Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Kubinyi András: A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig / 203–269. o.

244 Kubinyi András addig őrizték meg várospolitikai vezetőszerepüket, amíg a délnémet befolyású árukereskedő réteggel szemben a német középpolgárságra és talán a magyar vezetőrétegre tudtak támaszkodni. A századfordulóra ennek lehetősége megnehezedett, ésezért a jelek szerint inkább egykori szövetségeseik hatalomátvételi kísérletét támogatták. Gazdaságilag sem tudtak versenyezni az új vezetőréteggel. A továbbiakban csak azok tudtak közülük felszínen maradni, akik vagy az új típusú vezetőréteghez csatlakozva üzleti tevékenységüket is megváltoztatták, vagy pedig akiknek nemesi birtoka lehetőséget nyújtott arra, hogy feladva a polgári életformát a feudális nemesség sorában keressék boldogulásukat. A többiek tönkrementek. 4. A XV. századi német patríciátus Budán 1402—1403 tehát elég nagy cezúra a budai társadalomtörténetben. A tanácstagok névsorát vizsgálva — azon kívül, hogy teljesen új nevek tűnnek fel — a vezetőrétegen belüli szerkezeti változást nem találunk. Bár 1403-ban restaurálták a „régi" (valójában az időközben kialakult új vezetőréteg tagjaiból álló) tanácsot, a középpolgárság felső, a patríciátus határán álló rétege (szűcsök, ötvösök, mészárosok, kalmárok) képviselve maradt a tanácsban éppúgy, mint a magyar vezetőréteg, amellyel szemben eredménytelenül próbálták érvényesíteni a Jogkönyv kikötését, azaz, hogy csak két esküdtet választhatnak.

251 A bírói méltóság esetében azonban a harmincas évekig nem tettek kivételt. Ezt a nem is mindig budai születésű német távolsági kereskedő és vállalkozó réteg a maga számára sajátította ki. Nadler Mihályt pl. — a Tilmannoknak az új követelményekhez alkalmazkodó ágából — 16 év alatt legalább hatszor választották bíróvá. Az egyetlen látszólagos kivétel a magyar származású Farkas László bírósága volt a harmincas években, de őt mint a nürnbergi Kamerer Ulrik unokájának férjét annyira magáéhoz tartozónak tartotta ez a német patríciátus, sőt az egész budai polgárság, hogy a magyarok bíróválasztási jogának elismerése alkalmával az első magyar bírót az ő mint „német" bírósága után választották meg. 251 Ofner Stadtrecht, 69. o. 27. §. — Pl. 1409-ben Tamás fia János, Jakab szabó, Szepesi István és Gáspár városi esküdtek adtak ki oklevelet (ZsO. II/2. k. 6943. sz.), és ugyanebben az évben Borgyas Péter „aurifisor" is tagja a tanácsnak. (Uo. 7094. sz.) Az öt közül kettő biztosan magyar, és kettő biztosan iparos. Bátéi Tamás fia János 1385/86-ban és 1395/96-ban is esküdt volt (ld. fenn, 206. j.). 1389-ben egy szőlőjét adja el (Dl. 64106), 1392-ben szombatpiaci házát említik (Zichy, IV. k„ 498.), 1397-ben Tétényt szerzi meg (ZsO. I. k. 4613. sz.), 1420-ban már özvegyéé a szombatpiaci ház. Dl. 64201. — Magyar volt Borgyas is. 1407-ben Jakab fia István fiának nevezik, ekkor testvéreivel, Tamással, Andrással és Anasztáziával közösen Esztergom megyei lakatlan birtokot vett bérbe, ZsO. H/2, k. 5405. sz. — 1410-ben budai Olasz utcai házát említik, uo. 7562. sz. — Testvérének, Borgyas András deáknak 1427-ben háza volt Óbudán, Dl. 11890. — Természetesen lehet a véletlen játéka is, hogy 1409-ben éppen a tanács két magyar tagjáról maradt fenn oklevél, hasonlóképp 1416/17-ben Bátor Benedekről és Visi Mátyásról, Dl. 87002. Az előbbi sókamarás volt (Házi, 1/2. k. 121—122.), ez azonban nem valószínű. Sajnos a XV. század első évtizedeiből mindössze egy teljes tanácslista maradt fenn, 1429-ből. (Dl. 12126.) Ebben az oklevélben egymás után, egybeírva, sorolják fel a budai, pesti és óbudai tanácsokat. A budai tanács: Farkas Miklós, Stubihen András, Hohnauer Márton, Kremer Erhard, Pahi Jakab (Jákob von dem Bach, ld. alább), Günther, Haaz Pál, Mátyás Ötvös, János mészáros, Érdi László, Mátyás és György deákok, János szűcs. — Az első helyen említett Farkas neve ellenére német, a város ez évi bírája, Hiko Miklós, ld. a függeléket. A két név azonossága: 1427, Ad relationem Nicolai Hykonis Farkas dicti iurati, Dl. 11924. — A tanácsban három iparost és két deákot találunk, és legalább, hárman közülük (Érdi és a két deák) magyarok. Valószínű azonban, hogy az iparosok között is voltak magyarok.