Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Kubinyi András: A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig / 203–269. o.

A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében 215 alkalmazott

39 cives et hospites szópárt, olyanformában, hogy a „cives" jelentette a „Genossenschaft" tagját, a város vezetésében ténylegesen részt venni jogosult polgárt,

40 tehát azt, aki a város területe egy részén tulajdonjogot élvezett, és aki a földjére örökbér fejében telepített személyekkel szemben feltétlenül előjogokat követelt. Nagyon kifejezően mutatja épp a főváros kancelláriájának terminológiája. Noha ez a terminológia csak a XV. század elejétől mutatható ki, amikor már nem fedték a terminusok a szó eredeti tartalmát, épp ez az értelmetlenné vált szóhasználat mutatja, hogy valamikor reális alapjának kellett lennie. Azt, hogy a magyar „polgár" és a német „purger" szónak volt egy szűkebb jelentése, amely a városi vezetőréteghez való tartozást fejezett ki,

41 még értelmezhetnénk a délnémet városi szóhasználatból való szolgai átvétellel is,

42 bár mutathatja azt is, hogy eredetileg csak a patrícius számított igazán polgárnak. Sokkal fontosabb azonban, hogy csak ennek a patrícius „polgár" réteg tagjainak adta meg a városi kancellária a hivatalos korabeli hazai terminológiában valamennyi polgárt megillető „circumspectus", illetve „prudens et circumspectus" címet, míg a polgárjogot élvező városi lakosság döntő többségét mindössze az országos gyakorlatban csupán a jobbágyságnak kijáró „providus" címmel illette.

4

* Az egykori városi „Genossenschaft" tagjainak jogutódai tehát jobbágyként címeztették azok jogutódait, akik valamikor a korai városi vezetőréteg földjére települtek. Ez az értelmetlenné vált késői terminológia tehát alátámasztani látszik a pozsonyi és a bányavárosi példákból, valamint az ugyanazon városon belül szembeállított „civis" és „hospes" kifejezésből levonható következtetést. A kérdéses azonban az, hogy a fővárosi vezetőréteg XIII—

XIV. századi fejlődéséből valóban következik-e egy olyan jellegű társadalmi rétegződés, mint amelyet később a „circumspectus" és „providus" címzések megkülönböztetésével fejeztek ki. A kérdésre nem könnyű válaszolni. Mint ismeretes, Buda levéltára elpusztult, hiányzik a középkori királyi levéltár is, csak szétszórt, gyakran másodlagos értékű okleveles anyagból tudjuk úgy-ahogy rekonstruálni a főváros történetét.

44 Pedig, ha ez az egész magyarországi városi fejlődésnek irányt mutató Budán kimutatható, akkor jogosultak vagyunk általánosabb érvényűnek tartani, és akkor a pozsonyi stb. példák nem elszigetelt jelenségnek tekinthetők. A forrásanyag hiányosságát kiküszöbölendő azt a módszert láttuk a legalkalmasabbnak, amelyet a középkori intézménytörténetünkkel foglalkozó kutatók — akiknek szintén nem áll rendelkezésére az általuk vizsgált intézmény levéltára — alkalmaznak, azaz: az intézményekben működő egyes személyekre vonat39 Pl. (1292:) „universis civibus seu hospitibus de Supronio", Ub Burgl II. k. 270. — A hospesekre Id. Lederer, 1928, 402—528, 633—645. — Zimmermann, 1966, 67—84. 40 A hospes szónak is változott ugyan a jelentése az idők folyamán, de ugyanabban az időben sem fejezte ki mindig ugyanazon fogalmat. Gyűjtőfogalomként valamennyi hospes-kiváltsággal rendelkező személyre, így a városi polgárokra is vonatkozik; akkor azonban, ha ugyanazon városban megkülönböztetik egymástól a cíviseket és a hospeseket, akkor a városi lakosság két rétegére kell ebből következtetnünk. Nyilván nem lehet véletlen, hogy Buda esetében eredetileg úgy látszik cívisnek csak a castrum lakóit nevezték, míg a külvárosnál hospes fordul elő. (Pl. még 1312-ben is: „hospes de suburbio castri Budensis", AO I. k. 252—253.) — Pozsony városa saját tanácsi okleveleinek intitulatiojában mindig a bírót, esküdteket és a cíviseket említi, azonban 1345-ben feltűnik a „cives et hospites" (1311: MonStrig II. k. 643; 1314: AO I. k. 366; 1323: MonStrig ül. k. 29; 1336: uo. 276; 1345: uo. 588.) 41 Kubinyi, 1966, 238—240. 42 Maschke, 1959,^312. o. 126. j., 319. skk. 43 Kubinyi, 1966, 235. skk. 44 Kubinyi—Nagy—Vörös, 1961, 171.