Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Vanyó Tihamér: Archiva Ecclesiae, Anno I–XI. (1958–1968) / 178–182. o.

Folyóiratszemle 181 köréhez alkalmazkodva rátért érseksége történeti levéltára érdekében tett rendelkezéseire. Ezt a levéltárat a legkorszerűbb elveknek megfelelően alkotta meg, s a jobb megőrzés céljából a plébániákon szétszórt történeti okmányokat is ennek keretében helyeztette el. Fölsorolja az 1191 kötetet és 5.16 köteget tartalmazó állomány 15 fondját. —• Semmitmondó és kezdetleges GARLATTI udinei érseki levéltáros fölolvasása az irodaigazgató föladatairól az egyházmegyei hivatal" és a levéltár viszonylatában. Ugyanerről beszélt PALESTRA professzor, de a levéltáros szemszögéből. A végső tanulság: az iroda rendszeresen és rendezetten évente adja át iratait, és a selejtezés közösen, óvatosan s értelmesen történjék. A levéltár és az iroda viszonyával szerzetes rendtartományi vonatkozásban foglalkozik BARTOLOMEO VIGNATO domonkos levéltáros. — FRANCESCO FERNÁNDEZ SERRANO saragozzai érseki levéltáros spanyol nyelvű előadásában az újabban egyre nagyobb szerephez jutó nemzeti püspökkari értekezletekkel kapcsolatban szükségessé vált új jellegű, élő levéltár kialakításáról szólt. Előadása második részében a püspöki, káptalani, székesegyházi, plébániai, szerzetesi levéltárak nemzeti keretben történő központosítása mellett szállt síkra. Érdekes beszámolót adott PÁSZTOR LAJOS, a Vatikáni Levéltár tudományos tisztviselője a levéltárosok 1964 szeptemberében Brüsszelben tartott V. nemzetközi nagygyűléséről. A nemzetközi értekezlet egyik tárgyköre a püspöki (egyházmegyei) levéltár volt. Az elhangzottakról GIUSTI tájékoztatta a résztvevőket. (A püspöki levéltárak: törvényhozás, szervezet, osztályozás.) Szinte mindenütt a megfelelő hely, személyzet és pénz hiánya jellemző rájuk. Mindenki megegyezik abban, hogy használhatókká kell tenni e gyűjteményeket. A rendezésnek és osztályozásnak egységes elvek szerint kellene végbemennie. Giusti röviden kitért a hasonló szintű protestáns levéltárakra is. — Az olasz központi állami levéltár fölügyelője, SANDRI a levéltárakra vonatkozó új itáliai törvényhozásról szólt szürkén és érdektelenül. — Anno VIII — IX. (1965—1966): E kötet az egyesület időközi működésének és a Bariban tartott hetedik nagygyűlésnek (1966) anyagát tartalmazza. A megnyitó előadásban ENRICO NICODEMO, Bari érseke a levéltárakról mint a holnap történelmének forrásairól beszélt. Szükséges lenne, hogy az egész papságot arra a meggyőződésre neveljük: a levéltárak rendezése és karbantartása a legfontosabb föladatok egyike és a papság súlyos kötelessége. Minden egyházmegyében és rendtartományban központi történeti levéltárat kellene létesíteni. Ez magába foglalná a káptalani, plébániai, lelkészségi, testvérületi levéltárak immár történetivé vált anyagát is, a származás elve szerint rendezve. — A nagygyűlés előadásai a különféle egyházi levéltárak anyaga rendezésének és osztályozásának szempontjaival foglalkoznak, bel- és külföldi levéltáraknak küldött kérdőívek tanulságai fölhasználásával. (Erről a kérdésről már a második nagygyűlés is tárgyalt, ld. a II. kötetről adott ismertetésünket.) ANGELO CICERI, a milánói dóm levéltárosa a kitűzött föladatot az egyházmegyei levéltárra vonatkozólag igen világosan, okosan oldotta meg. Szerinte annál tökéletesebb a beosztás, mennél jobban figyelembe veszi annak a közületnek szervezetét, amelyre vonatkozik. Tehát: annyi levéltári főcsoport, amennyi hivatal, természetesen egyenkint további alosztásokkal. Elvét a püspöki levéltárra nézve rövid, áttekinthető rendszerben be is mutatja. — A plébániák és a testvérületek (vallásos egyesületek) levéltára rendezéséről és beosztásáról GIUSEPPE RASPINI plébános tájékoztat. Igazában csak a trienti zsinat utáni anyag jön szóba, az előtte való annyira csekély. Először igen részletesen fölsorolja, mi mindennek kell lennie az említett levéltárakban az előírások és a haladó élet követelményei szerint, majd közli a kül- és belföldre szétküldött kérdőívekre kapott viszonylag kevés válasz tartalmát. A testvérületeknek külön levéltára nem volt, irataik a plébánián találhatók. Ezután részletesen adja a plébániai levéltár beosztásának tervezetét. — BASILIO PANDZIC, a Ferencrend főlevéltárosa a szerzetesrendek általános és tartományi főnöksége levéltárának osztályozó szempontjairól szól. Tapasztalatai és kérdőíveinek tanulsága alapján megállapítja, hogy e téren nem lehet szó egységes elvek szerinti beosztásról, hanem ez változik a különféle rendek jellege, körülményei, hivatása szerint. Különösen az új rendek térnek el jelentősen a hagyományos beosztástól. Levéltári egységeiket számok, és nem címszavak szerint osztályozzák. Fejtegetése végén a mindenképpen figyelembe veendő beosztási szempontokat hangsúlyozza. — Az egyes szerzetesházak levéltárának hasonló kérdéseit SIMEONÉ DELLA SACRA FAMÍLIA hittudományi és levéltárosképzős főiskolai tanár ismerteti. Kérdőíveire a szerzetes levéltárosok — a már idézett más egyházi levéltárosoktól eltérően — mintaszerű készséggel válaszoltak. A rendekben a levéltár megbecsülése és a közreműködés szelleme sokkal fejlettebb, mint a világi papságban. Viszont egyértelműen nehéznek mondják a válaszok egységes beosztás alkalmazását a rendek különböző természete miatt. Tanulmánya végén a szerző 11 oldalas közös és alapvető vázlatot ad az egyes házak levéltára megszervezésére. — DANTE BALBONI, a Vatikáni Könyvtár asszisztense az egyházi levéltáraknak a szertartási könyvek megőrzésében való szerepéről adott elő. A legbecsesebb régi darabok rendszerint a székeskáptalan levéltárában találhatók. Szerinte a Tridentinum utáni mise- és zsolozsmáskönyveknek is a levéltárban van a helyük, különösen a helyi vonatkozású részeknek. Ugyanide tartoznak a II. vatikáni zsinattal kapcsolatos liturgikus fordítások és rendelkezések. — A levéltárak legkorszerűbb fémállványokkal történő fölszereléséről előadást tartott egy erre a föladatra szakosított olasz nagyvállalat (Strafor Italiana)