Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - IRODALOM - Bogdán István: Pál-Antal, Alexandru: Date referitoare la istoricul morilor de hírtie din Ciuc. (Extr. Studii şi Materiale, 1967) Tîrgu Mureş, 1967. / 174

174 Irodalom szólók különösen is át-meg átszőttek koruk uralkodó politikai és ideológiai viszonyaitól — a forráskiadványokban ily módon elhelyezett dokumentumok nagyonis menthetetlenül már a tükröztetett kor későbbi megideologizáltságát is tartalmazzák. Ezt a történész-szakember megfelelő forráskritikai érzékkel és tudással természetesen többé-kevésbé számításba is veszi, s értékének megfelelően kezeli. De mit tehet az érdeklődő, művelt nagyközönség, amelyik akárha éppen egy forráskiadványon keresztül szeretné a történeti valóságot megismerni? A csongrádiak kötete még égy látszólag formai, valójában nagyonis tartalmi kérdést vet fel. Ez pedig a dokumentumok tematikai csoportosításának elve. Megint didaktikai, nevelési célok és szempontok kerekedtek felül, amikor a szerzők így döntöttek. A legnagyobb problémát abban látjuk, hogy az egyes tematikai egységekben újra és újra a kezdetekig visszamenő forrásközlés nem engedi szinkronban láttatni a megye történelmét, a történelmi folyamatot alkotó, az életnek természetesen különböző szféráiban (gazdaság, közigazgatás, politika, kultúra stb.) jelentkező, de egymással elszakíthatatlan kölcsönhatásban, összefüggésben levő, egymás mellett felbukkanó egyes jelenségeit. Mesterségesen szétszabdalja őket. S a másik veszély: a megállapított fejezet-címek (amelyek kénytelen-kelletlen már — éppen az eddigiekben nem a lehető legszélesebb, valóban országos kiterjedtségű forrásanyagra támaszkodó — ún. „országos" történetírásunkban megfogalmazott általánosításokra támaszkodnak, sok esetben abból ihletődnek) esetleg nem a megye történetét legjobban magán hordozó anyagra épített általánosítások. De ha még azok is, akkor is fennáll a „sugalmazás", a prekoncipiálás veszélye, az előre elképzelt fejezet-címhez való forráskeresés távolról sem tudományos módszereken alapuló eljárásának lehetősége. Ez a veszély pedig két irányban is káros. Káros lehet a helytörténeti forráskiadvány általunk már a korábbiakban megjelölt legfontosabb funkciójának realizálódásában: a tudományos hely történetírás felvirágzásában, s veszélyeztetheti ugyanakkor a nem szaktörténész olvasóközönség valósághű történet-képének kialakulását is. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy itt a forráskiadásnak ez ellen a módszere ellen hadakozunk elsősorban, s nem konkrétan a csongrádi kötet ellen. De el kell mondanunk, hogy ezek azok a szempontok, amelyek miatt e nagyszabású vállalkozást, s egyébként hallatlan értékes, ízléses kiállítású kötetet szaktudományos szempontból nem tudjuk első helyen említeni. Mert véleményünk szerint is óriási szerepük van ezen évfordulós helytörténeti dokumentumköteteknek a szocialista politikai tudat formálásában, s valóban hatalmas propaganda erőt is jelentenek a tudatformálás terén. De mély meggyőződésünk az is, hogy a helytörténeti munkálkodás a maga tudományos eszközeivel kell hogy víjja a maga küzdelmét, mert nincsen jobb propaganda az igazi tudománynál. Befejezésül szeretnénk még megemlíteni, hogy a négy kötet szerzői a forrásanyag használatát általában az iratanyag tárgyára utaló regeszták, az iratok keletkezéséről, az ügyek elintézéséről szóló forráskritikai jegyzetek, bizonyos magyarázó szövegek, valamint különböző mutatók (földrajzi, név- és tárgymutatók) közlésével igyekeztek megkönnyíteni. Ebből a szempontból legsikerültebbnek,. legszakszerűbbnek a Borsod és a Győr-Sopron megyeiek kötete bizonyul. Stier -Miklós PÁL - ANTAL, ALEXANDRU DATE REFERITOARE LA ISTORICUL MORILOR DE HÍRTIE DIN CIUC Tîrgu Mures, 1967. 13 p. 8 t. (Extr. Studii si Matériáié, 1967.) Az erdélyi papírtörténethez szolgáltat adalékot e kis tanulmány, amelyik két eddig csak létezéséről ismert papírmalom sorsáról libbentette fel a feledés fátyolát. Az 1832-ben létesített csíkszentmártoni és az 1836-ban alapított csíkszentkirályi papírmalmok jó két évtizedének eseményeit vázolja fel a szerző levéltári források alapján. Az alapítás és üzemvitel körülményeinek, nehézségeinek feltárása után a nyersanyagbeszerzés módját, a malmok papírjait (fajtáit, minőségét), a termékértékesítést, a papírkészítők létszámát, fizetését, munkakörülményeit ismerteti ez időközből, természetesen csak akkor, amikor felkutatott forrása erre lehetőséget adott. A malmok későbbi történetére csak röviden utal, s megemlíti, hogy a 90-es években szüntették be működésüket, nem állván a harcot a kapitalizmussal és a papírgyártással. — Német s orosz rezümé után bemutatja a malmok egyik bérleti szerződésének hasonmását, valamint a szentmártoni papírmalomnak 5, a szentkirályinak 1 vízjelét. Mivel a szerző célja csupán adatközlés volt, megelégedhetünk a dolgozat nyújtotta eredménnyel,. annál is inkább, mert törekedett a jelentősebb témakörökre felvilágosítást adni. Reméljük, hogy a hiányzó részletekre és időközre tovább folytatja a kutatást, így e két papírmalom történetét egészen is megismerhetjük majd. Bogdán Istvám