Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Komjáthy Miklós: A veszprémvölgyi alapítólevél kibocsátójáról / 33–49. o.

A veszprémvölgyi alapítólevél kibocsátójáról - 35 veszprémi püspök fennhatósága alá kellett volna rendelni, a görög oklevél pedig, mint ismeretes, érsekinek, pontosabban az érsek monostorának mondja Veszprémvölgyet. Még abból, hogy a Kálmán-féle megújítás 1109-ben, amikor a veszprémi püspökség egy százada fennállott, nem használja az érseki jelzőt, sem következik feltétlenül, hogy akkor már Veszprém püspöke gyakorolta felette a joghatóságot. (Más monostorok esetében sem fejezték ki a közvetlen függést.) Az 1002 előtti kibocsátás mellett szól, Szentpétery szerint, az a feltűnő tény is, hogy a veszprémi püspökség ez évben kelt, latin nyelvű alapítólevele a veszprémvölgyi alapítólevelet záró, a görög oklevelekben gyakori, sajátos, 318 egyházatya átkát is tartalmazó poena spiritualisszal fejeződik be. A veszprémi püspökség oklevelét, mint Szent István valamennyi oklevelét is, a német—római császári oklevelek mintájára, a császári kancelláriából a magyar udvarba került, Heribert C jeggyel jelölt nótáriusa szerkesztette és írta is. A német—római császári oklevelekben pedig nyoma sincs e formulának. Aligha lehet más magyarázata annak, hogy a veszprémi püspökség oklevelében mégis előfordul, mint az, hogy valamiképpen hatott rá a veszprémvölgyi, görög diploma. Ez tehát akkor, 1002-ben, nyilván, már megvolt. Nehéz ugyan elképzelni, miképp olvashatta el a veszprémi püspökség oklevelének írója, ill. koncipiálója a veszprémvölgyi alapítólevelet, hisz ezt, mint az 1109-es, Kálmán király féle, átíró oklevélből tudjuk, úgy zárták le, hogy csak pecsétjének megsértésével, tehát az oklevél érvénytelenítésével lehetett szövegét megismerni. A két, egymástól teljesen különböző, más-más kultúrkörre utaló öklevél átokformulája azonban feltétlenül arra figyelmeztet, hogy az egyik valami módon hatott a másikra. A kérdést, hogy miképp (valami fogalmazványa maradhatott a veszprémvölgyinek, vagy éltek még István udvarában, akik ismerték és ápolták a bizánci hagyományokat, esetleg a püspökség oklevelének fogalmazója éppen résztvett a veszprémvölgyi monostor alapítólevelének kiállításában) — egyelőre válaszolatlanul kell hagynunk. A veszprémvölgyi alapítólevél szerint, Istvánnak több gyermeke volt. Minthogy később, Imre kivételével, mind elhaltak, de 1001—1002-ben már, ill. még lehetett több gyermeke, valószínűvé teszi e körülmény is azt, hogy a veszprémvölgyi oklevél ez időben kelt. Szentpétery legdöntőbb bizonyítéka az 1002 közepe előtti keletnek az, hogy ekkor tűnik fel Szent István udvarában Heribert C. Márpedig az ő itteni működése idején elképzelhetetlen, hogy ily primitív szerkezetű, görög nyelvű oklevelet állítottak volna ki a magyar király udvarában. 1002 közepe tehát a terminus ante quem; terminus post quem-nek Szentpétery az 1000. évi koronázást tekinti. Moravcsik Gyula szerint a veszprémvölgyi alapítólevél „nemcsak nyelve, frazeológiája és terminológiája, hanem egész szelleme révén csakis az akkori görög művelődés légköréből magyarázható. Nyelve erősen vulgáris, de minden sajátossága igazolható az akkori magánoklevelek nyelvhasználata alapján s frazeológiája a bizánci egyházi terminológia ismeretét tükrözi vissza... Ezek alapján a monostort görög rítusúnak kell tartanunk és alapítását csakis a bizánci egyházzal való kapcsolatok révén tudjuk megérteni."

8 Karácsonyi János és Hóman Bálint nézetét, amely szemint saját birtokáról dotált alapítványát, a Bizáncban is érvényesült jogelv szerint, a maga monostorának tekintette s közvetlenül az ország érsekének, a még Géza kreálta metropolitának(?) rendelte alá. Olv. Mályusz Elemér: Egyház és társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, 1971. 15. és köv. 1., valamint Feine, H. E.: Kirchliche Rechtsgeschichte. I. köt. Weimar, 1955. 3. kiad. 147. skkl. és 165.1. 8 Moravcsik Gyula: Görögnyelvű monostorok Szent István korában. Szent István EmlékkönyvBudapest, 1938.

1. köt. 405—415.1. Az alábbi idézetek a 410., 414. és a 415.1.-n. 3* I-