Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Vanyó Tihamér: Archiva Ecclesiae, Anno I–XI. (1958–1968) / 178–182. o.

182 Folyóiratszemle . igazgatója. — A barii állami levéltár vezetője az intézmény fondjaival ismertette meg a gyűlés résztvevőit. — JOSIP BUTURAC zágrábi érseki levéltáros szerint a jugoszláviai katolikus egyházi levéltárak megfelelő szabályzat és levéltárosok hiányában nincsenek kellően rendezve. Sürgős szükség lenne közös statútum megalkotására és a zágrábi állami levéltárral együttműködve levéltárosképző tanfolyamok megszervezésére a nagyszemináriumokban. — Anno X—

XI. (1967—1968): E szám a Padovában összejött nyolcadik nagygyűlés anyagát közli a szokásos kiegészítő részekkel, a társulati beszámolóval, a tagok jelentősen megnőtt névsorával, az üdvözlő és záró beszédekkel. (Szerintünk az utóbbi részekre a szerkesztőség túlságosan sok teret pazarol.) A nagygyűlést megelőzte az egyházmegye papságának összejövetele. Ezen TISSERANT bíboros és GIUSTI vatikáni levéltári prefektus a levéltári érdeklődést és lelkiismeretet ébresztgette a hallgatókban. A kongresszusi megnyitóban GIOVANNI URBANI velencei bíboros pátriárka az egyházi levéltárak időszerű föladatairól beszélt. Többek közt sürgette karbantartásukat, lajstromozásukat, a valamennyi olasz plébániai levéltárra kiterjedő egységes csoportosítást, az. okmány- és iratanyag védelmét különösen egyházmegyei központi levéltárak kialakítása és a papság érzékének, tudásának fokozása által. — MARTINO GIUSTI az egyházi levéltárak helyzetével foglalkozott a II. vatikáni zsinat után. (Fokozott rendbentartás, személyi ellátottság, a kutatás előmozdítása, egyházmegyei levéltári megbízott kinevezése, helyi vagy esetleg nemzeti keretben levéltári bizottság létesítése, együttműködés a világi levéltárakkal.) A sorozat köteteiben közölt előadások egyik legtartalmasabbja Msgr PIETRO AMATO FRUTAZ tanulmánya. (Egy egyházmegye történetének forrásai). Célja a 17. században Ferdinando Ughellitől 9 kötetben megjelent, majd a következőben Nicolö Coletitől megújított 10 kötetes Itália Sacra korszerű köntösben való fölélesztése, de tágabb keretben s a mai kívánalmaknak megfelelő szigorúan tudományos módon. Ennek érdekében szükségesnek látja, hogy minden olasz egyházmegye készítse el a következőket: 1. a'X—

XI. századig terjedő forrásainak történeti kritikával ellátott jegyzékét; 2. az egyházmegyében levő valamennyi levéltár és könyvtár leírását; 3. a kéziratok, levéltári fondok, 17. század előtti plébániai regisztrumok kutatását szolgáló segédkönyveket. Szempontjait kitűnően tájékozott könyvészeti utalásokkal gyarapítva fejti ki. — GIULIO BATTELLI a kutatási időhatárnak IX. Pius haláláig (1878) történt kitolásával kapcsolatban fölmerülő komoly levéltárosi gondokkal foglalkozik. Az állami levéltárakhoz hasonlóan szükségesnek vél bizonyos korlátozást, továbbá a levéltáron kívül maradt anyag fölkutatását és visszavételét. Nagy nehézségként említi a rendkívül földuzzadt mennyiségű iratanyagnak kutatásra alkalmas előkészítését. Megokoltnak tartja a mikrofilmeknek az egyéni kutatás céljain túlmenő fölhasználása esetén bizonyos föltételek megállapítását. — ALBERTO VECCHI professzor a kereszténység története megírásában fölmerülő tapasztalatokról és távlatokról csekély értékű fdntoskodásait tárja elénk. — Többen rövid közleményekben foglalkoznak egyes államok (Itália, Ausztria, Jugoszlávia) egyházi levéltárainak a II. vatikáni zsinat után fölvetődő kérdéseivel. (Központosítás, nemzeti levéltárosi szövetségek létesítése, mikrofilmezés, a zsinati résztvevőkkel és a közvélemény visszhangjával kapcsolatos anyag egybegyűjtése.) Ausztriában jó az előhaladás, a központosítás már befejeződött. Vannak mintaszerű egyházmegyei és kolostori levéltárak, van egyházi levéltárosi munkaközösség, s a levéltárosok egyetemi képzettségűek. Jugoszláviában kedvezőtlen a helyzet, a szakszerű levéltáros-képzés még csak éppen elkezdődött. — DEMETRIO MANSILLA spanyol püspök a II. vatikáni zsinattal kapcsolatos püspökkari bizottságok munkájából származó új levéltári fondokról beszélt. FERNÁNDEZ CATÓN spanyol egyházmegyei levéltáros új egyházi törvényhozást lát szükségesnek az okmányok, a művészi értékek és vallásos népi szokások védelmére. Különösen szorgalmazza a plébániák bevonását ebbe a munkába, se célból 15 pontos kérdőívet is közöl. — WITOLD MALEY lengyel érseki levéltáros (Varsó) rövid tájékoztatása szerint a lublini katolikus egyetemen egyházi levéltári, könyvtári és múzeumi központ működik. Ezt a püspökök és rendfőnökök anyagilag támogatják. A központ évente átlag 640 oldalas tudományos kiadványt tesz közzé. Az egyházi levéltárosok nyolcadik nagygyűlésén Varsóból négy, a római lengyelek közül három tag jelent meg. — A helyi egyháztörténetírás ápolására Olaszországban a már fönnálló társulatok mellett az utolsó öt hónap alatt hat új alakult. Ezek egyikével, a padovai Egyháztörténeti Intézettel ismertet meg PAOLO SAMBIN, a helyi egyetem tanára. Az intézet Fonti e ricerche néven megjelenő sorozata szerkesztőbizottságának négy pap- és három világi tudós tagja van, köztük öt egyetemi tanár. A vállalkozás tartalomban és módszerben egyként szigorúan tudományos. — GÁBRIELÉ DE ROSA professzor hasonló, de tágabb körű — az egész Venetóra kiterjedő — intézménynek a közelmúltban történt megalakulását ismerteti. Célja a szóba jövő anyag fölkutatása, leltározása, megmentése és regeszták alakjában való közzététele. Az előadó különösen fontosnak tartja az egyházmegyei látogatások jegyzőkönyveinek és a limina-jelentéseknek rövidített alakban való kiadását. Vanyó Tihamér