Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Iványi Emma: Esterházy Pál nádor és a magyar rendek tervezete az ország új berendezésével kapcsolatban / 137–161. o.

Esterházy Pál nádor és a rendek tervezete az ország új berendezésére 157 gyezni, hogy aki az ország előnyeit élvezi, az vegyen részt terheinek viselésében is. Ha pedig kivétel nélkül mindenki adóköteles, akkor ez a királyi fiskus birtokaira is vonatkozik. Egyébként, a 14. pont szerint, azt remélik, hogy az elpusztult ország megkapja ugyanazt az immunitást, amiben Ausztria és Morvaország részesült a háború okozta csapások után. A 13. pontban félreérthetetlenül kimondják azt is, milyen módon látják lehetőnek az elpusztult „ország" meg;rősödését. Az örökös királyság elfogadásáért cserébe ugyanis a szabad árukivitel és behozatal engedélyezését kérik, melynek értelmében az ország és a szomszédos tartományok között akadály nélkül folyhasson a bor-, gabona-, állat- és élelmiszer kereskedelem. Hangsúlyozzák az egész országra kiterjedő mértékegységesítés szükségességét is. Az előbbiek az iránt sem hagynak kétséget, hogy a kereskedelem ilyen értelmű szabadságát nem a polgárság, a negyedik rend érdekében kérik. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a szorosan vett politikai hegemóniára, hanem a kereskedelem gyakorlására s az abból eredő „polgári" haszonra is az első három rend tartott igényt. Ugyanekkor megfigyelhető az a törekvés is, hogy az ország politikai vezetése világiak kezébe kerüljön s az egyházi rend a maga területére korlátozódjék. A parasztságról csak mint adóalapról emlékezik meg, mégpedig mint növekvő adóalapról, mert ide utalják vissza a végvári katonákat s egyéb, a török időkben szabaddá vált paraszti eredetű elemeket. Az igazságszolgáltatásról szóló, harmadik rész, amint már fentebb utaltunk rá, a törvények revízióját illető részben lényegesen eltér a nádori felterjesztéstől. Eszerint a rendek nem kívántak a törvényekhez nyúlni. Kijelentették, hogy elégedettek hazai törvényeikkel, a peres eljárás törvényes módjával s a meglevő bíróságokkal is. A hiba nem a törvényekben keresendő, hanem az igazságszolgáltatás szünetelésében, továbbá a „jobb rendbe hozandó" magyar kancellária és a kamara gyakori törvénytelen beavatkozásában. A bizottságot nem tartják alkalmas fórumnak ilyen nagyjelentőségű kérdések eldöntésére. Kérik, hogy az igazságszolgáltatás reformját békésebb időben összehívandó országgyűlés feladatává tegyék; A kancellária átalakításának szükségességével teljesen egyetértenek. A katonai kérdésről szóló negyedik pont általában követi a nádori felterjesztés gondolatmenetét s azzal lényegében azonos. A történeti visszatekintést tartalmazó részt elhagyja. Teljesen új az ötödik, „Cameraliá" c. pont, amely az ország gazdasági és gazdaságpolitikai kérdéseivel foglalkozik. A legelső igény egy magyar vezetés alatt álló, valóban „magyar" kamara létrehozása, magyar hivatalnokokkal; mellette az országban több kamara nem szükséges, ennek azonban lehetnek fiókjai, mégpedig Kassán, Belgrádban, Erdélyben, Besztercebányán és az Adriai tengernél. A kamara ne avatkozzék rá nem tartozó ügyekbe, hatáskörét ne lépje túl, viszont mielőbb kerüljenek fennhatósága alá az ország visszaszerzett területein azok az uradalmak és birtokok,'amelyek régen is kincstári jellegűek voltak, kivéve a nádor fennhatósága alá tartozó jász-kun részeket. Sőt, ha utóbbiakból az idők folyamán egyes birtokokat magánföldesurak szereztek meg, ezeket vissza kell adni. Egy kamarai képviselettel összehívandó bizottság határozza meg, hol szükségesek az új harmincadhelyek; ezt nemcsak az ország új helyzete teszi szükségessé, hanem az is, hogy számuk túlságosan nagy. Megszüntetendők az egyéb olyan fölösleges vámszedő helyek is, amelyek a kereskedőket visszariasztják; különösen ott, ahol ezek zsidók kezén vannak, de a végvidéki kapitányok is hajlamosak teljesen új vámhelyek felállítására. Utóbbiak saját hasznukra fordítják a királyt mint földesurat illető korcsmák és mészárszékek jövedelmét is, ahelyett, hogy eredeti rendeltetése szerint, ezt a katonaság fizetésére használnák fel. Fizessék azonban meg a harmincadot azoknak a magyar határ mentén fekvő osztrák városoknak lakói, akik eddig ettől, ha Magyarországon kereskedtek, mentesek voltak. Meg kell akadályozni a darabos arany, ezüst és a réz kivitelét, de Pozsonyban vagy Budán létesüljön pénzverde, ahol az országlakók ezüstjüket pénzre válthatják. Megfigyelhető a fentiekben a rendeknek az a törekvése, hogy maguknak harmincad- és vámmentességet biztosítsanak, de mindenki más mentességét megszüntessék vagy megakadályozzák. Valamelyes vámjövedelemre ugyanis a kincstárnak szüksége volt, ezt azonban másokkal kívánták megfizettetni. Láttuk, mennyire tiltakoztak az ellen, hogy kereskedők szerezzenek — egyébként ugyancsak a kincstárba befolyó pénzért — nemeslevelet, csak abból a célból, hogy mentesüljenek a vámfizetés alól. Nemcsak azért kerestek-kutattak lehetőséget mások adóztatására, hogy a nemesi adómentesség továbbra is megmaradjon, hanem, mert mint fentebb láttuk, maguk is be akartak kapcsolódni a kereskedelmi tevékenységbe. A „Cameraíia" rész 6. és 7. pontja szerint főleg két területre összpontosították törekvéseiket. Egyik a sókereskeddem, másik az állatkereskedelem volt. A töröktől visszaszerzett területeken értékes, gazdag sóbányák feküdtek és a délkeleti határ mentén még bőven volt szarvasmarha is. Főleg az erdélyi sóbehozatalból s ennek értékesítéséből vártak nagy hasznot. Továbbá azt javasolták, hogy a kamara Belgrád környékén, Oláhországban, Erdélyben,