Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - IRODALOM - Bendefy László: Allgemeine Bibliographie des Burgenlandes. VIII/1. Teil: Ulbrich, Karl: Kartenwerke. Eisenstadt, 1970. / 168–170. o.

Irodalom 169 tételt sorakoztat fel az ünnepi kiállítású munkában, amelyből a most megjelent kötet a 4912 térkép adatait tartalmazza. A mű beosztása a következő. I. Atlaszokban, könyvekben és mappákban megjelent térképek történeti időrendi bontásban. Ezt az időrendet a mű a továbbiakban is megtartja, ezért e helyütt közlöm: 1. kezdettől 1709-ig; 2. 1710—1781; 3. 1782—1843; 4. 1844—1879; 5. 1880—1918; 6. 1919—1967. II. Németország és Közép-Európa térképei. III. Az egykori monarchiáról készült térképek. IV. Ausztriai térképek. V. A Burgenlanddal határos alsó-ausztriai vidékek térképei, VI. A Burgenlanddal határos stájerországi vidékek térképei. VII. Magyarország és a dunai térség térképei. VIII. Burgenland és Nyugat-Magyarország térképei. Még mielőtt a tulajdonképpeni tárgyára térne, szükségesnek látta a szerző, hogy a térképeken található különböző nyelvű felírásokat és rövidítéseket betűrendes szószedetbe gyűjtse össze. Majd az alábbi csoportosításban bőséges összefoglalást nyújt a fontosabb régi mértékekről. Ezek: 1. földrajzi mértékegységek; 2. történeti hosszmértékek (osztrák, német, magyar, francia és a közös osztrák—magyar mértékek); 3. a Ferenc császár-korabeli kataszteri mértékek; 4. az új osztrák kataszteri felmérés mértékegységei és vetületei; 5. a mértékrendszer; 6. az osztrák magasságmérések nulla-pontja. Végül kimerítő tájékoztatást nyújt a szerző a feldolgozott térképekre, azok szerzőire, történetére, kiadásuk körülményeire, készítésük módjára stb. vonatkozó irodalomról, amelyet azonban részletesen csak a most nyomdában levő kötetben ad közre. Lássuk ezek után a részleteket! Az I. csoport 112 alapszámmal, 134 oldalon (10 oldal átlagából számítva) kb. 935 térképet ismertet. Minden csoportot kb. féloldalas tájékoztató leírás vezet be, majd keletkezésük, illetve kiadásuk szigorú időrendjében következnek a térképek. Már a legelső tétel kellemesen lep meg bennünket: a szerző a Peutinger-táblának eredeti példánya mellett, csakis a német kiadócégektöl származó hét különböző facsimile kiadását sorolja fel, s akkor még a Kinauerféle, 1970-ben megjelent nagyon jó, színes reprodukciót és leírást nem is említi. A herefordi világtérkép 3, az ebstorfí 2 tételben szerepel. E néhány példából megítélhető a mű felépítésének alapelgondolása és gondos aprólékossága. Minket e fejezetből gyakorlatilag legjobban az 1919—1967 között keletkezett térképek csoportja érdekel. 78 oldalon közel 500 térképről van szó. Olyan, a burgenlandi tartomány megalakulása után készült térképek tömegéről, amelyekről ezideig senkinek még csak megközelítő áttekintése sem volt,, sem osztrák, sem magyar részről. Aszóban forgó térképeknek jó fele ugyanis magyar szerzőktől való magyar sajtótermék. Sok közöttük a tematikus-, elsősorban a földtani térkép. Ez a felsorolás annyira alapos és bőséges, hogy — magyar részről — aránylag kevés munkával ki lehetne és ki is kellene egészíteni. Nagyon megérné a fáradságot. A II. csoport 85 oldalon, 253 alapszámmal, kb. 600 térképet sorol fel. A rövid bevezetőben külön kiemeli a szerző, hogy magyar vonatkozásban Szombathely, Kőszeg, Sopron és Pozsony körzeteiről készült térképekre különös gondot fordított. Elgondolkoztató, mi késztette a szerzőt arra a nagyon fáradságos útra, amely végül is KözépEurópa (részben még a Balkánt is ideértve) régi és újabb térképeinek összegyűjtését eredményezte, noha Burgenland némelyiken még csak ki sem rajzolható. Fáradságos és nagy értékű munkát végzett el. Hazánk területét illetően ma Ulbrich ár. anyaga a leggazdagabb gyűjtemény a XVII—

XIX. századi térképekről. Itt is ugyanaz a probléma merül fel; annyira gazdag és sokrétű előmunkálattal rendelkezünk, hogy valóban eljött az ideje annak, hogy összeállítsuk hazánk (és a szomszéd államok) török-kori illetve XIV—

XVIII. századi térképeinek lehetőleg minél teljesebb katalógusát. Egy katalógus vagy egy bibliográfia sohasem tekinthető befejezett egésznek. Mindig kerülnek elő újabb darabok. Ez a körülmény azonban ne legyen hátráltatója a munka megkezdésének! A III. csoport az egykori monarchia térképeiről ad számot: 98 oldalon, 180 fő tételszámon, kb. 700 térkép leírását tartalmazza. E térképek közül nagyon sok megtalálható több gyűjtemény anyagában is. Ulbrich művének nagy érdeme, hogy nemcsak ez esetben, hanem a 4912 tételen végig: közli mindazoknak a magyar és osztrák gyűjteményeknek a jelét, ahol e ritka térképek fellelhetők. A felsorolt térképek zöme azonban nem régi, hanem 1844 utáni alkotás. Ezt és a további fejezeteket a legkülönbözőbb irányban dolgozó kutatók nagy haszonnal forgathatják. Még a mi, a bécsi gyűjteményekénél szegényebb térképgyűjteményeink anyagában is feltűnő, hogy az abszolutizmus korszakában milyen hirtelen teljesedik ki a műszaki és gazdasági élet. Ez Magyarországon csak