Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára egyes adatainak gépi segítséggel történő feldolgozása / 3–32. o.

A MOL Diplomatikai Levéltára egyes adatainak gépi feldolgozása 17 kiegészítik, tökéletesítik a meglevő segédletrendszert. Ha ezeket a feladatokat (pl. időrendi mutató ellenőrzése, kiadói mutató hiányainak pótlása, végleges fond- és állagjegyzék elkészítése) hagyományos módon kívánnák elvégezni, ennek munkaigénye lényegesen, bizonyára többszörösen meghaladná azt a munkaigényt, amit a tervezett gépi adatfeldolgozás levéltárosi munkában jelent. A már közölt várható eredményeken túlmenően azonban az új segédletrendszer további lehetőségeket is kínál. E lehetőségek kihasználása már újat jelentene mind a levéltári munka, mind pedig a medievisztika segítése tekintetében. E lehetőségeket — a teljesség igénye nélkül — az alábbiakban kísérelem meg felvázolni. 1. A gép feltett kérdésre válaszolva közölni tudja majd, hogy hány DL-számhoz tartozik csak egy időrendi mutatólap, vagyis hány olyan oklevelünk van, amelyben nincs átírás. Ugyanígy tudja közölni azt is, hogy hány DL-számhoz tartozik két, három vagy több időrendi mutatólap, vagyis hány olyan oklevelünk van, amelyben egy, két vagy több átírás található. Ezek a számok új adatokkal fogják gyarapítani a magyar diplomatikát, hisz szilárd statisztikai adatokat fognak szolgáltatni arra, hogy milyen arányú volt a transsumptio. 2. A géppel külön ki lehetne íratni azokat a sorokat, ahol mind a keltezés, mind pedig az oklevél kibocsátója azonos. Levéltárosi munkával ezeknek az okleveleknek az egybevetésével meg lehetne állapítani, hogy mely esetekben jelentenek ezek az azonos adatok azonos oklevélszöveget is. A levéltárosnak azt is meg kellene állapítani, hogy az azonos oklevélszövegek esetében melyik a forrásérték szempontjából legjobb (eredeti, legrégibb átírás). A forrásérték szempontjából másodlagos oklevélszövegeket (másolatok, későbbi átírások, tartalmi átírások teljes szöveg meglétében) tartalmazó adatsorokat ki lehetne emelni az adatsorok közül vagy utalással ellátni azokat, hogy mely DL-szám alatt lehet jobb oklevélszöveget kapni. Az ilyen jellegű utalásokat a kutatás megkönnyítése végett az oklevelek borítékára és esetleg az időrendi mutatólapokra is rá lehetne vezetni. E selejtező jellegű művelet elvégzésével tulajdonképpen kiemeltük a duplumokat, s a megmaradt egyazon időrendi mutatólaphoz tartozó, tehát egyazon oklevélszöveget reprezentáló adatsorok újabb eredményekhez segíthetnek hozzá bennünket. Jelenleg az időrendi mutatólapok mikrofilmezésének eredményeképpen a felvételszámból arra következtethetünk, hogy az időrendi mutatólapok száma 150 és 160 ezer között mozog. A gépi adatfeldolgozás előkészítő munkájának befejeztével egyszerű összeadás segítségével pontosan meg tudjuk majd állapítani, hogy hány időrendi mutatólapunk van. Az e pontban vázolt művelet elvégzése után tudni fogjuk, hogy az időrendi mutatólapok hány különböző oklevélszöveget reprezentálnak. Ez az első, közvetlen eredmény. A továbbiakban már csak a duplumoktól megtisztított adatsorok segítségével végezhető feladatokról lesz szó. 3. A gép válaszolna arra a kérdésre, hogy hány oklevélszövegünk van az egyes oklevélkibocsátói kategóriában, vagyis hány királyi, királynéi, nádori, országbírói, erdélyi vajdai, káptalani, konventi stb. oklevélszövegünk van. Ezt a kérdést tagoltabban is fel lehet tenni, pl. hány esztergomi, győri, nyitrai, vasvári stb. káptalani oklevélszöveggel rendelkezünk. Annak sincs akadálya, hogy ezeket a kérdéseket ne csak az egész korszakra, hanem századokra vagy tetszőleges alkorszakokra bontva tegyük fel, és kapjuk meg a választ. Ezek a számszerű adatok alapul szolgálhatnak majd az 2 Levéltári Közlemények I. I