Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára egyes adatainak gépi segítséggel történő feldolgozása / 3–32. o.

18 Borsa Iván egyes alkorszakok iratforgalmának vizsgálatához, figyelembe véve természetesen a sajátosan kialakult forrásbázis adta korlátokat. 4. A gép arra a kérdésre is választ fog adni, hogy 1000 és 1526 között az egyes évekből hány oklevélszöveget tartalmaz a Diplomatikai Levéltár. De ezt a kérdést részletezve is fel lehet adni, éspedig úgy, hogy az egyes oklevélkibocsátói kategóriákban (király, nádor, érsek, püspök, közjegyző, magános stb.) az egyes években hány oklevélszövegünk van. 5. Az oklevélkibocsátók szerint készült segédlet alkalmas volna arra, hogy segítségével levéltáros ellenőrizze és kiegészítse a Mohács előtti archontológia adatait. — Ennek az ellenőrzésnek a során a talált archontológiai rendellenességek vizsgálata arra az eredményre is vezethetne, hogy az időrendi mutatólapon akár a keitezési, akár az oklevélkibocsátó rovatban téves adat szerepelt, amit természetesen korrigálni kell. 6. Arra a kérdésre is kaphatunk a géptől választ, hogy egész korszakunkban vagy tetszés szerint megalkotandó alkorszakokban (esetleg évenként) hány januári, hány februári stb. oklevél szövegünk van. Ha ezt a kérdést ugyancsak oklevélkibocsátói kategóriákra bontva tesszük fel, megállapíthatjuk, hogy az oklevélkibocsátásban — az egész középkori magyar írásbeliségben — milyen szezonális jelenségek mutatkoznak. 7. Egyes territoriális méltóságok és hatóságok (erdélyi vajda, horvát, szlavón, dalmát, macsói stb. bán, várnagyok, megyék, városok, hiteleshelyek) adatsorai bizonyos territoriális vizsgálatokat is segítenek. Ezeket az adatokat az időadatokkal kombinálva egyes területek írásbeliségének kialakulására, a fennmaradt források menynyiségére kaphatnánk adatokat. — Megjegyzendő, hogy ez esetben a nagy számok törvénye nem érvényesül olyan kifejezően, mint az előző pontokban megjelölt esetekben, mert a helyi levéltárakban fennmaradt, többnyire helyi jelentőségű okleveles anyag adatait nélkülözni fogja. 8. Ha a territoriális vonatkozású adatsorokat a régi levéltári jelzetekkel kombináltan vizsgáljuk, adatokat kaphatunk az egyes fondok és állagok, vagy állagrészek területi vonatkozásaira a további évszázadok vonatkozásában is. 9. Mindezek a vizsgálatok, továbbiakkal kiegészítve esetleg megkönnyíthetik olyan tanulmány elvégzését, amelynek eredményeképpen tudományos megalapozottsággal lehet majd kiválasztani a Diplomatikai Levéltárnak azt a néhány ezer oklevelét, amely egy későbbi reprezentatív jellegű gépi adatfeldolgozás alapja lehet. Az így kiválasztott oklevelek valamennyi adata kidolgozandó rendszer szerint kigyűjtendő volna, majd a nyert adatokat gépi segítséggel sokoldalúan fel kellene dolgozni. Feltehető, hogy az így kapott eredmények, ez az újszerű forráskezelés új eredményeket hoz majd a medievisztika számára. Mindenesetre alkalmas lesz arra, hogy megmutassa, milyen módszer lenne a legmegfelelőbb a teljes Diplomatikai Levéltár — vagy a Mohács előtti teljes magyarországi levéltári forrásanyag — adatainak gépi segítséggel történő kutatásához. (E lehetőségre Vörös Károly volt szíves felhívni figyelmemet.) 10. A jelen tanulmányban felvázolt rendszert ki lehetne egészíteni a nyomtatásban megjelent oklevelek adataival is. Vagyis a publikált okleveleknek lényegében azonos adatait (keltezés, kibocsátó, levéltári jelzet) kellene azonos módon kigyűjteni. Az azonosító szám helyébe a publikáció adatai (cím, kötet-"és lapszám) kerülhetnének. Gépi munkával egymás alá lehetne íratni a publikált oklevelek adatsorai közül azokat, amelyeknek két adata (keltezés és kibocsátó) azonos a Diplomatikai Levéltár valamelyik oklevélszövegének megfelelő adataival. Levéltárosi munkával kellene azután el-