Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Sashegyi Oszkár: A Magyar Kamara szerepe a bányaügyi igazgatásban, 1790–1848 / 271–300. o.

284 Sashegyi Oszkár akik ezt az adományt nem kérnék, kellett a határidő elteltével a kincstárnak a Miksaféle bányatörvény 2. és 40. §-a szerint eljárnia.

20 Hasonló volt a helyzet a timsó után járó bányavámmal. A magyar kamara elé 1821-ben került ilyen megtagadási eset, s akkor az udvar a magyar kamara javaslatára úgy döntött, hogy a bánya vám behajtását felfüggesztik, amíg az országgyűlés erre törvényt hoz, s ezt mint postulatum fisci regiit kezelik. Ugyanez történt 1835-ben is, amikor a parádi báró Orczy-féle timsóbányatársulat tagadta meg a bányavámot.

2l Az arany- és ezüstbeváltás jogát sem sikerült a bányakincstárnak nehézségek nélkül és teljes mértékben érvényesítenie. 1835-ben jutott a bányakincstár tudomására, hogy a Győr megyei gönyői uradalomban a Dunából mosott aranyat a földesúr, gróf- Eszterházy Miklós, hosszabb idő óta a kincstárt kizárva maga váltotta be és használta fel. Amikor emiatt kérdőre vonták, kijelentette a gróf, hogy a jövőben is ezt fogja tenni. Az udvar ekkor általános vizsgálatot rendelt el arra vonatkozóan, hogy az aranymosásra kinek van adománya, ki nem váltotta be mosott aranyát a bányakincstárnál, és ki nem fizetett utána bányavámot.

2111 A királyi jogügyigazgató véleménye szerint a regálénak ilyen megkárosítását csakis peres úton lehetett megszüntetni. Az 1836. január 17-én ez ügyben kiadott udvari leirat ezért elrendelte, hogy Eszterházy Miklós ellen, amennyiben bizonyítani lehet, hogy a kincstárt megkárosította, a jogügy igazgató pert indítson.

22 A kincstári bánya- és kohóművek hasznosítása A bányakincstár bánya- és kohóügyeinek irányításába a magyar kamarának általában kevés beleszólása volt, csak olyan fontosabb esetekben kérdezték meg a véleményét, amikor a bécsi bányakamara gazdasági okokból a bányakincstári bányaés kohóművek hasznosításában lényeges, jogi kérdéseket is felvető vagy a magyar kamarai kincstárt is érintő változtatások keresztülvitelét látta szükségesnek. A legnagyobb horderejű ilyen változtatásokat a bánsági bányakerületben vették tervbe. Itt még a magyar kamara befolyásának kezdete előtt, 1802-ben történt meg a bányakincstár és a bányapolgárok viszonyának szabályozása, az e célból kiküldött Müller von Reichenstein tervei szerint. Csakhamar kiderült azonban, hogy ez a rendszer, amely a bányapolgárok számára messzemenő kedvezményeket biztosított, a kincstárnak igen terhes volt, a várt eredményt nem hozta meg számára. Ezért 1818ban bizottságot küldtek ki a bánsági bányászat és uradalmi gazdálkodás felülvizsgálatára, élén Ürményi Ferenc temesi kamarai adminisztrátorral, tagjai közt Duschek Ferenc erdészeti főfelügyelővel és Thonhaisser György szomolnoki főkohófelügyelővel. A bányatársulatok a Müller von Reichenstein-féle rendszer szerint szabad faizást és legeltetést élveztek a bányakincstártól, amely robótmunkát is bocsátott a rendelkezésükre. A gabonát a szomszédos kamarai községekből kapták, szabályozott árért, ha pedig magánosoktól kellett gabonát vásárolniuk, ehhez a kincstár előleget nyújtott nekik. Emellett a kezelési hivatalnokok tartása a bányakincstárt terhelte. Az Ürményi-féle bizottság s vele a magyar kamara úgy vélte, hogy a társulatoknak továbbra is meg kell adni ugyanazt a támogatást, amit addig élveztek, úgy azonban, hogy a terményeket csak a bányásznép szükségletének megfelelő mérték20 Uo. 1843, fons 5, pos. 36. 21 Uo. 1835, fons 3, pos. 7. 21a

Uo. 1835, fons 5, pos. 25. -- Uo. 1836, fons 5, pos. 12.