Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - IRODALOM - Bendefy László: Allgemeine Bibliographie des Burgenlandes. VIII/1. Teil: Ulbrich, Karl: Kartenwerke. Eisenstadt, 1970. / 168–170. o.

168 Irodalom ALLGEMEINE BIBLIOGRAPHIE DES BURGENLANDES VIII/1. Teil: Ulbrich, Kari: Kartenwerke Eisenstadt, 1970.

1—XLIV, 1—994 1. (Burgenlándisches Landesarchiv und Burgenlandische Landesbibliothek) A kismartoni tartományi levéltár és könyvtár kiadásában, a „Burgenland általános bibliográfiája" 8. részeként, egy közel 1040 oldalra terjedő annotált térképkatalógus jelent meg. Bátran mondhatjuk : a legnagyobb szabásúnak Ígérkező munka a maga nemében nemcsak burgenlandi vagy osztrák, hanem minden bizonnyal európai vonatkozásban is. Szerzője dr. Kari Ulbrich, oki. mérnök, udvari tanácsos, a Bundesamt für Eich- und Vermessungswesen általános geodéziai osztályának vezetője, a kismartoni tartományi levéltár állandó külső tudományos munkatársa. A szerző kitűnő tanulmányai és mértéktörténeti kutatásai alapján nagyon jól ismert Magyarországon. Heteket és hónapokat töltött Budapesten, hogy megismerje és feldolgozza a magyar levél- és térképtárak megfelelő anyagát a nemrég megjelent bibliográfia számára. Tudós alapossággál mélyült el a kutató munkába, és a feldolgozás tökéletességének érdekében még valamelyest magyarul is megtanult. Az az 1040 oldalas, pompás kiállítású mű, amely már elhagyta a sajtót, a VIII. résznek csak az első fele: a Burgenlandra vonatkozó térképi anyag számbavétele. A jelenleg nyomdában levő második rész tartalmazza a tervek bibliográfiáját, a szakirodalmi tájékoztatót és a különféle mutatókat. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezzel a bibliográfiával Ulbrich dr. legalább akkora szolgálatot tett a magyar földrajzi- és kartográfia-történeti kutatásnak, mint saját hazájának. Tartalma bennünket legalább olyan mértékben érint, mint a burgenlandiakat. Kiviláglik ez abból, ha röviden áttekintjük a mű tartalmát, hogy azután rátérhessünk annak elemzésére. Már maga a római számokkal megjelölt 44 oldalas bevezetés is igen értékes tanulmány. Mindenekelőtt a szerző felsorolja, milyen levéltárak, könyvtárak, múzeumok és magángyűjtemények anyagát dolgozta fel bel- és külföldön, vagyis hazánkban. Bennünket elsősorban a burgenlandi gyűjtemények érdekelnek. A kiadást vállaló és gondozó tartományi levéltáron, könyvtáron és múzeumon kívül a felsorolásban csak Kismartonból további négy gyűjtemény szerepel. Ezek: a Haydn-múzeum, a Wolf-múzeum, a kismartoni városi levéltár, valamint az Esterházy hercegi levéltár. Az utóbbi, 220 évvel ezelőtt alapított gyűjtemény térképekben, de különösen iratanyagában rendkívül gazdag. Anyaga magyar köz-, had-, művelődés- és gazdaságtörténeti vonatkozásban is majdnem ismeretlennek, de mindenesetre kiaknázatlannak mondható. Műszaki és kartográfiai szempontból magyar tudományos kutató még egyáltalában nem nézhette át. A németújvári Batthyány-levéltár anyagában Iványi Béla a körmendi Batthyány-Strattmann László herceg ajánlásával némileg tájékozódott, de az anyag publikálása a herceg és Iványi halálával elmaradt. A magyar származású és vonatkozású anyagról Ulbrich dr. — sajnos — nem sok jót közöl. A kismartoni Esterházy-levéltárban szerinte ezernél több kéziratos térképet őriznek. Ez a gyűjtemény annyira rendezetlen, hogy a térképek feldolgozása nem volt lehetséges. Ugyanez a helyzet a németújvári DraskovichAevéltárrsd, melynek ugyan igen gazdag uradalmi, illetve gazdaságtörténeti írott és térképi anyaga van, de rendezetlensége miatt teljesen hozzáférhetetlen állapotban. Szerző javaslatot tesz e kincsesbányák mérhetetlen anyagának rendezésére és feldolgozásának módjára, amiben —• kétségtelenül — a kismartoni illetékes szerveknek kellene a legtöbb segítséget nyújtaniuk. Nem hallgathatom el azonban véleményemet: ebből a munkában a sokoldalúan képzett magyar kutatóknak is részt kellene venniük. Ez — burgenlandi vonatkozásban — 1000 éves közös történelmi hagyatékunk felderítésének és feldolgozásának egyetlen helyes módja s egyben az egyetemes tudomány érdeke! A felkeresett magyarországi gyűjtemények sorában a szerző hármat említ: a Magyar Országos Levéltárat, az Országos Széchényi Könyvtárat és az utóbbinak a térképtárát. Sajnálatos, hogy néhány további fontos magyar közgyűjtemény térképi- és tervdokumentációjának feldolgozására nem kerülhetett sor. Ezek: a Magyar Állami Földtani Intézet könyvtára és térképtára; a budapesti Hadtörténeti Múzeum és Levéltár, a Sopron megyei levéltár és a Magyar Tudományos Akadémia térképtára; de még ide sorolhatnám — különösen a Fertő-tó vonatkozásában — a győri Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság gazdag térképgyűjteményét is. Azonban még így is hihetetlenül gazdag anyagot dolgozott fel Ulbrich dr. jelen bibliográfiájában: 4912 térképről, 4574 tervről és 554 szakirodalmi adatról ad benne számot. Összesen tehát 10004