Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Komjáthy Miklós: A veszprémvölgyi alapítólevél kibocsátójáról / 33–49. o.

36 Komjáthy Miklós rint lehetséges, hogy az alapítólevél görög nyelvezete ellenére latin szertartású, bajor apácák számára Gizella királyné, itt. az ő intenciói alapján Szent István létesítette volna a monostort, nem fogadja el. Elképzelhetetlennek tartja ui., hogy „Szent István állítólagos bajor apácák számára egy görög pappal teljesen a bizánci egyház szellemében írt oklevelet állíttatott volna ki". Boldog Margit legendája alapján, amely úgy tudja, hogy Szent Imre felesége a görög császár leánya volt, valamint Szent Imre legendájának elbeszélése nyomán, amely arról szól, hogy Szent Eusebios, a palesztinai Caesarea érseke a magyar herceg halála órájában látta, amint annak lelkét az angyalok az égbe viszik,

9 úgy véli Moravcsik, hogy Szent Imre alakja „valami kapcsolat révén közelebbről érdekelte a görögöket. Ilyen lehetett rokonsága a bizánci császári családdal". Talán „a császári család valamelyik távolabbi tagja lehetett az ahercegnő, akivelSzentIstvánfiáteljegyezte". Minthogy pedig Imre 1000 körül született s így 1015 előtt nem házasodhatott meg, nyilvánvaló, hogy felesége, a bizánci hercegnő kívánságára alapított veszprémvölgyi monostor kiváltságlevele sem kelhetett 1015 előtt. Nehéz ugyan elképzelni, hogy, amikor a német tájékozódású Szent István udvarában a császári mintájú oklevelezés már gyökeret vert, ily kezdetleges kiállítású s mindenestől a bizánci egyház szellemiségét tükröző és terminológiájával élő oklevél kibocsátására került volna sor. Imre herceg görög rokonságának bizonyítékai kései kútfőkön s hozzá nem is a legjobban tájékozott kútfőkön alapszanak. Maga Moravcsik is kétkedve veti fel a kérdést: ki tud belátni tőlünk oly messze eső világ szövevényes viszonyaiba? Az eddig ismertetett elgondolásoknak és megoldási kísérleteknek azok az adatok mondanak ellene, amelyeket éppen a görög oklevél őrzött meg számunkra. István király a maga lelki üdvén túl felesége és gyermekei lelki üdvösségére alapította Veszprémvölgyet. Gyermekei közül 1015 után már csak Imre élt s, ha nagynehezen el is lehet fogadni, hogy itt a többes szám Imrére és bizánci származású feleségére vonatkozik, alig hihető, hogy a gandersheimi apácazárda egykori növendékének, Gizella bajor hercegnőnek bizánci szertartású monostort alapít. Pedig az oklevél elsőnek feleségét nevezi meg. Ez az alapvető ellentmondás minden eddigi kutatónak feltűnt. Balogh Albin, aki legutoljára foglalkozott az oklevéllel,

10 ebből, valamint abból, hogy a görög oklevélben „egy szó sincs püspökről, nevezetesen a veszprémi püspökről", arra következtetett, mint már Szentpétery is feltételezte, hogy az apácamonostort a veszprémi püspökség megszervezése, azaz 1002 előtt sőt, szerinte, jóval azelőtt alapították. Nemcsak azért gondolja ezt, mert az alapítólevélben egy szó sincs a veszprémi püspökről, hanem azért is, mivel aligha telepített volna a király bizánci szertartású monostort latin rítusú püspökség székhelyére. Hisz tudjuk, hogy ugyanekkor a megye s az egyházmegye székhelyéről falura költöztette a marosvári, gö9 E történetet^a Szent Imre legenda szerzője 1109 táján hallotta egy Caesarea-i kanonoktól Bizáncban, amikor Álmos herceggel ott tartózkodott. Moravcsik helyesen utal arra (Szent István Emlékkönyv. I. köt. 414.1.), hogy az elbeszélés, amely ismert, legendái motívumokat tartalmaz, erősen anakronisztikus. Hiszen Eusebios a IV. században élt, tehát nem lehetett a magyar herceg kortársa. De a Margit-legenda tudósításának hitele is nagyon kétséges. Állítása, legjobb esetben is, a XIII. század második feléből származik. Tehát az esemény, Szent Imre bizánci házassága s az erről szóló tudósítás közt lefolyt idő az emberi emlékezethatárt, a 70 esztendőt sokszorosan meghaladta. (Vö. Györffy György „A magyar egyházszervezés kezdeteiről újabb forráskritikai vizsgálatok alapján" c. tanulmányának az emlékezethatárra \íonatkozó, szellemes megállapításával: Magyar Tudományos Akadémia II. Osztályának Közleményei 1969(18.) 223.1. 10 Balogh Albin: A veszprémvölgyi görög monostor alapítása. (A legrégibb magyarországi oklevél.) Regnum. VI. köt. Budapest, 1947. 20—30. 1.