Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Kubinyi András: A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig / 203–269. o.

214 Kubinyi András városbíróságot. Ezt az eredetét a pozsonyi telekkönyv házai örökbéreinek, amikor is egész utcasorok egy-egy 13—14. századi városbíró alapítványának ,szolgálnak', világosan mutatja a telekkönyvi bejegyzések szövege."

31 Eddig Kováts Ferenc. Ehhez sokat nem kell hozzátennünk: Pozsony vezetőrétege e szerint ilyen várjobbágy-nemesi birtokosokból állott, és az általuk, saját birtokukra telepített személyekből alakult ki a későbbi városi polgárság. Szerepük tehát hasonló a Bécs betelepítésében oly nagy részt vállaló Ritterbürger-vezetőréteghez, a különbség csak az, hogy ez utóbbiak — eltérően a pozsonyiaktól — csak az által váltak Bécs egy része „Grundherr"-jévé, földesurává, mert vállalkoztak a telepítésre.

32 A pozsonyiak úgy látszik, hogy már eredetileg is valamiféle birtokjogot élveztek a későbbi város területén.

33 A lényeg azonban azonos: feudális kisbirtokos urak telepítik a várost, és ezért a város vezetését szerzik meg. Ez a telepítés valószínűleg folyamatos, hiszen a város területe előbb sem volt lakatlan, és egyik várost sem merném a „vállalkozói konzorcium" klasszikus példájaként idézni, már csak azért sem, mert ennek az első vezetőrétegnek zöme elsősorban feudális katona volt, nem pedig üzletekkel törődő, kereskedő vállalkozó. A két réteg azonban már a városalapításnál együtt léphetett fel. Mint Paulinyi Oszkár bebizonyította, három legjelentősebb középkori bányavárosunkat a sző klaszszikus, rörigi értelemben vett „vállalkozói konzorcium" alapította, amely üzletelő, a bányászat hasznát kiaknázni kívánó polgárokból állott, akik éppúgy birtokosai lettek a város területének, és éppúgy átvették a város irányítását, mint a pozsonyi vagy bécsi lovagpolgárok. Nem hiányozott azonban ez a réteg sem a bányavárosokban: a városok területén régebben birtokos várjobbágyfiúk személyében.

34 A vezetőréteg, függetlenül egyes tagjainak eredeti társadalmi helyzetétől, Magyarországon épp olyan tekintélyt élvezett, mint külföldön. Hozzájárult ehhez az is, hogy Németországhoz hasonlóan nálunk is eredetileg a várost egy „Genossenschaft" képviselte, később vált „Körperschaft"-tá, jogi személlyé;

35 azaz a városi és így a polgári jogokat nem a város, a jogi személy, hanem a polgárok, a szabadságjogokat élvező egyes személyek közössége élvezték először.

36 Ugyancsak megegyezően a külföldi analógiával a legplasztikusabban a városi pecsétek feliratai fejezték ki ezt a „Genossenschaft"-ból „Körperschaft"-tá fejlődést. Első városi pecséteink a „Sigillum civium"

37 köriratot viselték, amely a XIV. századtól fokozatosan „Sigillum civitatis" köriratra cserélődött ki.

38 Vannak adatok, amelyekből arra lehetne következtetnünk, hogy a városoknak adott összes kiváltságban eredetileg nem a teljes polgárság részesült, és a két réteg megkülönböztetésére alkalmazták a máskülönben szinonimaként is 31 Néhai Kováts Ferenc professzor levele Holub Józsefhez 1944. március 20-áról. A levél néhai Holub professzor szívességéből jutott birtokomba. 32 Perger, 1967—69, 93—94. 33 Ld. fenn, 31. j. 34 Paulinyi, 1971, 525—568. — A jobbágyfiúk: uo. 544. ' 35 Mitteis-Lieberich, 1969, 181. 36 Ezt legvilágosabban a városi pecsétek feliratai fejezik ki a külföldi várostörténészek szerint. Ld. pl. Haase, 1963, 128. — Gutkas, 1963 (Stádte), 63. — Ebei, 1966, 254. 37 Kubinyi, 1972, 154. o. 17/a és 17/b j. — Példák: Esztergom, Nagyszombat, Sopron XIII. századi pecsétjeiken, valamint Buda ugyanakkori kisebb pecsétjén még a civium-típust alkalmazták. (Buda nagypecsétje más.) Uo. 17/b. j. 38 Uo.: A fentebb említett városok későbbi pecsétéi már „civitatis" típusúak. Sopron pl. 1340-ben vette használatba. A kétségkívül XIV. század közepi óbudai pecsét már civitatis-típusú.