Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Iványi Emma: Esterházy Pál nádor és a magyar rendek tervezete az ország új berendezésével kapcsolatban / 137–161. o.

148 Iványi Emma megalakult helytartótanács előképét látja. A kormányzás és a közigazgatás átszervezésével kapcsolatos részt kevesli, vázlatosnak tartja, mivel nem láthatta a pozsonyi bizottság javaslatát, amelyhez a nádor, a katonai rész kivételével, csupán irányelveket adott. Helyes az a megállapítása, hogy a nádori felterjesztés a XVIII. század elején készült országos bizottsági tervezetekre nagy hatással volt, s még inkább az lenne a véleménye a pozsonyi bizottsági tervezet ismeretében.

73 Mayer osztrák történész tévesen 1689-re teszi a nádori felterjesztés keltezését, egyébként igen jelentősnek tartja, már csak azért is, mert egyéb javaslatokkal együtt ezt is csatolták, másolatban, az Einrichtungswerkhez.

74 Mayer a nádor általa ismert többi, az 1680-as évekből származó felterjesztését az idejét múlt rendi gondolkozás szemponttalan termékeinek tekinti.

75 Szekfű Gyula elismeréssel ír a tervezetről, mint amely magyar szellemben abszolutista, kiemelkedik a rendi szűk keretekből, de sajnálatos módon a bécsi abszolutisták ellenállásába ütközött.

76 Szekfű sem említi a pozsonyi bizottsági tervezetet, pedig később az udvar és a Kollonics-bizottság erre adott választ, nem a nádor egyéni felterjesztésére. A jogtörténészek közül Bónis György Szekfűvel egyetértően értékeli a felterjesztést s elsősorban a jogszolgáltatással kapcsolatos részével foglalkozik, kiemelve a magyar törvények egyeztetésére és a bíróságok megújítására tett, rendi keretekben nézve modern javaslatait. Röviden megemlíti az 1688. évben Pozsonyban működött magyar bizottságot is, mint amely a nádor tervezetét kibővítette; a magyar bizottságnak ő is csak létezéséről tud.

77 Jánossy Dénes Bónis művével egybehangzóan mutat rá az akkori jogszolgáltatás súlyos hibáira és a reform szükségességére. Ezzel kapcsolatban említi Esterházy Pál országrendezési javaslatát.

78 A továbbiakban célszerűnek látszik a nádori tervezet néhány pontjának közelebbről való megvizsgálása, Esterházy Pál általános közéleti tevékenységének bizonyos ismerete alapján. Még egyszer rá kell mutatnunk, hogy az ország új berendezésének öt főkérdése közül érdemben csak hárommal foglalkozik, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás reformjával, továbbá, részletesen, az ország védelmének átszervezésével. Az egyházi és gazdasági teendőkkel kapcsolatos tervezetek elkészítésére csupán bizottsági tagokat javasol. Az első két ponttal kapcsolatban a felterjesztés egyik vezérgondolata az, hogy a nádori méltósággal egybekötött helytartói jogkört lényegesen ki kell bővíteni. Ezt tartotta a nádor Magyarország függetlensége zálogának. A Habsburg-uralkodók a helytartót legnagyobbrészt az igazságszolgáltatás terére szorították s e téren tekintették a király magyarországi helyettesének.

79 A helytartói tisztet, ha a nádori széket az abszolutizmus megerősödésének évtizedeiben nem töltötték be, valamelyik főpap, legtöbbször az esztergomi érsek viselte. Ha volt nádor, nem neveztek ki mellé külön helytartót, hanem a nádor a helytartói jogkört is gyakorolta.

80 A nádoroknak s köztük Esterházy Pálnak is, állandóan az volt a törekvésük, hogy Magyarországon a király általános helyettesei lehessenek. Esterházy ebben a felterjesztésében nem is a „locumtenens", hanem a „vicarius" szót használja, arra való hivatkozással, hogy Mohács előtt a nádorok a magyar királynak ilyen tágabb értelemben vett helytartói voltak. Felmerül ez az igény egyéb felterjesztéseiben is, s ezt a felfogást képviselték a 73 Kónyi i. m. 5—6.1. — Itt említjük meg Donáth Regina Egy magyar főúr tervezete az ország berendezésére a török hódoltság után c. közleményét (Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei. IV. 1968, 291—305. 1.). Az ebbsn^ ismsrtetett tervezetet Patachich Boldizsár magyar kancelláriai tanácsos készítette és Batthyány Ádám országbíró útján mutatta be az udvarnak (címazonosság és szövegazonosság, v. ö. Kónyi i. m. 7—11.1.); gondolkodása kétségkívül arisztokratikus. Donáth 81. sz. jegyzete és Kónyi 7. 1., 8. sz. jegyzete alapján nyilvánvaló, hogy I. József 1700. október 29-én született fiának — aki 1701. augusztus 4-én már meg is halt — tiszteletére ünnepséget rendeztek s ez alkalommal terjesztették fel. Az Egyetemi Könyvtár Hevenesi-gyűjteményében levő variánsnak egyik főforrása az 1688. szeptember 22-i rendi tervezet. 74 Mayer: Verwaltungsreform 74. 1. 75 Uo. 36. 1. 76 Szekfű i. m. IV. k. 237—239. és 595. 1. 77 Bónis György: A bírósági szervezet megújítása III. Károly korában. Bp, 1935, 45—46. 1. 78 Jánossy Dénes: Reformtörekvések a polgári peres eljárás terén a XVIII. században. Századok 1943, 41—43. 1. 7B Ez az irányzat később a nádori korszakban is érezhető volt. 80 A helytartóságra mint a Habsburg-uralkodók által kifejlesztett intézményre 1.: R. Kiss István: A magyar helytartótanács I. Ferdinánd korában és 1549—1551. évi leveles könyve. Bp, 1908, XI—CCXV. és 1—409. 1., továbbá Ember Győző: A helytartói hivatal története a XVI. században. Szentpétery Emlékkönyv, Pécs, 1938, 142—-156. 1., és Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története. Bp, 1946, 91—103. 1. — Esterházy Pál nádori hivataláról szóló készülő tanulmányomban külön fejezet foglalkozik a nádor helytartói jogkörével. / '