Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Bélay Vilmos: Szovjetszkie Arhivü, 1969., 1970. / 359–363. o.

360 Folyóiratszemle LIVSIC és D. I. SZÓLSZ KIJ az irattani vonatkozású terminológiához szólnak hozzá. — JE. P. VORONYIN és I. G. TYISIN az alapítása 150. évfordulóját ünneplő Központi Állami Hadtörténelmi Levéltárat mutatják be. — Ezután a munkaszervezésről számolnak be különböző vidéki levéltári dolgozók. — A külföldi levéltárak közül ebben a számban a lengyel, török, amerikai és kanadai levéltárak munkájáról olvashatunk rövidebb tájékoztatót. A forrásközlemények c. rovatban N. I. Vavilov akadémikus levelezéséből közöl néhány fontos darabot a folyóirat, majd a 18. századi orosz paraszti kereskedelem forrásanyagából publikál néhány jellemző iratot. — 2. sz,: A füzet elején forrásközlemény található: a Lenin halála alkalmából különféle párt-és kormányszervekhez intézett részvétnyilatkozatokból mintegy húsznak a szövege. Ezután Leninhez mint a szovjet állam fejéhez külföldi kommunisták és nem kommunisták által írt levelekből olvashatunk néhányat.—A következőkben a szovjet ipar nacionalizálásának (1918—1919) dokumentumanyagából publikál a folyóirat 14 darabot (valamennyit a Szovjetunió Központi Népgazdasági Levéltárának anyagából). — V. M. MAMONOV és V. V. PROHOROV az egyesített irattárak kérdését elemzik. Arról van szó, hogy egyes hivataloknál, termelő üzemeknél, trösztöknél stb. egyesített irattárakat hoznak létre, s ezzel a szakmai munkát javítják. — 1.1. NOSZOVA és L. L. SZMOKTUNOVICS a legújabb kori iratokra vonatkozó levéltári tájékoztató apparátus készítéséről írnak, többek közt az iktatókartonok felhasználásáról a leltározáskor. — Sz. V. ZSITOMIRSZKAJA a levéltárak nyomtatásban is közzétett tájékoztató apparátusairól írva hangsúlyozza, mennyire szükséges az érdeklődőknek mielőbbi tudósítása a változásokról. — Sz. Sz. MITYUSKIN az amerikai és általában a nyugati szakirodalomnak azzal a beállításával száll vitába, amely a szovjet népgazdaság kezdeti szakaszában a külföldi tőkének rendkívül nagy szerepet tulajdonít. — R. T. SAMSZUTGYINOV a turkesztáni forradalmi bizottságok létrehozásának forrásanyagát ismerteti. — Három tájékoztató jellegű cikk foglalkozik bizonyos fajta forrásanyagnak levéltárba való átvételével: az egyik a területi (oblaszty) végrehajtó bizottságok, a második a levelezési anyagnak (különös tekintettel a szerkesztőségek levelezésére), végül a felsőoktatási intézmények iratanyagának levéltári átvételéről ír. — A forrásközlemények c. rovat a 16—17. századi Oroszország kormányzattörténetének néhány dokumentumát adja közre. — 3. sz.: A füzet elején 16 dokumentum olvasható, amelyek Leninnek mint a Népbiztosok Tanácsa elnökének tevékenységét világítják meg néhány eddig kiadatlan irat közreadásával. — JE. F. SOROHOV a levéltári iratoknak az ideológiai munkában való felhasználásáról értekezik. Szerző a belorussziai levéltárosok tapasztalatait összegzi (egyetlen év alatt 445 cikk jelent meg, és 197 rádió-, valamint 65 televíziós előadás hangzott el, amelyekhez szerzői levéltári dokumentumokat használtak fel). — V. V. CAPLIN igen érdekes leírást ad arról a hősi munkáról, amelyet a szovjet levéltárosok 1943—1945-ben végeztek a náci megszállás alól felszabadult területek levéltárainak helyreállítása és a fasiszta megszállók hátrahagyott iratanyagának „archivizálása" terén. — A VI, Nemzetközi Levéltári Kongresszusról G. A. BJELOV számolt be. — Egy-egy cikk ismerteti a Szovjetunió Népgazdasági Központi Levéltárában őrzött statisztikai forrásanyagot, a moszkvai textilmunkások 1917—1928 közti történetére és a MOPR (nemzetközi forradalmi szervezet) 1923—1932 közti történetére vonatkozó dokumentumokat. — Három forrásközlemény következik ezután: egyik a szovjet kormánynak a műemlékek védelmére irányuló intézkedéseit (1917—1918), a második a narodnyik mozgalom, végül a harmadik Sztyepán Rázin parasztháborújának (1660-as évek) kezdeteit mutatja be. — 4. sz.: Az első forrásközlemény az 1918—1919. évi hősi küzdelmet idézi, amikor ti. az élethalálharcot vívó szovjet köztársaságnak a fűtőanyag-krízist is le kellett küzdenie. — Öt iratot közöl a folyóirat 1924—1937-ből, amely Lenin eszméinek az akkori Kelet-Lengyelország ukrán nemzetiségű lakói közti terjesztését illusztrálja. L. A. SAPIRO a Szovjetunió Októberi Forradalom Központi Állami Levéltára (CGAOR) munkatársainak a Lenin-dokumentumok feltárására irányuló nagyszabású munkájáról számol be. L. G. BEZSROVNIJ a Központi Állami Hadtörténelmi Levéltár (CGVIA) iratanyagának alapján az utóbbi időben megjelent hadtörténeti munkákat ismerteti. — K. G. LJASENKO és I. F. SOSZTAK arrólírnak, miképp lehet a legcélszerűbben összeállítani a tematikai krónikákat (jelen esetben az oroszországi forradalmi mozgalmakról van szó). — Egy cikk a mozgófilmanyagnak levéltári átvételét és kezelését elemzi. —• K. GEORGIJEV Bulgária levél tárügyét ismerteti, hangsúlyozva, hogy milyen nagy segítséget kaptak a bolgár levéltárügy újjászervezése területén a szovjet szakemberektől. — A füzetben közölt forráspublikációk tárgya: a moszkvai katonai forradalmi bizottság biztosának jelentései (1917); K. E. Cioíkovszkij, a nagy szovjet aviatikus levelezéséből; a Németország demokratizálásáért folytatott küzdelem 1945—1949. —• A kisebb közlemények közt olvashatjuk a nemrég elhunyt G. A. KNYAZEVnek A Pétervári Akadémia levéltára a 18. században c. cikkét. — Ugyanebben a füzetben búcsúztatják K. G. MiTJAVEvet, a kiváló szovjet levéltárost, akinek A levéltárügy elmélete és technikája c. műve elsőként ismertette meg a magyar szakembereket a szovjet levéltárak munkájával (megjelent 1954-ben). — 5. sz.: A jubileumi fejezet egyetlen dokumentumot közöl: az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt Központi Bizottsága 1917. évi levelezési iktatókönyvét, melyből megtudhatjuk, hogy mikor kinek írtak-levelet (a tárgyat az iktatókönyv nem adja meg) (folytatás a