Levéltári Közlemények, 42. (1971)
Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Sashegyi Oszkár: A Magyar Kamara szerepe a bányaügyi igazgatásban, 1790–1848 / 271–300. o.
A MAGYAR KAMARA SZEREPE A BÁNYAÜGYI IGAZGATÁSBAN 1790 — 1848 Kormányzattörténeti mikrovizsgálatok, mint amilyen egy kormányhatóság egyetlen ügykörének elemzése e hatóság történetének egy periódusában, gyakran szemléletesebb képet adhatnak a kérdéses időszak kormányzati rendszerének bonyolult szerkezetéről, hatékonyságáról, stabilitásának mértékéről és erőviszonyairól, mint ahogy azt a kormányzattörténeti szintézisek érzékeltetni képesek. Különösen indokoltnak látszanak ilyen vizsgálatok egy forradalmat megelőző időszakra nézve. Az 1848. évi polgári forradalmat megelőző időszakban a magyar kamara nagyobb hatáskört kapott a bányaügyi igazgatásban, mint történetének korábbi évszázadaiban. Az alábbiakban megkíséreljük bemutatni, hogyan illeszkedett be ez időszakban a magyar kamara a bányaügyi igazgatás egészébe, s ezen keresztül kívánjuk ismertetni azt a történeti forrásanyagot, amely e működése során létrejött. Különös jelentőséget ad ennek a forrásanyagnak, hogy a magyar kamara megnövekedett hatásköréből kifolyólag a hazai bányászat történetének olyan vonatkozásaira is tartalmaz adatokat, amikre nézve a korábbi időkből csak a bécsi Hofkammerarchiv anyagából tájékozódhat a kutató. /. A bányászati ügyek átadása a magyar kamarának 1 Az 1848. évi forradalmat megelőző évtizedekben a magyarországi bányaigazgatás rendkívül súlyos gazdasági és jogi-politikai nehézségekkel küzdött. A gazdasági nehézségek nem annyira a napóleoni háborúk utáni általános helyzettel, mint inkább a hazai bányászat és kohászat speciális helyzetével függtek össze: a nemesérckészletek lassú kimerülése a bányászatot egyre költségesebbé tette, az erdők évszázados gondatlan pusztítása következtében mind nagyobb mértékben előadódó fahiány pedig egyre nehezebbé tette a bányák és kohók építő- és üzemanyaggal való ellátását. De bármily súlyosak voltak is a gazdasági nehézségek, mégsem látszottak olyan megoldhatatlannak, mint a jogi bonyodalmak, amelyek a bányászati ügyek körül e korszakban oly áthatolhatatlanná növekedtek, hogy azok útvesztőjéből kiutat találni a kormányzat számára egyre lehetetlenebbnek látszott. A bonyodalmak onnan adódtak, hogy a kormányzat látszatra kénytelen volt engedni a rendek alkotmányos követelésének, valójában azonban nem volt hajlandó a jogszokásokon alapuló viszonyokon oly mértékben változtatni, hogy az amúgy is súlyos gondokkal küzdő kincstár akár gazdasági veszteséget szenvedjen, akár csak a kincstári szervek befolyásának csökkenésével károsodás veszélyének legyen kitéve. A jogi bonyodalmak igen nehéz feladatok elé állították a magyar kamarát,
