehéz lesz az egyre növekvő irodalmat áttekinteni. (A négy vezető nyugati történelmi folyóirat: az American Historical Review, az English Historical Review, a Revue Historique és a Historische Zeitschrift ui. nem készít megfelelő kumulatív mutatókat.) — DÁVID L. LEWIS cikke azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a vállalatok irataiból melyeket kell megtartani, melyeket kiselejtezni? Elsősorban megőrzendők a vállalat megszervezésével kapcsolatos iratok, a vezetőségi ülések jegyzőkönyvei, az évi és negyedévi jelentések, prospektusok. Másodsorban az elnök és az igazgató levelezései és iratai, az alelnökök, az osztályvezető managerek iratai. Feltétlenül megőrzendők a vállalattal foglalkozó könyvek és cikkek, hirdetések és különösen a fényképek és az újságkivágatokat gyűjtő könyvek. Ha van fotomásolási lehetőség, az utóbbiakkal kell kezdeni a mikrofilmezést. A kiselejtezhető iratok típusainak felsorolása után a szerző kételyének ad kifejezést, hogy a főkönyveket ki lehet-e selejtezni? — HENRY BARTHOLOMEW COX cikke a kéziratok publikációjával foglalkozik. Vajon csökken vagy növekszik a kézirat értéke, ha kiadják? A történészek, gyűjtők, kereskedők, könyvtárosok véleménye e téren egészen különböző. Vannak, akik helyeslik a kéziratok publikációját, vannak, akik — üzleti okokból — ellenzik. A nézetek összeegyeztetése — a tudomány érdekében — fontos lenne. — No 2.: BARBARA J. KAISER a 20. századi iratgyűjtemények adományozóival s ezeknek az adományt elfogadó gyűjte11* n.