Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Melichar, Ervin: Az osztrák közigazgatás fejlődése 1867 után / 301–322. o.

310 Ervin Melichar a föderalistáknak azért, hogy a szövetségi alkotmány a tartományok hatásköréből elvonta a jogszolgáltatást s ezzel együtt a közigazgatási ügyekben történő ítélkezést is. Az-osztrák szövetségi államszervezet kialakulása után ezért ilyenfajta kollegiális hatóságokat elsősorban a tartományi kormányzat keretében állítottak fel. Különösen az ingatlanforgalmi bizottságokra kívánok itt utalni.

24 Mindenesetre a Bund is többször alkalmazta ezt a szervezeti típust.

25 Erre megvolt a lehetőség, hiszen a szövetségi alkotmánynak már az eredeti megfogalmazása

26 is kizárta a Közigazgatási Bíróság illetékességét azokban az ügyekben, amelyekben olyan kollegiális hatóság, döntött vagy rendelkezett, amelynek akár alsó, akár felsőbb fokon legalábbis egy bíró tagja volt.

27 Ismeretes olyan felfogás is, hogy ez a rendelkezés csupán az akkortájt éppen csak létrejött ilyenfajta kollegiális hatóságokat akarta alkotmányjogilag alátámasztani,. az Alkotmánybíróság álláspontja viszont az volt, hogy ez a rendelkezés kifejezetten felhatalmazza a törvényhozót arra, hogy ilyenfajta kollegiális hatóságokat hozzon létre.

28 Ez persze nem mindig volt pozitív fejlődésnek tekinthető; mindenekelőtt súlyos alkotmánypolitikai meggondolásokat hoztak fel ellene.

29 u Az osztrák ingatlanforgalmi jog fejlődését az alábbiakban vázoljuk: az RGB1 234/1915. számában közzétett törvény a mező- és erdőgazdasági ingatlanok átruházását külön hatóság (ingatlanforgalmi bizottság) jóváhagyásához kötötte. Az StGBl 583/1919. számában közzétett törvény új előírásokat tartalmazott, szövetségi törvényekkel többször megváltoztatták és végül is a BGB1 251/1937. számában újjáfogalmazva közzétették. Az egységes szövetségi szabályozás alkotmányos alapját magánjogilag indokolták. Ausztria megszállása után ennek a törvénynek a helyébe német előírások léptek, az „ingatlanforgalmi közlemény" (Grundstückverkehrsbekanntmachung) formájában 1946ban ismét az osztrák szabályozás lépett hatályba: a BGB1 123/1946. számában közzétett ingatlanforgalmi novella. Az Alkotmánybíróság 2546/1953. sz. döntvénye azonban az ingatlanforgalomról rendelkező eme szövetségi törvényt alkotmányellenesnek nyilvánította és eltörölte. Döntését főként azzal indokolta, hogy az ingatlanforgalomnak az osztrák jogrendben olyannyira sajátos szabályozása nem tekinthető magánjogi fogalmi körbe tartozónak, törvényi szabályozása pedig nem tartozik a Bund hatáskörébe. Az osztrák ingatlanforgalmi jog sajátossága abban rejlik, hogy mezőés erdőgazdasági ingatlanok átruházásához közigazgatási hatóság jóváhagyására van szükség, hogy ennek segítségével a parasztság termelőképességét megteremtsék, ill. fenntartsák, továbbá biztosítsák a gazdaságilag egészséges közép- és kisbirtok létét. Ezt követően az ingatlanforgalom törvényi szabályozása a tartományok hatáskörébe került. (Vö. még az alkotmánybíróság 2658/1954. sz. döntvényével is.) Bécset kivéve minden szövetségi tartomány bocsátott is ki ingatlanforgalmi törvényt. Bécs csak a külföldiek vonatkozásában alkalmas ingatlanforgalmi korlátozást (Landesgesetzblatt, a továbbiakban: LGB1 33/1967), ezt a megkötöttséget más szövetségi tartományok is alkalmazzák. A külföldiekkel kapcsolatos ingatlanforgalmi korlátozások alkotmányjogi megalapozása a BGB1 27/1969. számában közzétett szövetségi alkotmánytörvényhez fűződik. 25 Mindenekelőtt a háború következményeinek felszámolása során adódott vagyonjogi igények elbírálása érdekében. 26 131. §(3) bek. 27 Az említett alkotmányos előírást már az 1925-ös alkotmánynovella pontosította, majd az 1929-es alkotmánynovella 129. §-a, valamint az alkotmány bíráskodás és közigazgatási bíráskodás 1946-os novellája 133. § (4) bekezdésében újrafogalmazta. Ezidőszerint így hangzik: „(1) Nem tartozik a közigazgatási bíróság hatáskörébe ... 4. Azok az ügyek, amelyekben legfelsőbb fokon kollegiális hatóság dönt, amennyiben az ezen hatóságok felállítását szabályozó szövetségi vagy tartományi törvény értelmében a hatóság tagjai között legalábbis egy bíró található, és a többi hatósági tagot sem köti utasítás eme feladata teljesítése során — továbbá amennyiben az érintett hatóságok döntéseit közigazgatási úton megsemmisíteni vagy megváltoztatni nem lehet —, kivéve ha ezen feltételek fennállása esetén is kifejezetten lehetőséget adtak a Közigazgatási Bírósághoz intézhető panaszra. 28 A 2418/1952., 2907/1955., 3506/1959. sz. döntvényekben. 29 Mindenekelőtt Antoniolli: Begriff und Grundlagen der Sefbstverwaltung in Österreich, Zeitschrift für Österreichische Rechtsgeschichte (a továbbiakban: ZÖR) 60/1959. szám 335. skkí., továbbá Melichar: Aktuelle verfassungsrechtliche Problemen, JB1. 1961. 78. skkl.