Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Sashegyi Oszkár: A Magyar Kamara szerepe a bányaügyi igazgatásban, 1790–1848 / 271–300. o.

286 Sashegyi Oszkár lendülése, az épülőfélben levő vasutak üzeme és a gőzhajózás kifejlődése Magyarországon nagymértékben megnöveli a tüzelőanyagszükségletet, a fa ára pedig az ország több részében rendkívül magasra szökik fel, és számítva arra, hogy a közeljövőben a kőszén iránti kereslet megnövekszik, engedélyezte, hogy a bánsági kamarai uradalmakban és az ottani bányakerületben feltárt gazdag szénkészleteket a bányakincstár költségén, nagy erők bevetésével, bányásszák ki. Elrendelte, hogy az oravicai bányakerülethez tartozó stájerlaki területen elő kell készíteni a koszén szabályozott kibányászását. A négy bánsági rézbányatársulattól kohóüzemük számára korlátozott mértékben használt nyolc bányamértéket megegyezéssel ismét kincstári kezelésbe kell venni, a gerlistyei kamarai uradalom által bérbeadott bányát ugyancsak a bányakincstárra kell átruházni, kielégítve előbb a bérlőt. A bányászatot átfogó üzemi terv szerint kell folytatni, vasutat kell építeni, hogy a szenet a Dunához szállíthassák. Ennek a kincstári vállalkozásnak a közvetlen vezetésére Stájerlakon bányahivatalt kell felállítani, a bánsági bányaigazgatóság alárendeltségében.

25 Minthogy az uralkodó nemcsak a bánsági szénbányászat kincstári kezelésbe vételét, hanem az ottani bányakincstár vasgyártásának nagyarányú növelését is elrendelte, s ezek a lényegesen változott szükségletek elkerülhetetlenül szükségessé tették az oravicai és bogsáni kamarai uradalmak rendezett és átfogó használatát a bányakincstár által, az 1846. december 7-i udvari leirat előírta, hogy ezeket az uradalmakat bérbe kell adni a bányakincstárnak. A bérleti szerződés megkötését s az átadás-átvétel lebonyolítását az uralkodó a temesi kamarai adminisztráció és az oravicai bányaigazgatóság vezetőire bízta. Az érintett uradalmak alkalmazottait a kamarától a bányakamara vette át.

26 A stájerlaki és dománi bányák nagyobbítása, a Stájerlakra, Dománra és Resicára vezető utak építése a munkáslétszámnak egyelőre 300—500 fővel való növelését tette szükségessé. Minthogy a Bánságban munkaerőben hiány mutatkozott, a bányaigazgatóság a túlnépesedett északi megyékben verbuvált munkásokat.

27 A bécsi bányakamara a bányaigazgatásnak bizonyos központosítására törekedett, s legalább műszaki szempontból igyekezett a központi irányítást kiterjeszteni a bányakerületeken kívül a kamarai uradalmakon létező vasiparra és a sóbányászatra is. 1843. május 3-án elrendelte az uralkodó a „Central, Bergbau Direction" felállítását a kincstári bányaművek, kohók és sóbányák, kincstári-bányászati gyárak műszaki közvetlen irányítására. Az új központi bányászati igazgatóság a bécsi bányakamarának (Hofkammer im Münz- und Bergwesen) volt alárendelve. Az igazgatóság igyekezett a magyar kamarai vasgyárak jobb kihasználása érdekében is javaslatokat tenni. így javasolta pl. az ungvári kamarai uradalomhoz tartozó turjaremetei vasgyár kezelésének reformját. A legfelsőbb parancsnak megfelelően a kérdésben a magyar kamarának ki kellett nyilvánítania véleményét. Kétféle megoldás lehetősége vetődött fel: vagy kihasítani az ungvári uradalomból a vasgyárát egy megfelelő erdőrésszel s az üzemeltetéséhez szükségelt községekkel együtt és a szomolnoki főfelügyelőség közvetlen felügyelete alá helyezni, amely azt a magyar kamarai kincstár számlájára igazgassa, vagy pedig az ungvári uradalom praefectusát a vasgyár műszaki vezetését illetően a Central Bergbau Direction-nak közvetlenül alárendelni. A magyar kamara az utóbbi megoldást — ami a hazai törvényekkel ellen25 Uo. 1846, fons'2, pos. 60. 26 Uo. 1846, fons 2, pos. 90. 27 Uo. 1847, fons 2, pos. 8.