Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Kubinyi András: A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig / 203–269. o.

246 Kubinyi András okokkal is magyarázható, Nadler és Farkas volt bíráknak mint Habsburg-pártiaknak el kellett menekülniük I. Ulászló trónralépte után,

256 de bizonyára ez csak egyik ok volt. A régi családok azonban nem vesztették el befolyásukat, hiszen az 1450-es években a korábbi patríciusi családok — pl. a Rauczanok és Reichelek — újra adtak tanácstagokat a városnak.

257 Mátyás király korát fiágon tanácstagként azonban csak kevés, a század eleje óta ugyanehhez a réteghez tartozó család érte meg.

258 Az 1440 után a tanácsba jutott, iíl. csak attól fogva ott kimutatható esküdtek és bírák leszármazottai viszont már a Jagelló-korban hiányoznak, ahogy arra már régebben rámutattunk. Ugyanakkor foglalkoztunk ennek a jelenségnek demográfiai jelentőségével, és igyekeztünk erre okot is találni.

259 Mivel a jelek szerint az akkori megállapításunk, hogy fiágon egyetlen család sem mutatható ki három generációnál hosszabb ideig a tanácsban, sőt talán a városban, nemcsak a XV—

XVI. század fordulójának viszonyaira, hanem az egész XV. századra általánosságban érvényes, csak egy kérdés merül fel, hogy miért nem mutatkozott ez a demográfiai jelenség már a XIV. században is meg. Igaz, csak kevés a különbség. A negyedik generációban haltak ki fiágon a Wernerfiak, Kunc ispán leszármazottai és a Hencfiak, ezzel szemben a Tilmannok legalább öt generációt éltek meg, a Lorándok pedig valószínűleg még többet. Ulving családja azonban sem eredeti, sem pedig Ulving veje Miklós ágában nem élt három generációnál többet. A jelenség magyarázatául — mint hipotézist — azt gondoljuk, hogy ezek a későbbieknél hosszabb élettartamú családok más jellegűek voltak a későbbieknél. A négygenerációs családok első ismert ősei a XIII. században, a városalapítás korában éltek, az akkor születő új budai patríciátusra még nem gyakorolhatott a később olyan káros örökösödési jog kedvezőtlen hatást.

260 A Tiímann és Lorándfi családok viszont nem polgárként, hanem birtokos nemesként maradtak fenn, és ez azt a megfigyelést erősíti, hogy a városban kihaló patrícius családoknak birtokaikra kiköltöző ágai másutt is túlélik városbeli rokonaikat.

261 Bizonyos fokig kivétel a Tilmannok Nadler-ága is. Bár úgy látszik, hogy harmadik generációjukban haltak ki, mivel azonban a Tilmannokhoz tartoztak,

262 a Tilmann-családfán szereplő őseik hozzászámításával több generációjukkal kell számolnunk. Mielőtt azonban ennek a XV. századi budai német vezetőrétegnek a szerepét jobban összefoglalnánk, az előzőekéhez hasonlóan néhány jelentősebb családdal külön foglalkozunk. a) A Nadlerek. A Nadler (Nodler, Nodlar) család, mint több ízben említettük, a Tilmannok oldalága volt. (Ld. fenn.) A családból először Mihály tűnt fel, aki 1384/85-ben, 1385/86-ban, 1392/93-ban és. 1395/96-ban mutatható ki esküdtként. Mivel azonban 1384 és 1395 között csak ez a négy tanácslista maradt fenn, igen valószínű, hogy megszakítás nélkül ült legalább tizenkét évig a tanácsbán;

263 256 Mályusz, 1963, 165—166. 257 Ld. alább, 349. j. 258 Kubinyi, 1966, 272. 239 Uo. 221—ÍM. 260 Az örökösödési jogra: uo. 231—232. — Az első ilyen eset a XIV. században történt, amikor Ulving veje Miklós végül felvette apósa nevét. (Mint apjáét.) 261 Rörig. 1932, 346. 262 Ld. fenn, 149—150. j. 263 Ld. fenn, 206. j. — Szőlőjére és házára: Zichy, IV. k. 360—361; Dl. 39270; ZsO. I. k. 2719 sz.