Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Sashegyi Oszkár: A Magyar Kamara szerepe a bányaügyi igazgatásban, 1790–1848 / 271–300. o.

A Magyar Kamara szerepe a bányaügyi igazgatásban 1790—1848 287 kezett — nem javasolta, s azt saját törvényes helyzetével sem tartotta összeegyeztethetőnek. Az első megoldásnak is voltak nehézségei: a birtoktest képviselete a megyénél, az igazságszolgáltatás, a gazdasági és erdészeti szolgálat vagy külön hivatalnokok alkalmazását tette szükségessé, vagy pedig azt, hogy az ottani hivatalok két külön hatóságnak (egyrészt a szomolnoki főfelügyelőségnek, másrészt az ungvári uradalmi igazgatóságnak) legyenek alárendelve. A magyar kamara úgy vélte, saját törvényes helyzetével és rendeltetésével nem egyeztethető össze, hogy a vasgyárat a magyar kamarai kincstár számlájára, de az ő mellőzésével igazgassák. A kérdést úgy látta megoldhatónak, hogy a vasgyárat bérbeadják a szomolnoki bányafőfelügyelőségnek, s az azt a bányakincstár költségére és veszélyére kezelje. A bányakincstárnak vagy bérelnie kellett a vasgyárat környező öt kamarai községet is, vagy pedig külön szerződést kellett kötnie az uradalommal a tűzianyag átengedésére vonatkozóan, és fizetnie kellett a rendelkezésére bocsátott kézi és igás robotot, mint ahogyan az a diósgyőri vasgyár és az ottani koronauradalom viszonylatában is történt.

28 Az udvar a jobb jövedelmezés érdekében a hradeki uradalomhoz tartozó kamarai vasgyárat is bérbe kívánta adatni. Itt azonban még további nehézségek is merültek fel: a vasgyár épülete omladozó állapotban volt, s azt a kamarának előbb újra fel kellett volna építtetnie.

29 A bányahatóságok más vonatkozásban is igyekeztek befolyásukat a magyar kamarai kincstár bánya- és kohóműveire kiterjeszteni. így a selmeci kerületben 1840 óta minden bánya- és kohómunkástól az illetékes bányatörvényszék vette ki a hivatali esküt.

30 Ezek a törekvések a Miksa-féle bányatörvény 45. és 46. §-ában találtak jogi igazolásra és a bányatörvényszékek II. József által felállított rendszeréből folytak. A bányauradalmak és a bányászat számára fenntartott erdők igazgatása A bányauradalmak ügyeinek irányítására a magyar kamarának nagyobb befolyása volt ugyan, mint a bányakincstár bánya- és kohóműveinek kezelésére, de ez a befolyás a jogi kérdések mellett csupán a személyzeti kérdésekben jelentkezett, a gazdasági irányítás és ellenőrzés itt is közvetlenül Bécs kezében volt. A bányahatóságok mindenekelőtt olyan esetekben fordultak a magyar kamarához, amikor birtokok bérletével, kisebb királyi haszonvételekkel kapcsolatban magánfelekkel szerződéseket kellett kötniük, s esetleg ilyen ügyekkel kapcsolatban nehézségek adódtak. Amikor a nagybányai bányafelügyelőség a bányászat szükségleteinek ellátására Nagybánya városától újból bérbe kívánta venni Fernezely és Láposbánya helységeket, a magyar kamarához fordult, mert a város vonakodott a két hozzá tartozó falut a bányakincstárnak újból bérbe adni, azt állítván, hogy a bányahatóságok kiszipolyozták a jobbágyokat, amíg azok nekik dolgoztak. Egyes esetekben a bécsi bányakamara gazdasági ügyekben is a magyar kamara véleményét kérte ki. Az azonban, inkább csak jogi-adminisztratív kérdésekkel foglalkozván, ilyen természetű ügyekről nem bírt kellő áttekintéssel, annál kevésbé, mert a bányauradalmak gazdálkodása erősen összefonódott a bányaművekével. 28 Uo. 1847, fons 5, pos. 62. 29 Uo. 1846, fons 5, pos. 6. 30 Uo. 1846, fons 1, pos. 149.