Levéltári Közlemények, 42. (1971)
Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Iványi Emma: Esterházy Pál nádor és a magyar rendek tervezete az ország új berendezésével kapcsolatban / 137–161. o.
158 Iványi Emma Moldvában, Boszniában és Bulgáriában vásároljon szarvasmarhát s azt, a sókereskedelemben követett eljáráshoz hasonlóan, adja tovább, tűrhető haszonnal, más kereskedőknek. A nádornak az erdélyi só értékesítése céljából néhány évvel későbben létesült vállalkozása egyik példája annak, hogyan próbált a főnemesség egy rétege nagyarányú kereskedelmi vállalkozások részesévé lenni. 140 Ugyanekkor rossz szemmel nézték a végvári katonák állatkereskedelmét, akik nagy számban hajtanak ki mind Magyarországról, mind Szlavóniából és Horvátországból állatokat, anélkül, hogy harmincadot fizetnének. Bizonyáfa azt remélték, hogy ha a kamarával rászoríttatják őket a harmincadfizetésre, már nem lesz érdemes tovább kereskedniük, s ettől a versenytől is megszabadulnak. A 15. pontban arra is felhívták az uralkodó figyelmét, hogy a kincstár még a megyei adószedőktől, illetve örököseiktől is szerezhet pénzt, mert ezeknél nem megvetendő mennyiségű be nem fizetett adó található, illetve kereshető. Az ország új berendezése tárgyában készült rendi felterjesztés figyelemre méltó, haladó vonása, hogy a közjogi függetlenség régi kívánalma mellé állítja a gazdasági átalakulás igényét. Ennek szükségességét, halaszthatatlan voltát nem csupán a merkantilizmus felé hajló bécsi államférfiak, s nem is csak az Einrichtungswerk készítői látták, hanem a magyar rendek is. Az előterjesztés „Cameralia" fejezete s az ehhez sorolható pontok arra vallanak, hogy a javaslat készítői már említett rendi és osztálykorlátaik mellett, lényegében helyes úton keresték a kibontakozást az országot fenyegető gazdasági csődből. Középkori intézményeket visszaáhító politikájuk s az újszerű gazdasági program vázlata — amelynek nem egy gondolatát a Rákóczi-szabadságharc alatt készült tervezetekben is megtalálhatjuk —• sajátos, a magyar fejlődés ellentmondásaira jellemző ötvözetet alkot. Ebből következik, hogy a kereskedelem szabadságának és fejlesztésének elismerésre méltó tervéhez nem csatlakozott a nemesi adómentességről való lemondás. A tervezet hangvétele ebben a kérdésben tartózkodó, de nem hagy kétséget afelől, hogy készítőitől mennyire távol állt a rendszeres nemesi adóvállalás gondolata. III. A harmadik irat, amelyre jelenleg csak utalni szeretnék, Kollonics Lipótnak mint az Einrichtungswerk-albizottság elnökének válasza 1689. augusztus 22-én a pozsonyi rendi bizottság fent ismertetett javaslatára. A király ekkor már a birodalomban, Augsburgban tartózkodott, 1 " de távozása előtt minisztereivel áttanulmányozta a javaslatot. Bécs válaszát Kollonics adta meg, ugyanarról a napról keltezve, mint a töröktől visszaszerzett területek kiárusítására, illetve betelepítésére vonatkozó pátenseket. 142 Ezt az iratot jelenleg csak egykorú egyszerű másolatból ismerjük, nem pedig hitelesnek számító protocollumból, ezért egyelőre, egyéb variánsok hiányában, célszerűbbnek látszik elemzését más alkalomra halasztani — annyival is inkább, mert szorosan az Einrichtungswerk gondolatköréhez tartozik, szövegében annak egyes mellékleteire épít. Kollonics legelőször felszólítja a pozsonyi bizottságot — ugyanazt, amely az 1688. évi tervezetet készítette —, hogy ha e kérdésekkel kapcsolatban további előadnivalója van, azt sürgősen közölje. Azután, a bizottsági előadás tagolódását követve, sorban megteszi észrevételeit mind az öt ponttal kapcsolatban. Megjegyzései csak néhány helyen tükrözik az egyetértést, jellegét inkább az adja meg, hogy kiegészítő javaslatokkal készíti elő a bizottságot a befejezés előtt állott Einrichtungswerk főbb szempontjaira. 143 A fenti három irat egymás mellé állítása, keletkezésük sorrendjének, egymással és az Einrichtungswerkkel való összefüggésüknek megállapítása azért volt szükséges, mert mindhárom a XVII. század utolsó éveiben tervezett reformok jelentős forrása. Az 1688. szeptember 22-i pozsonyi rendi felterjesztést — a „magyar Einrichtungswerk"-et — történészeink, tudomásom szerint, legalábbis 140 Sihkovics István: Esterházy Pál nádor és az erdélyiek kereskedelmi társasága. Klny. a Bécsi Magyar Történetkutató Intézet 1937. évi évkönyvéből. Bp. 1937. 141 Július végén hagyta el Bécset. A nádor augusztus 2-án már eltávozásáról értesíti Pest megyét. Pest megyei Levéltár, Pest vármegye levéltára, Intimata inutilia, 1689. év, No. 6. 142 Mayer: Verwaltungsreform 83—84.1. 143 Múzeumi Törzsanyag (R224), 1689. év, 1924:53. n. nsz. — A fent közöltekkel vö.: R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII— XVIII. század fordulóján c. alapvető tanulmányát és az ott idézett irodalmat (Századok 1965, 4—5. sz., 679— 720.1.), továbbá: Wellmann Imre: Merkantilistische Vorstellungen im 17. Jahrhundert und Ungarn,. Nouvelles études historiques, Bp. 1965,315—354. 1., és R. Várkonyi Ágnes: Handelswesen und Politik im Ungarn des 17—18. Jahrhunderts (Theorien, Monopolé, Schmugglerbewegungen* 1600—1711), Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae, Bp. 1971, 207—223.
