Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Kubinyi András: A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig / 203–269. o.

A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében 245 Nem feladatunk a városi belső társadalmi és pártharcokról írni, amelyek végül Is az 1439-es népmozgalomhoz és a magyar vezetőréteg egyenjogúsításához vezettek. Erről más alkalommal részletesen szóltunk.

252 Röviden csak annyiban foglaljuk az eseményeket össze, hogy a királyi tisztviselőkből, tizedbérlőkből, állatkereskedőkből és néhány jövedelmező iparág (pl. ötvösség) képviselőiből álló magyar vezetőréteg a délnémet kapcsolatokkal rendelkező főleg posztókereskedő német patríciátussal szemben összefogott a német középpolgárság felső, patríciusi szintet megközelítő, többször emlegetett rétegével, és megnyergelve a huszita hatást is tartalmazó 1439-es népmozgalmat, kompromisszumot kötött az addig kormányzó réteggel, miután a harmincas években már kimutathatók a váltakozó szerencsével folytatott frakcióharcok. Ezentúl a tanácsot felerészben magyarokból és felerészben németekből kellett választani, a bírót pedig évente felváltva a két nemzetiség közül. A kompromisszumot kötő vezetőrétegek hatalmát a választási rendszer biztosította: a tanácsot évente a lelépő tanács által kijelölt száz választópolgár választotta meg. A városi vezetőréteg tagjait az 1430-as évektől kezdve a már fenn említett circumspectus címzéssel különböztették meg a polgárság nagy tömegétől.

253 A vezetőréteg most kibővült. Mint ahogy arra a XV—XVI. sz. fordulójának patríciátusával kapcsolatban már rámutattam,

254 a németek és magyarok egymással igen ritkán házasodtak. Ellentét azonban viszonylag kevés lehetett köztük, mert a német tanácstagok többsége a Krisztus teste céhben tömörült posztókereskedőkből, a magyaroké viszont királyi tisztviselőkből, állatkereskedőkből tevődött ki. Korlátozottabb számban mindkét nemzetiségből bekerült néhány gazdagabb iparág (főleg ötvösök, szűcsök, mészárosok, szabók és zsemlyesütők) képviselője. A budai patríciátus ezen tagozódása 1440-ben, a népmozgalom után választott tanáccsal alakult ki, és 1529-ig változatlanul fennmaradt. Német részről tehát a XV. század elejétől hatalmat gyakorló réteg változatlanul megőrizte befolyását, ha a bírói tisztről minden második évben le is kellett mondania. Közvetlenül 1440 után ugyan látszólag sziníe teljesen elvesztette befolyását, és a tanácstagi családoknak egy épp olyan kicserélődése figyelhető meg, mint 1402 után. A korábbi vezetőrétegből mindössze ketten, Gundelwein Konrád és Onwein Péter volt bírák maradtak tanácstagok.

255 Ez ugyan részben országos politikai 252 Kubinyi, 1964, 149—158. 353 A középpolgárság providus címe budai tanácsi oklevelekben már korábban feltűnt. Pl. 1411: Dl. 9821; 1420: Dl. 64201. — Az előkelő polgárok címe eleinte ingadozik. Pl. 1405: discretus vir, Dl. 64121; 1411: a budaiak az óbudai bírót providus-nak, de egy budai magyar ötvöst idoneus Yir-nek nevezik, Dí. 9766. — 1415-ben az egyik polgár providus, de Örmény Márton gazdag budai kereskedő már circumspectus, Dl. 10359. — 1422-ben (?, Id. alább) megkülönböztetnek egymástól egy providus vir-t, és egy idoneus vir-t. Bécs, Nationalbibliothek, Cod. Lat. 3523. 150b. — 1425: városi missilisben előkelő polgárok prudentes vir i-nek vannak nevezve, Bécs város lt. Oklevelek, 2268. sz. — 1427-ben Melmeister Konrád esküdt és Tiernauer Wolfgang honestus vir-ek. Dl. 11944. — 1429-ben a budaiak a kassai, nagyszombati és székesfehérvári tanácsok tagjait már prudentes et circumspecti viri-nek nevezik, Kassa város lt. Schwartzenbach gy. 165. sz. — 1432-ben viszont a budai mintát követő pesti tanács megkülönbözteti a circumspectus vir-t a providus et honestus virtől, Dl. 61919. —- A terminológia még ingadozik, csak a közpolgárság providus címe változatlan. 254 Ld. fenn, 241. j. 255 Gundelwein bíróságaira ld. a függeléket. Albíró volt 1421/22-ben (1423-as oklevél szerint akkor, amikor Bernardi Gáspár volt a bíró, Észt. kpt. m. lt. Lad. 53. fasc. 3. nr. 7.); 1441-ben esküdt: Észt. pr. lt. Archívum ecclesiasticum vetus nr. 46. — Öröksége (házak, majorság, szőlő Budán) feletti per: 1462, Dl. 15766. — Házát (herr Conrat Gubelwein) említi a Jogkönyv is. Ofner Stadtrecht, 113, o. 154. §. — Onwein (Bornemissza) Péter három bíróságára ld. a függeléket.