Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Petneki Áron: Archeion, Vol. L. (1968), Vol. LI–LII. (1969), Vol. LIII–LIV. (1970) / 175–178. o.

FOLYÓIRATSZEMLE ARCHEION. Czasopismo naukowe poswiecone sprawom archivalnym. Organ naczelnej direkcji archiwov panstwowych. Warszawa. Vol. L (1968): Az ötvenedik, jubileumi számot a szerkesztőség ünnepi megemlékezése vezeti be: 1918-ban alakították meg a lengyel állami levéltárakat, s. 1927-ben indult meg a lengyel archivisztika tudományos folyóirata, az Archeion. — TADEUSZ MANTEUFFEL, a Levéltári Tanács elnöke részletesen elemzi az állami levéltárak ötvenéves munkáját, szerepét az ország életében, külön kiemelve a második világháború időszakát, amikor a levéltárosok is részt vettek az ellenállásban és a nemzeti értékek biztonságba helyezésében. A háború utáni fejlődést 1967-ig mutatja be. — MIECZYSLAW MOTAS közreadja az állami levéltárak létrehozásáról szóló dokumentumokat: 1918. július 31-én a Lengyel Királyság Régens-Tanácsa elrendelte az állami levéltárak felállítását, az ország függetlenségének elnyerése után, 1919. február 7-én pedig az államfő a minisztertanáccsal egyetértésben törvényerőre emelte a levéltárak megszervezését, életre hívta a Levéltári Tanácsot s rendelkezett az archívumokat érintő jogszabályokról is. — BLEOSLAW WOSZCZYNSKI a hadi levéltár életének első éveibe (1918— 1921) nyújt betekintést. Már az I. világháború alatt, 1915-ben létrehozták a Lengyel Hadi Levéltárat, amely elsősorban a központi hatalmak oldalán küzdő lengyel légiók archivális anyagát volt hivatva összegyűjteni, Lengyelország önállóvá válása után a Központi Hadi Levéltár (CAW) vette át ennek szerepét, kiszélesítette és pontosabbá tette a gyűjtőkört. — PIOTR BANKOWSKI az Archeion megszületését és a két háború közötti történetét írja meg. 1927 első napjaiban jelent meg Stanislaw Ptaszycki szerkesztésében, az Állami Levéltárak kiadásában a folyóirat. Első száma tulajdonképp még nem volt folyóirat jellegű, inkább az aktuális árchivisztikai problémákkal foglalkozó cikkgyűjtemény, amely elsősorban a frissen szervezett levéltárak seregnyi problémáját igyekezett elméleti vagy gyakorlati síkon megközelíteni. A háború kitöréséig 16 szám jelent meg, s időközben a folyóirat profilja csiszolódott, bővült. Nemcsak a hazai szakközönséget, de rezüméi és csereakciói révén a külföldi specialistákat is tájékoztatta. •— „Az archivisztika problémái" c. rovat Olimpia Staron cikkével kezdődik, melyben a beruházási dokumentáció szerepét vizsgálja a népgazdaságban és a tudományos kutatásban, egyben meghatározza ennek fogalmát: mindazoknak az adatoknak összessége, melyek részint a létrehozandó beruházás realizálását teszik lehetővé, részint a beruházás realizálása folytán jönnek létre. — ANDRZEJ JANKOWSKI és CZESLAW JESIONEK a levéltári anyag mikrofilmezéséről indítanak vitacikket, mely az Állami Levéltárak Főigazgatósága mellett működő Központi Módszertani Bizottság ülésén elhangzott referátumokat 'fejleszti tovább. — A „Levéltártudomány" rovat több érdekes közleményt tartalmaz. JÓZEF SZYMANSKI a krakkói vajdaság brzeskor járásában fekvő Wojnicz helység kézművességének történetét érintő levéltári anyagokat ismerteti* A városka első öt céhe már 1381-ben fennállott; több céh levéltári anyaga a XV. századtól a legutóbbi időkig megszakítás nélkül megvan. — ALINA SZTACHELSKA Bialystok város három megmaradt városi könyvét ismerteti, melyek a XVIII. század második feléből származnak. Szól a kéziratok forrásértékétől, egyben mutatványt is közöl; egy 1745-ös földesúri instrukciót a város tanácsához, mely csak az említett könyvekben maradt fenn másolatban. — CZESLAW SKOPOWSKI a poznani állami levéltár százéves történelmének kiadott és kiadatlan forrásairól ad áttekintést, közli a levéltár forráspublikációinak és a levéltárosokról megjelent cikkeknek s életrajzoknak bibliográfiáját. — HERMÁN RAPPAPORT beszámol az egykori varsói főkormányzó rendőri ügyekkel foglalkozó helyettese által 1897—1917 között kiadott aktáknak 1964-ben a Szovjetunióból történt visszaszállításáról, egyben felhívja a figyelmet a dokumentumoknak a lengyel munkásmozgalomra vonatkozó nagy forrásértékére. — HELÉNA ZAJACOWA a hivatal- és kancelláriatörténeti rovatban a wieliczkai bányászbíróság 1786—1855 közötti működését elemzi, fontos adalékokat szolgáltatva a Krakkó környéki sóbányászat és a galíciai hivatalszervezés történetéhez. A bányászbíróság feladatkörébe tartozott a bányászati lelőhelyek kutatásának engedélyezése, az engedélyek meghosszabbítása, a feltárások engedélyezése, a kitermelt ásványok vizsgálata, de az adók, számlák, a céh pénztárak, ala-