Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Iványi Emma: Esterházy Pál nádor és a magyar rendek tervezete az ország új berendezésével kapcsolatban / 137–161. o.

I FORRÁSKÖZLÉS ESTERHÁZY PÁL NÁDOR ÉS A MAGYAR RENDEK TERVEZETE AZ ORSZÁG ÜJ BERENDEZÉSÉVEL KAPCSOLATBAN Az alábbiakban a XVII. századi magyar történet három jelentős forrására szeretném ráirányítani a figyelmet. A három közül egyik sem teljesen ismeretlen, de az eddiginél bővebb megvilágításra szorul. Mindhárom irat Magyarországnak a török kiűzése és az 1687—1688. évi országgyűlés utáni új berendezési terveivel kapcsolatos. Az első Esterházy Pál nádor hozzászólása (1688), a második a Pozsonyban összeült magyar rendi bizottság tervezete (1688), az ún. magyar Einrichtungswerk, a harmadik a Kollonics Lipót irányítása alatt működött Einrichtungswerk-bizottság válasza a pozsonyi rendi tervezetre (1689). Az 1687—1688. évi országgyűlés idejére egyre nagyobb területek szabadultak fel a török hódoltság alól s az az idő sem látszott távolinak, amikor helyreállíthatók a Mohács előtti régi országhatárok. Az országgyűlés nagyfontosságú határozatai — a Habsburg-ház férfiágának örökös királysága, az Aranybulla ellenállási záradékának hatályon kívül helyezése — amelyek kivivásában a később birodalmi hercegi címmel jutalmazott Esterházy nádor jelentős segítséget nyújtott az uralkodóháznak,

1 az abszolutizmusra törekvő bécsi körök és a magyar rendek állandó küzdelmében előbbiek helyzetét erősítették meg. Halaszthatatlan feladatként jelentkezett mindkét fél számára a visszafoglalt területek sorsáról való döntés, mivel ezekre a régi birtokosok, és a fegyverrel való visszaszerzés jógára hivatkozva, az udvar és a kamarák is igényt tartottak. Ez azonban csak része volt annak a főkérdésnek, hogyan alakuljon az egész ország politikai, társadalmi, gazdasági fejlődése a török kiűzése után előállt új helyzetben. A bécsi abszolutista körök sok javaslattal válaszoltak erre a kérdésre, amelyek közül a legjelentősebb tervezet az Einrichtungswerk volt, a magyar rendi nyilatkozatok közül pedig a fent említett s az Einrichtungswerk-munkálatokkal szoros kapcsolatban álló nádori, majd pozsonyi bizottsági előterjesztés. A király már 1687-ben, az országgyűlés megnyitása után bizalmas jellegű konferenciát hivatott össze, hogy azon a cseh udvari kancellária, a bécsi haditanács és a bécsi udvari kamara vezetői, Kollonics Lipót győri püspök, volt magyar kamarai elnökkel mint magyarországi szakértővel együtt terjesszék elő javaslataikat az ország új berendezéséről.

2 Mint ismeretes, az országgyűlés a királyi propozíciók ellenére is tiltakozott a kérdésnek bizottság (commissio) keretében való megoldása ellen — még abban az esetben is, ha az e célra kiküldendő bizottság tagjai magyarok — s az 1688 január 25-én bezárult országgyűlés függőben maradt kérdéseinek rendezésére újabb orseággyűles összehívását kívánta.

3 Erre nem került sor, a Kollonics nevével egybeforrt Einrichtungswerk bizottsági tárgyalások keretében jött létre.

4 Az országgyűlés után a tárgyalások, előkészítő munkálatok csendben folytak tovább. A csá1 Baranyai Béla: Hogyan történt az 1687/88. évi 1—4. törvénycikk szerinti törvényszöveg becikkelyezése. (Angyal Dávid [szerk.]: A gróf Klebelsberg Kuno Magyar Történelemkutató Intézet Évkönyve, Bp. 1933, 65—104.1.) 2 Mayer, Theodor: Verwaltungsreform in Ungarn nach der Türkenzeit, Wien und Leipzig, 1911 (a továbbiakban: Mayer, Verwaltungsreform) 28. 1. 3 Szalay László: Magyarország története. Pest, 1859, VI. k., 3—5. 1. 4 Mayer: Verwaltungsreform, a fő- és albizottságról, 28—30. 1., 38—39. 1. és ugyanitt Anhang, III—IV. 1.