Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Iványi Emma: Esterházy Pál nádor és a magyar rendek tervezete az ország új berendezésével kapcsolatban / 137–161. o.

Esterházy Pál nádor és a rendek tervezete az ország új berendezésére 159 az utolsó száz évben, csak keresték, de nem ismerték. Ennek hiányában pedig Esterházy Pál nádor hozzászólásának értékelése is más hangsúlyt kapott. A nádori hozzászólás keletkezési ideje bizonytalan volt (1688 vagy 1689) s többen úgy fogták fel, mintha a nádor az Einrichtungswerk elkészülése után tette volna meg észrevételeit. A bécsi Staatsarchivban levő 1688. április 9-i eredetű tisztázatot kevesen ismerték; ezt egészíti ki most a nádor saját kezű írásával készült, 1688. április 3-i eredeti fogalmazvány. Ennek közlése, illetve a pozsonyi rendi tervezet ismertetése után remélhetjük egyéb variánsok megtalálását is; a keltezést s a szöveget ismerjük, s így pontosan tudjuk, mi keresendő. Nem lehetetlen, hogy a legjelentősebb hivatalok iratai között, vagy főpapok, főurak levéltáraiban több variáns is előkerül a pozsonyi rendi tervezetből. Ennek szövegét is szükséges volna szó szerint közölni, s ez esetben jobb, ha több variánsunk van. Közlése azért fontos, mert alapszövege kiindulópontja volt a XVIII. század elejétől kezdve újból és újból benyújtott magyar rendi felterjesztéseknek, reformjavaslatoknak, amelyeket természetesen a maguk korának, évtizedének megfelelő módosításokkal állítottak össze. Ha sor kerül az Einrichtungswerk ma hozzáférhető leghitelesebb szövegének kiadására, ennek mellékletei közül sem hiányozhat az 1688. szeptember 22-i tervezet. További feladatként kitűzhetjük az 1688-ban és utána is tudomásunk szerint nagy számban készült egyéb javaslatok, tervezetek, valamint az előbb említett későbbi tervezetek szövegének összegyűjtését, a hazai és az osztrák (elsősorban a bécsi) levéltárákban. Végül, de nem utolsósorban, szeretnék utalni arra, hogy a fentebb összeállított irat-kronológia, az 1688. szeptember 22-i rendi felterjesztés keletkezési körülményeinek megállapítása már jelen kézirat lezárása után egy újabb, ezzel összefüggő fontos irat történeti helyének felismerésére vezetett. A nádor, miután kézhez kapta az Einrichtungswerk-albizottság augusztus 22-i válaszát, újból összehívta a pozsonyi rendi bizottságot. A viszonválasz elkészítésén kívül több más kérdéssel kellett foglalkozniuk, amelyek az 1687/88. évi pozsonyi országgyűlés óta eltelt másfél év alatt jelentkeztek. A bizottság 1689. október 10-én kezdte meg munkáját Pozsonyban, a nádor és Széchenyi György esztergomi érsek elnöklete alatt. Jelen voltak még a közelben lakó, könnyebben elérhető (de név szerint fel nem sorolt) mágnások, valamint a személynök, a királyi tábla bírái és ülnökei. A bizottságnak a királyhoz intézett felterjesztése s a nádor ehhez írt kísérőlevele október 14-én kelt.

144 Ez a felterjesztés elkeseredett hangú sérelmi irat, amely felidézi I. Lipót és az országgyűlésen megkoronázott József esküjét az ország szabadságának megtartására; az azóta történtek ugyanis — amelyek részletezésére kitérni e helyen nincs mód — a rendek megállapítása szerint ezzel ellentétben álltak. Kitűnik a felterjesztésből, hogy az 1688. szeptember 22-i felterjesztést Bécsben erősen zokon vették, legalább annyira, mint a nádor és a rendek az albizottség 1689. augusztus 22-i válaszát. A felterjesztésben ui. kétszer is találunk mentegetődzést,

145 hangsúlyozva, hogy a pozsonyi bizottság nem határozatot kívánt hozni, csupán javaslatot és véleményt terjesztett az uralkodó elé. Az ott megjelenteknek egyáltalán nem volt szándékában a meg nem jelent rendek tudtán kívül olyan kérdésekben dönteni, amelyeknek rendezésére csak az országgyűlés jogosult.

146 Már a közben eltelt idő is kijózanította a rendeket. Buda visszafoglalása után, a felszabadító háborúk megindulásával, a szabad királyválasztás és az ellenállás jogáról való lemondás után néhányan csalóka reményeknek estek áldozatul. A töröktől elhagyott, kiégett, szikes pusztaságok felett rövid időre felködlött Nagy Lajos egykori birodalmának délibábja. De a következő, 1700-ban készített hasonló jellegű tervezet benyújtására már nem is a nádort, hanem Batthyány Ádám ország144 A nádor levele: Esterházy Repositoríum 69, 2. k. a bizottsági felterjesztés: Pál nádor iratai, N 8, Lad. 54. Fasc.l. No. 15. — Fogalmazvány. 145 Nem szeptember 22-re, hanem a pozsonyi bizottság 1688. szeptember 13-i megnyitására történik a hivatkozás; 1. a 133. és 134. jegyzetet. 146 „...eidem (ti. a királynak) cum voto dumtaxat ac opinione, et non absoluta determinatione demisse subministrata ac in augustissima eiusdem aula ruminata" felterjesztésüket említik, továbbá: „Sed et, augustissime domine, praementionata nostra humillima acta sub memorata^ anni praeteriti commissione loci huius humillime perscripta non per cuiuspiam, uti praemissum esset, reális determinationis, verum humillimae duntaxat opinionis nostrae formám pro debito fidelitatis nostrae munere maiestati vestrae sacratissimae suggesta fuissent, cum nec esset neque consisteret hoc et id in nobis, ut nos sine praescitu assensuque et voluntate univerosum statuum et ordinum regni ea, quae diaetaliter ad mentem benignae articularis conclusionis et assecurationis concludi deberent, quidpiam a parte determinare valeamus..." (Kiemelések tőlem.) 147 L. a 73. jegyzetben mondottakat.