Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Petneki Áron: Archeion, Vol. L. (1968), Vol. LI–LII. (1969), Vol. LIII–LIV. (1970) / 175–178. o.

176 Folyóiratszemle pítványok, ispotályok ellenőrzése és a bányászok fegyelmi ügyei is. — STANISLAW NAWROCKI a svéd állami levéltárak szervezetéről és tevékenységéről tájékoztat, egyben részletes információt nyújt azoknak, akik a svéd levéltárakat használni kívánják. — STEFAN KRZYSZTOF Kuczyáski a Public Record Office, Anglia központi levéltára történeti múzeumát mutatja be, ahol a legérdekesebb források eredetiben vannak kiállítva a nagyközönség számára. — Vol. LI. (1969): A harmadik lengyel Levéltári Hét alkalmával PIOTR BANKOWSKinak 1968. október 22-én elhangzott ünnepi megnyitóbeszéde került a folyóirat első helyére. A szónok, egyben az Archeion szerkesztője méltatta a fél évszázada újjászületett lengyel levéltárügyet, kihangsúlyozva annak fejlődését 1945 után. — „Az archivisztika problémái" c. rovat KAZIMIERZ ARLAMOWSKI cikkét közli a levéltári fond-töredékekről, illetve ezek feldolgozásának elméletéről és gyakorlatáról; elsősorban a przemysli Állami Levéltárban végzett munkája tapasztalatát szűri le. Hiányolja viszont, hogy a téma nem került feldolgozásra a Lengyel Levéltári Lexikonban. — CZESLAWA OHRYZKO-WLODARSKA megjegyzéseket fűz STANISLAW NAWROCKinak az Archeion XLVL számában megjelent cikkéhez, amelyben az idegennyelvű levéltári fondok címadását tárgyalja. Ez a probléma főleg Lengyelország újkori történetének forrásait érinti, melyeknek jelentős része német vagy orosz nyelvű. A szerző síkraszáll a fondcímek lefordítása mellett, hogy a kutatók könnyebben kezelhessék a levéltári mutatókat. —• STANISLAW NAWROCKI a vajdasági hivatalok 1945 és 1950 között kibocsátott aktáinak levéltári íendezését taglalja. Ezek a források azért lényegesek, mert a szocializmus építésének kezdeti időszakához nyújtanak megfelelő adalékokat. Sajnos igen sok hiány jelentkezik a néhol teljesen széjjelszóródott anyagban. — Három hozzászólás található M. BANDURKA A járási levéltárak szervezetének és munkájának problémái c. cikkéhez (Vol. XLVIIL). ELZBIETA SKALINSKA-DINDORFOWA és BOGUSLAWA CZAJECKA a járási levéltárak feladatait részletezi az oswiecimi járás levéltárának munkája alapján. Az üzemek, hivatalok aktaselejtezésének ellenőrzése mellett tudományos-ismeretterjesztő és bibliográfiai munkát is végeznek a levéltárosok. ZOFIA RACZKA a járási levéltárak szükségleteit írja meg: hiányzanak a központi utasítások az akták fontosságára nézve, a járási levéltáraknak jobban felszerelt könyvtárakra van szükségük. Végül JÓZEF GRZYBEK a járási levéltárak tudományos munkájának és felügyeleti tevékenységének megszervezéséről ad tájékoztatást. — A „Levéltártudomány" rovat MARCELI KOSMAN tanulmányát közli Witold litván nagyfejedelem latin nyelvű okleveleiről. A latin nyelvű oklevélkiadás Litvániában a XIV. század végén lett komolyabbméretű, amikor megkötötték az uniót Lengyelországgal és a kereszténységet általánosan felvették. Witold nagyfejedelem (1352 körül—1430) oklevelei, melyek elsősorban birtokadományozásokat tartalmaznak, diktátumukat, formulájukat tekintve Jagelló Ulászló kancelláriájának erős befolyása alatt állottak, ámbár az óorosz gramoták (oklevelek) formulái is hagytak nyomot rajtuk. Ezenkívül érdekességük az okleveleknek, hogy a nagyfejedelem közvetlen intenciói alapján készültek. — MARIA STANKOWA részletesen leírja a Szovjetuniótól visszakapott levéltári anyagok között lelt XV. századi Lublin környéki összeírásokat, vajdasági dekrétumokat, bírósági jegyzőkönyveket tartalmazó forráscsoportot, amelyet ma a lublini Állami Vajdasági Levéltárban őriznek. A cikk végén részletes mutatót ad a kutatók részére. — KAROL GÓRSKI a lengyelországi latin írás fejlődését mutatja be a XVI— XIX. században, példákat hozva az olasz, francia, angol duktus térhódítására. —BOLESLAW WOSZCZYNSKI az 1926-os májusi eseményekre, vagyis Pilsudski varsói fegyveres államcsínyére vonatkozó levéltári forrásokról számol be, melyek a Varsói Központi Katonai Levéltárban találhatók. — BRONISLAW TÚRON az 1968-ban elhunyt KAROL MALECZYNSKI professzorról, Szilézia történetének kutatójáról, a boroszlói egyetem egyik megszervezőjéről emlékezik meg, kiemelve az archivisztika területén szerzett érdemeit és széles körű forráskiadási tevékenységét^— A hivataltörténeti rovatban JANINA ZABOROWSKA tanulmánya jelent meg a varsói orosz kormányzóság kancelláriájának felépítéséről, történetéről és kiadványairól 1866 és 1917 között. Közli az 1860 és 1867 között működött speciális kancellária (oszobaja ícancelarija aktáinak és a titkos referátumoknak tartalmi kivonatát. Á források rendkívül érdekesek a varsói munkásmozgalom szempontjából — JERZY JENSZ a Rigában működő Lett SzSzK Központi Állami Történeti Levéltára történetét, a benne őrzött anyagokat ismerteti, melyekben igen sok adalék található a lengyel történelemhez. — TERESA ZIELINSKA a magánlevéltárak problematikájának tükröződését vizsgálja — elsősorban módszertani szempontból — az NDK és NSZK szakirodalmában. — ANDRZEJ TOMCZAK a lengyel archivisztikai bibliográfia tervét ismerteti, amelynek megjelenése már igen esedékes volna. Függelékként adja a készülő mű teljes szerkezeti vázlatát. — MARIA BRZOZOWSKA-JABLONSKA beszámol az írott emlékek konzerválásával foglalkozó nemzetközi irodalom fontosabb kiadványairól. •— KAROL MÓRAWSKI tollából recenzió jelent meg A Károlyi-család nemzetségi és fóti levéltára (Bp. 1963) c. műről; ugyanő ismerteti a Levéltári Szemle 1967-es évfolyamát. — Vol. LII. (1969): Az Archeion szerkesztősége, valamint LEÓN CHAJN, az Állami Levéltárak főigazgatója köszönti a huszonöt éves népi lengyel állam fennállását és méltatja a levéltárügy szerepét a felszabadulás óta. — IRENA JURKIEWICZOWA az opolei levéltárban levő Jegújabbkori akták állagmegőrzésének, rendelkezésének problémáiról ír.