Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - IRODALOM - Bendefy László: Allgemeine Bibliographie des Burgenlandes. VIII/1. Teil: Ulbrich, Karl: Kartenwerke. Eisenstadt, 1970. / 168–170. o.

170 Irodalom a szabadságharc leverése utáni időkben, 1850-től kezdődően következett be; Ausztriában azonban sokkal korábban vette kezdetét. A két ország földrajzi helyzete és politikai összetartozása kölcsönösen hatással volt fejlődésmenetükre. Ulbrich művének tanulmányozása az ausztriai viszonyok jobb megítéléséhez nyit utat, s ezért kétségtelenül szélesbíteni fogja kutatóink ismereteinek körét. A IV. csoport 124 lapon és 206 fő tételszám alatt kb. 600 térkép leírását adja. Az ebben a csoportban felsorolt térképek elsősorban vagy esetleg kizárólag osztrák területekre vonatkozó kartográT fiai alkotások. Az V. és VI. csoport 108, illetve 36 oldalon 302, illetve 111 fő tételszám alatt összesen kb. 550 térképet foglal magába. Ebben a két csoportban a Burgenlanddal határos alsó-ausztriai, illetve stájerországi területek térképeit gyűjtötte össze a fáradhatatlan szerző. Az anyag — a szűkre szabott eszmei csoportkerethez képest — feltűnően színes, sokrétű és gazdag. Nálunk különösen a geográfusok és a hidrográfusok érdeklődését fogja felkelteni. A 75 oldal terjedelmű VII. csoport kizárólag a mai és a történeti Magyarország térképeinek leírását tartalmazza. 494 fő tételszámon kb. 2000 térképművet ismertet. Mivel a szerzőt semmiféle politikai meggondolás sem köti, olyan térképek ismertetésére is sor kerül ebben a fejezetben, amelyekről a fiatalabb kutatónemzedék még csak nem is hallott. Fiatal történészeink szívesen foglalkoznak a két világháború közötti idők politikai történetének elemzésével; ezért Ulbrich térkép-katalógusának ez a része munkájukhoz komoly segítséget adhat. A 250 oldalt és 780 fő tételcímet számláló VIII. csoport Burgenlanddal és Nyugat-Magyarországgal foglalkozik. A kb. 3500—3800 térképet magába foglaló rész az utolsó oldalt leszámítva, tulajdonképpen tisztára magyar kartográfiai anyagot tartalmaz. Nagy érdeme a szerzőnek, hogy ebben a fejezetben ismertette az Országos Levéltárban őrzött Esterházy családi levéltár térképeinek burgenlandi vonatkozású anyagát. Ez a csoport — figyelembe véve az általam fentebb mondottakat — még lényegesen bővíthető lett volna. Az is igaz azonban, hogy az e fejezetben bőven feltűnő, burgenlandi levéltárakból idézett Batthyány-térképanyag lényegesen szélesbíti a XVII—

XVIII. századi nyugatmagyarországi viszonyokra vonatkozó ismereteinket. Összegezve az előadottakat: a magyar kartográfiai és műszaki-történeti irodalomnak igen nagy nyeresége Ulbrich dr. burgenlandi térképészeti bibliográfiája. A feldolgozás módja korszerű és számos vonatkozásra kitérő. Az annotációk mértéktartó terjedelműek és a lényegre törők. A leírás módjában egyéni rendszert vezet be, de azt következetesen alkalmazza. Ha ezt megszokta az olvasó, könnyen eligazodik benne. Mindenesetre türelmetlenül várjuk a mű II. kötetét, mert az első csak a név- és helynévmutatók megjelenése után válik teljes értékűvé. (Használata mutatók nélkül eléggé körülményes.) A mű szerkesztői munkájával kapcsolatban két megjegyzésünk van. Egyik az, hogy a térképek korát jelző évszámot félkövér betűtípussal kellett volna szedetni. így az évszámokat minden esetben keresni kell. Másik észrevételünk az, hogy szívesen vettük volna, ha a szerző a régi mértékrendszerben készült térképeknél az eredeti mértékarányt is közölte volna. Neki, aki a régi hossz- és területmértékek egyik legkiválóbb, európai hírű tudósa, ez nem jelentett volna különösebb fáradságot, így azonban nem egy esetben zavarban vagyunk. Mit gondoljunk például Castaldinak a 368. sz. 1566-ban készült térképéről (Monarchie u. Nord-Balkan), amelynek méretarányát 1:1 750000 ±15%nak adja meg a szerző. Mi e térkép eredeti mértékaránya, l" = 6mfd vagy 1" = 6 1/4 mfd? Egyik esetben a méretarány 1:1 728 000, a másikban 1:1 800 000. A közölt mértékarány leghamarább az l"=24300öl összefüggésnek felelne meg, de ezt nagyon ritkán (talán sohasem) alkalmazták. Az anyagkezelésnek ez a módja az egyébként példásan szép és eléggé nem becsülhető munkának egyetlen hiányossága. A kismartoni tartományi intézmények a kiadási költségek tekintetében, valóban minden áldozatot vállaltak. A kismartoni M. R. Rötzer-nyomda. teljesítménye pedig nemcsak a mű tipográfiai formájára és az anyag elrendezésére vonatkozóan, hanem az idegen, köztük a nagyon sok magyar szöveg szedését illetően is minden elismerést megérdemel. A sajtóhibák jegyzéke alig több, mint fél oldalra terjed. így tehát a szerzőnek, kiadónak és a nyomda érdemes dolgozóinak őszintén gratulálunk. Ez a pompás mű valóban alkalmas a két ország tudományos kutatói közti kapcsolatok elmélyítésére! Bendefy László